Balassa László
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Balassa László Richard (Budapest, 1977.) fotóművész.
Tartalomjegyzék |
Magánélet [szerkesztés]
Balassa László Budapesten, a kilencedik kerületben született. Meghatározó körülmények között nőtt fel, amik kihatással voltak későbbi látásmódjára, képi világára. Édesapja korán elhagyta a családot, édesanyja pedig nagyszülei gondjaira bízta őt. Bár nagyszülei keresztények voltak, őt Buddhistának nevelték. Művészi tehetségét hamar felfedezték, és zeneiskolába íratták, ahol billentyűs hangszereken tanult évekig. Saját kérésére később abbahagyta zenei képzését, de a mai napig komponál. Tizenhat éves korában veszítette el édesanyját, pár évvel később nagyszüleit is. Autodidakta módon kezdett el fotózni, majd a Barcelonai képzőművészeti egyetemen folytatta tanulmányait. Mestere Alfonso De Castro. Balassa László 2005 óta Katalóniában él és alkot grafikusművész feleségével, Rámpay Borbálával.
Fotográfia [szerkesztés]
Korai munkái megrázóak, sokszor horrorisztikus elemekkel tarkítottak. Emiatt eleinte sok kritika éri. Évek múlásával képei letisztulnak, de megőrzik nyomasztó hangulatukat. Klasszikus és digitális fotográfiával is foglalkozik. Legkedvesebb gépe, a Rolleiflex TLR a mitikus készülékek közé tartozik.
Témái szerteágazóak, portré- és tájképei komor, hideg hangulatúak. Képeinek saját karizmájuk van. Munkáiban a dekompozíció rendszeresen visszatérő elem. Nagy hatást gyakorolt rá Joel-Peter Witkin, Alessandro Bavari, Sally Mann, Andres Serrano.
Csikós Gábor Újságíró: Balassa fényképei nem tolakodóak, szépen simulnak a retinánkra, mint a gép filmjére, gépmemóriájába és elhelyezkednek az agyunkban, elfoglalják a helyüket. Újra elő tudnak jönni bármikor és nem is veszed észre, hogy egy sznobéria mentes, hivalkodásmentes világba kerülsz. Csók a múltnak a karcos, foltos retrotechnika és ölelés a mai barátoknak, modelleknek a portrékon. Ha nézem ezt a világot, a Balassa félét, zavar a szó, hogy művészet, hallom a csikorgó, zakatoló gépezetet, járok az összetört üvegdarabokon és tovább aprítom, taposom azokat. Mert a tévériporter portréját látom, a szeme le van csukva, egy másikon nevet. A ma kezdő nagyapa korba lépők forradalmár festője és zenésze, kutyája tekintetét keresi. A tenger habos hullámokon fárad meg a parton. A Londoni metróállomáson egy nő áll, nyugodtan. Gyönyörűen izgató világ ez, menjünk bele
Tokai András Író: Mik vannak a Balassa szivibe? Fekete-fehérség, csöndek. Tengerzúgás, sirályvijjogás. Egy elhanyagolt londoni temető csöndje.
Csikós Árpád Fotóművész: Balassa László munkái számomra a szükséges borzongást adják. Mert borzongásra mindenkinek szüksége van. Csak éppen a 21. században valamiféle számomra érthetetlen okból kezd egyre illegálisabbá válni a nyílt gondolatközlés, a bennünk lakó rossznak a kielégítése. Talán mert egyre inkább felismerik, hogy a szabad gondolatoknak hatalma van és lehet az ember akármilyen képzett, értelmiségi vagy akár csak sznob, a legbensőbb valója kívánja a borzongást és a ki nem mondható indulatokat. Ezek a munkák éppen ezért fokozottan hiánypótló szerepet töltenek be a jelenkori fotográfiában, mindemellett olyan igényességgel kivitelezve, amely a végső esszenciáját adja meg az élménynek.
Publikációk [szerkesztés]
- Digitális fotó magazin ( Magyarország)
- La Costa (Spanyolország)
- Digital Foto Magazin (Spanyolország)
- 2000 Kortárs Művészeti Folyóirat 2010 október (Magyarország)
- Super Digital Foto Magazin 2011 (Spanyolország)
- Fotóművészet Magazin 2012 március 12 ( Magyarország)
Kiállítások [szerkesztés]
- Leap Year Photographs/Memoria Bisiestas 2012 (Huesca)
- 11. Nemzetközi Magyar Fotóművészeti kiállítás (2011-2012)
- Blanes, Girona,Barcelona: Maltract dona 2009.
- Arte la Boda: Lloret de Mar 2008.
- Palau Robert (Barcelona) 2007.
- Espai Maria (Ajuntamiento de Lloret de Mar) 2007.
- El pla dels encants (Calella) 2006.
- Spinoza Étterem és Galéria: Dreal (Budapest)2006.
- Dési Huber István Művelődési Ház: Fény a sötétségből (Budapest)2004.
