Bajáki Ferenc
| Bajáki Ferenc | |
| Született | 1883. május 6.[1] Kecskemét |
| Elhunyt | 1939. március 3. (55 évesen) Moszkva, kommunarkai kivégzőhely |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | népbiztos (1919–1919) |
| Halál oka | kivégzés |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bajáki Ferenc, teljes nevén Bajáki Ferenc József (Kecskemét, 1883. május 6.[1] – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1939. március 3.[2]) magyar műlakatos, tölténygyári munkás, szakszervezeti titkár, a Forradalmi Kormányzótanács tagja. A sztálini koncepciós perek áldozata.
Élete[szerkesztés]
A kezdetek[szerkesztés]
Bajáki Ferenc és Szelei Etelka fia. 17 éves korában belépett a lakatosok szakegyletébe, illetve az MSZDP-be, később pedig a Weiss Manfréd Műveknél a lakatosok főbizalmijaként működött. 1910. május 16-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött Barina Terézia református szabónővel, Barina István és Mészáros Julianna lányával.[3] 1917-ben a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségében a gyáripari lakatos-szakosztály titkárává vált. 1918 őszén még kommunistaellenes álláspontot képviselt, 1919 márciusára viszont már az egyesülés híve lett, sőt belépett a KMP-be.
A kommün alatt és után[szerkesztés]
A Magyarországi Tanácsköztársaság idején április 9-től június 24-ig a szociális termelés népbiztosa Varga Jenő, Dovcsák Antal, Hevesi Gyula, Kelen József és Rákosi Mátyás mellett. Június 24-én a Tanácsok Országos Gyűlése által az előző nap megválasztott Szövetséges Központi Intéző Bizottság megválasztotta a Népgazdasági Tanács[m 1] elnökségét, amelybe Varga Jenő, Nyisztor György és Lengyel Gyula mellett ő is bekerült. A tanács továbbá kilenc főosztályból is állt, amelynek (IX.) munkásügyi főosztályát is ő vezette. Részt vett 1919. július 31-én az éjjeli órákban tartott, Kun Béla vezette tanácskozáson, amelyen a kilátástalan helyzetet vitatták meg. „A Vántus Károly és társai” megnevezésű - a köznyelvben népbiztosperként élő - perben, amely 1920. június 5-től december 28-ig tartott, életfogytig tartó fegyházra ítélték, ám 1921-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akció révén Szovjet-Oroszországba került. Itt belépett az SZK(b)P-be, és a szovjet ipar helyreállításában, az új szocialista nagyipar építésében vett részt. Koholt vádak alapján (pl. ellenforradalmi tevékenység) 1938. február 28-án letartóztatták. 1939. március 2-án halálraítélték, másnap kivégezték. Fiát szintén letartóztatták, és kivégezték.[4] 1956. február 25-én Vágó Bélával együtt rehabilitálták.[2]
Emlékezete[szerkesztés]
Csepelen utca volt róla elnevezve (2011-ig). Ez ma a Mansfeld Péter utca.[5]
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ A népgazdaság tervszerű irányítására létrehozott legfőbb gazdasági szerv. Forrás: A Népgazdasági Tanácsról Archiválva 2014. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- ↑ a b A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Id. Bajáki Ferenc
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a BP. VII. ker. állami házassági akv. 667/1910. folyószáma alatt.
- ↑ A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Ifj. Bajáki Ferenc
- ↑ Utca viseli Mansfeld Péter nevét Csepelen Archiválva 2014. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Múlt-kor, 2011. március 11. 11:41
Források[szerkesztés]
- Váry Albert. A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Budapest: HOGYF EDITIO. ISBN 978 963 848 400 0
- Bajáki Ferenc. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
- Böhm Vilmos. Két forradalom tüzében. Budapest: Népszava Könyvkiadó (1923)
- Ormos Mária. A katedrától a halálsorig. Budapest: Napvilág Kiadó, 250. o. (2011). ISBN 978 963 338 068 0
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 55. o. ISBN 963 09 0412 8
További információk[szerkesztés]
- Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László
- Csepel szikrái. Sorsok, emberek a századfordulótól a felszabadulásig. Szerk. Csepeli Szabó Béla, Czakó Sarolta. Bp., MSZMP Csepel Vas- és Fémművek Bizottsága, 1970
- Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992
- Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
- Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből (Bp., 1964)
