Balaskó Nándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Balaskó Nándor (Érszalacs, 1918. augusztus 30.Tauberbischofsheim, Németország, 1996. június 28.) erdélyi magyar szobrász.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú tanulmányokat bukaresti Szépművészeti Akadémián (1937-40), majd a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1940-43) folytatott. Kandó László volt a mestere. Az 1948-as romániai Petőfi-szoborpályázaton megnyerte az I. díjat. 1948-tól Kolozsváron a Magyar Művészeti Intézet, majd az ebből alakult Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászat kerámia tanszékén tanszékvezető tanárként működött. 1958-ban rész vett a Nemzetközi Auschwitz-pályázaton.

1970-ben Portugáliába emigrált, Sintra városában telepedett le. Itt jelentős portrémegrendeléseket kapott. Kompozíciós műveiben és portréiban az itáliai hatású neoklasszicizmus s az 1930-40-es évek magyar művészetének tanulságait igyekezett hasznosítani. Érezhetően hatott rá Medgyessy Ferenc formaalkotása. Bonyolult, nagyméretű kompozíciós műveket alkotott (Vatha, a pogány lázadó; Hunyadi János; Menekülők).

Kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Köztéri művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szántó Tibor: Blaskó Nándor és Losonczi Nándor lipcsei vizsgamunkái. Magyar Grafika, 1964/. sz. 17-22. p.
  • Vámfalvi M.: Felkerestük műtermében Blaskó Nándort. Új Élet, 1967
  • Szőcs István: Balaskó Nándor. Helikon, 1991/10.
  • Orbán István: Virágok vetélkedése. Egy Balaskó-szoborkompozíció nyomában. Művelődés, 2006/1. sz.