Baháolláh

Baháolláh

Baháolláh (arabul és perzsául: بهاء الله - Bahā’ Allāh/Bahâ’ollâh) (Perzsia, Teherán, 1817. november 12. – Oszmán Birodalom, Akko, 1892. május 29.) a bahái hit alapítója volt. Eredetileg a Mirzá Hoszajn-Ali (perzsául: میرزا حسینعلی – Mirzâ Ḥosayn-ʿAli) nevet viselte.

Követői szerint Baháolláh Isten azon küldötte, kinek eljövetelét minden nagy vallás megjövendölte. A baháisták szerint ő a keresztény vallásban megjövendölt „Atya dicsőségében visszatért Fiú”, a zsidó vallás szerinti „Seregek Ura”, a muzulmánok vallás szerinti mahdi, a zoroasztriánusoknak „a Világmegváltó Bahrám sah”, a buddhistáknak „az egyetemes emberiség Buddhája, a Maitreya Buddha”, a hinduknak „Krisna szeplőtelen manifesztációja”.

Élete

Baháolláh az Iráni Teheránban született, nemesi családban. Apja a sah udvarában volt miniszter. Gyermekkorában a többi fiatal nemeshez hasonlóan elsajátította az iszlám fő tanításait, Irán irodalmát és költészetét, és a kalligráfiát. A kor szokásaihoz híven korán nősült, felesége nagyon gazdag családból származott. Mindketten a szegények szükségleteit és a szenvedések enyhítését tartották az egyik legfontosabb feladatuknak, így a kor emberei a „a szegények anyja és apja” névvel illették őket. Apja halála után felajánlották neki a miniszteri posztot de ő visszautasította.

1844 nyarán, három hónappal azután, hogy a magát „kapunak” (Báb) nevező sirázi Ali Mohammad bejelentette küldetését, Baháolláh kezébe került egy általa írt tekercs, melynek elolvasása után, huszonhét évesen Báb követőjévé vált. Bár Bábbal sohasem találkozott személyesen, számos levelet írtak egymásnak. A vallásalapítóhoz hasonlóan Baháolláh is üldözött lett, számtalanszor megverték, üldözték és bebörtönözték. A feljegyzések szerint, mikor egyszer Teheránban letartóztatták és a tömeg kövekkel kezdte dobálni a börtönbe vezető úton, és egy öregasszony nem bírta utolérni a menetelő tömeget, Baháolláh így szólt letartóztatóihoz: „Ne engedjétek – mondta –, hogy ez az öregasszony kiábránduljon. Ne tagadjátok meg tőle azt, ami számára Isten előtti dicséretes cselekedet” A börtön, amelybe más bábistákkal együtt bezárták, eredetileg a város egyik, nyilvános fürdőjének vízgyűjtő ciszternája, Szejáh Csál néven ismeretes, „Fekete verem” volt. Itt Baháolláhot kalodába tették és láncra verték. A börtönben töltött idő alatt egész nap a következő imát énekelte: „Nem kívánok én mást, csak Istent, bizony Ő a Mindeneket Segítő!”, és egy másik sor így válaszolt: „Benne bízzon minden igaz szívű.”

Baháolláh négy hónap fogság után szabadult a börtönből.

Az Isteni Kinyilatkoztatás

Baháolláh a börtönben élte meg az első isteni kinyilatkoztatást: „Egy éjszaka álmomban ezen magasztos szavak hallatszottak mindenfelől: »Bizony, győzedelmessé teszünk Téged saját Magad és Tollad által. Ne siránkozz amiatt, mi Reád méretett, és ne félj, mert biztonságban vagy. Isten hamarosan Néked adja a föld kincseit – azon személyeket, kik segédkezni fognak Néked, önnön Magadon és Neveden keresztül, mely által Isten megélesztette azok szívéi, kik felismerték Őt.«”

Iraki száműzetés

Baháolláh 1853. április 8-án érkezett meg Bagdadba. Életének elkövetkező tíz évét Irakban töltötte. Innen, Báb testvérével való vitája után – aki szerette volna maga folytatni a Báb tevékenységét – Baháolláh a kurdisztáni hegyekbe vonult, hogy remeteként éljen. Mikor családja tudomást szerzett Baháolláh tartózkodási helyéről, követet küldtek hozzá, könyörögve, hogy térjen haza, amit ő meg is tett és 1856. március 19-én visszatért Bagdadba. A kurd misztikusok és vallási vezetők, akik ismerték Baháolláhot hegyekben töltött éveiből, utánazarándokoltak Bagdadba. A következő években számos követő csatlakozott hozzá, volt köztük zsidó, keresztény és muszlim egyaránt.

A Bagdadban töltött évek alatt számos művet írt. A bizonyosság könyve című teológiai művet két nap és két éjszaka alatt írta. Ugyancsak ezekben az években írta a Rejtett szavak és a Hét völgy misztikus alkotást, melyet a szúfik kérdéseire nyilatkoztatott ki. Mindeközben egyre több ellenséget is szerzett magának: a bagdadi perzsa konzul az oszmán kormányhoz fordult, hogy távolítsa el a városból. A szultán elrendelte Baháolláh átköltöztetését Konstantinápolyba. Mikor a bagdadi emberek tudomására jutott Baháolláh száműzetése, százával lepték el a város utcáit, tiltakozva a szultán döntése ellen. Mielőtt elhagyta volna Bagdadot, a városon kívül a Ridván kertben, követői egy csoportjának kijelentette, hogy ő az akit Báb megjövendölt: „Akit Isten ki fog nyilvánítani”. A nyilvános kinyilatkoztatás tizenkét napig tartott, 1863. április 21-től május 2-ig. Később ez az időszak ridván (perzsásan rezván) ünnep névén vált ismeretessé, amelyről minden évben megemlékeznek a baháisták.

Törökországi száműzetés

Baháolláh és követői a drinápolyi tartózkodás alatt

Isztambulban alig négy hónap eltelte után Baháolláhot azzal vádolták, hogy nem tiszteli a török törvényeket és a Török Birodalom felbomlasztására törekszik. Mindezért, a szultán parancsára Baháolláhot és családját Drinápolyba (Edirne) szállították. Öt évet töltött itt. Itt történt, hogy öccse, Mirzá Jahjá féltékenységből megpróbálta mérgezni Baháolláhot.

Drinápolyi tartózkodása alatt, Baháolláh formálisan is bejelentette küldetését: számos levelet írt a világ uralkodóinak, felkérve őket a világbéke előmozdításra. Levelet írt többek közt III. Napóleon francia császárnak, I. Vilmos porosz királynak, Ferenc Józsefnek de IX. Piusz pápának is. Drinápolyi korszaka alatt vált ismerté és elfogadottá a Alláhu abhá (Isten a legdicsőbb) köszönési forma, és ettől kezdve hívtak Baháolláh követőit bahái hitűeknek. Rövidesen Drinápolyból is száműzték Baháolláhot.

Száműzetésben a Szentföldön

Drinápolyból Gallipoliba szállították Baháolláhot és követőit, ahol tudatták velük, hogy – négy fő kivételével, akiket Ciprusra száműztek – az akkói börtönbe kerülnek. A börtönig hajóval tették meg az utat.

Baháolláh és hívei 1868. augusztus 31-én értek Akkóba, ahol kövekkel dobálózó, ellenséges tömeg fogadta őket. A város mecsetének lépcsőjéről felolvasták az életfogytiglani száműzetés elrendelését. Ez az parancs, amely a szultántól származott, szigorú elzárásra ítélte Baháolláhot és híveit. A vezetőt egy földes börtöncellába vetették, elkülönítve híveitől, akiket egy közeli cellában zsúfoltak össze.

Kilenc év elteltével, a börtönparancsnok és a városi hatóságok, meggyőződvén Baháolláh ártatlanságáról és küldetésének magasztosságáról, kiengedték a börtön falai közül. Fia, Abdolbahá házat bérelt a városon kívül atyjának. Itt töltötte hátralevő életének tizenhárom évét, melyeket kizárólagosan írásnak szentelte. Látogatókat is csak nagyon ritkán fogadott. Baháolláh 1892. május 29-én halt meg, Akkóban.

Tanításai

Bahá’u’lláh útlevele 1853-ból

A vallásokról

Baháolláh kritizálta a szervezett vallásokat amelyek korlátokat állítottak, történelem folyamán, az emberiség és Isten Kinyilatkoztatásai közé. Egy üzenetében, melyet az összes vallás papjához intézett, Baháolláh figyelmezteti őket arra a felelősségre, amit olyan gondatlanul magukra ruháztak a történelem folyamán:

„Olyanok vagytok, mint a forrás. Ha megváltozik, vele együtt változnak azok a patakok is, melyek belőle erednek. Féljétek Istent és számláltassatok az istenfélők közé. Hasonlóképpen, ha megromlik az ember szíve, elsorvadnak a végtagjai is. Vagy miként a fa, melynek, ha gyökere elszárad, ágai, sarai, levelei és gyümölcsei is mind fonnyadnak.”

Világbéke

Baháolláh nemcsak híveinek hirdette a világbéke gondolatát, számos levelet küldött szét a világban, az uralkodók és főpapok részére. Így gondolkodott erről:

„El kell jönnie az időnek, mikor mindenki rádöbben egy, az egész emberiséget magában foglaló hatalmas gyűlés megtartásának szükségességére. Ott részt kell vegyenek a Föld uralkodói és királyai, és a tárgyalásokban jelen lévén meg kell fontolják azon utakat s módozatokat, melyek megteremtik a világ Nagy Békéjének alapját. Egy ilyen béke megkívánja, hogy a Föld népeinek nyugalma érdekében a Nagyhatalmak tökéletesen béküljenek ki egymással. Ha bármely király fegyvert emel egy másikra, mindnek egységesen kell fellépnie ellene, és megakadályoznia ebben. Ha ez beteljesíttetik, a világ nemzeteinek nem lesz többé szükségük fegyverekre, csak annyira, amennyi birodalmaik megvédéséhez és a belső nyugalom fenntartásához szükségeltetik … Közeleg a nap, mikor a világ minden népe elfogad majd egy egyetemes nyelvet és egy közös írást. Mikor az bekövetkezik, bármilyen városba utazzék is valaki, olyan lesz az, mintha hazaérkeznék … Az ma az igazi ember, aki magát az emberi faj szolgálatának szenteli … Ne azzal büszkélkedjék, hogy szereti országát, hanem azzal, hogy az egész világot. A Föld egy ország, s az emberiség a polgárai.”

Magyarul megjelent művek

• Rejtett szavak. Erkölcsi aforizmák rövid versekben. Kiadó: Ausztriai Bahá’íok Országos Szellemi Tanácsa 1991. ISBN 963-85033-2-7
• Szemelvények Bahá’u’lláh írásaiból. Kiadja a Magyarországi Bahá’í Közösség ISBN 963-85033-3-5
• A Hét Völgy és a Négy Völgy Kiadja a Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa ISBN 963-03-6188-4

Irodalom

• Mary Perkins – Philip Hainsworth: A bahá’í hit; Gondolat Kiadó 1992. ISBN 963-282-668-X
• Bahá’u’lláh; szerk. Nemzetközi Közösség Információs Irodája New York; Kiadó: Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa; ISBN 963-85033-6-X

Külső hivatkozások

Magyar oldalak:

• Magyarországi Bahá’í Közösség
• Bahá Ulláh (Terebess e-tár)

Más nyelvű oldalak:

• Bahá’u’lláh életéről (angol)
• *Bahá’u’lláh: Manifestation of God, biography from bahai.org
• A Brief Biography of Baha’u’llah, from University of Michigan Department of History.
• Materials for the Study of the Babi Religion, by E. G. Browne
• The Works of Bahá’u’lláh, Writings of Bahá’u’lláh in English, Persian and Arabic
• Bahá’u’lláh’s official Iranian passport dated January 12, 1853 – See the English translation here
• Baha’u’llah A web site on the life and teachings of Bahá’u’lláh. Includes a history and selected Writings.