Balás Lajos (püspök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Balázs Lajos (püspök) szócikkből átirányítva)
Balás Lajos
Született1855. augusztus 20.
Becske
Elhunyt1920. szeptember 18. (65 évesen)
Rozsnyó
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztségemegyéspüspök (1905. december 11. – )
rozsnyói püspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1879. július 7.
Vác
Püspökké szentelés1905. december 21.
Vatikán, Sixtus-kápolna
Szentelők

Hivatalrozsnyói püspök
Hivatali idő1905–1920
ElődjeIvánkovits János
UtódjaCsárszky József
Társszentelt püspökök
Gossman Ferenc1913. október 5.
Kheberich Márton1916. február 20.
A Wikimédia Commons tartalmaz Balás Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Balás Lajos, néhol Balázs Lajos formában is (Becske, 1855. augusztus 20.Rozsnyó, 1920. szeptember 18.) a latin rítusú katolikus egyház rozsnyói püspöke,[1] előtte váci kanonokja.

Pályafutása[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Vácott, a teológiát Kassán és Vácott végezte.[1] 1879. július 7-én[2] szentelték pappá Vácott.

Szentelése után Lőrincin, 1880-tól Hatvanban, 1881-től Csongrádon szolgált káplánként, majd 1882-től Vácott karkánplánként és a Katolikus Legényegylet alelnökeként. 1885-ben püspöki szertartóvá és iktatóvá, 1887-ben szentszéki jegyzővé, 1888-ban levéltárossá nevezték ki. 1895 októberétől váci székesegyházi kanonok és püspöki irodaigazgató, majd 1898-tól gurlai címzetes apát, 1900-tól pápai prelátus. 19041905-ben a szeminárium rektora volt.[1]

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1905. október 17-én X. Piusz pápa rozsnyói püspökké nevezte ki. Ő is szentelte püspökké december 21-én a vatikáni Sixtus-kápolnában, Prohászka Ottokárral és Zichy Gyulával együtt.[1] A pápa püspöki pektorálét (nyakban hordható keresztet) adott neki személyes ajandékként. Hivatalát 1906. január 16-án foglalta el.

Püspökként rendezte az egyházmegye pénzügyeit.[1] 1907-ben megkezdte a katolikus egység házának, és a beteg papok házának építését. 1912-ben egész egyházmegyéjére kiterjedő szentségimádást rendelt el. Püspökké szentelésének 10. évfordulóján alapítványt hozott létre a háború által sújtott családok megsegítéséért. Csehszlovákia megalakulása után helyén maradt, de 1919 nyártól rendszeresen házkutatásokkal zaklatták a kommunistákkal való összejátszás vádjával; „ágyából kirángatva, félig felöltözve gyalog vezették Rozsnyóról Betlérre.” Néhány hétig Iglón tartották fogságban; ezt követően vesebajban hunyt el.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.  
  2. más forrás szerint március 7-én Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.  

További információk[szerkesztés]


Előde:
Ivánkovits János
Rozsnyói püspök
1905–1920
A rozsnyói egyházmegye címere
Utóda:
Csárszky József