Baháolláh

Baháolláh

Baháolláh (arabul és perzsául: بهاء الله - Bahā’ Allāh/Bahâ’ollâh) (Perzsia, Teherán, 1817. november 12. – Oszmán Birodalom, Akko, 1892. május 29.) a bahái hit alapítója volt. Eredetileg a Mirzá Hoszajn-Ali (perzsául: میرزا حسینعلی – Mirzâ Ḥosayn-ʿAli) nevet viselte.

Követői szerint Baháolláh Isten azon küldötte, kinek eljövetelét minden nagy vallás megjövendölte. A baháisták szerint ő a keresztény vallásban megjövendölt „Atya dicsőségében visszatért Fiú”, a zsidó vallás szerinti „Seregek Ura”, a muzulmánok vallás szerinti mahdi, a zoroasztriánusoknak „a Világmegváltó Bahrám sah”, a buddhistáknak „az egyetemes emberiség Buddhája, a Maitreya Buddha”, a hinduknak „Krisna szeplőtelen manifesztációja”.

Élete

Baháolláh a perzsa Teheránban született, nemesi családban. Apja a sah udvarában volt miniszter. Gyermekkorában a többi fiatal nemeshez hasonlóan elsajátította az iszlám fő tanításait, Irán irodalmát és költészetét, és a kalligráfiát. A kor szokásaihoz híven korán nősült, felesége nagyon gazdag családból származott. Mindketten a szegények szükségleteit és a szenvedések enyhítését tartották az egyik legfontosabb feladatuknak, így a kor emberei a „a szegények anyja és apja” névvel illették őket. Apja halála után felajánlották neki a miniszteri posztot, de ő visszautasította.

1844-ben a Báb bejelentette küldetését, miszerint ő az iszlámban megjövendölt Megígért (mahdi / Qá’im), akinek célja felkészíteni az embereket, hogy felismerjék egy nálánál is nagyobb tanító küszöbön álló eljövetelét, aki elhozza az emberiség egységét és békéjét. Három hónappal ezután, Baháolláh kezébe került a Báb által írt tekercs, melynek elolvasása után, huszonhét évesen Báb követőjévé vált és elkezdte hirdetni a Báb tanait. Bár Bábbal sohasem találkozott személyesen, számos levelet írtak egymásnak.

A Báb mozgalmának gyors terjedése felkeltette a papság és a kormány ellenszenvét. Baháolláht is többször megverték és elfogták. A feljegyzések szerint, mikor egyszer Teheránban letartóztatták és a tömeg kövekkel kezdte dobálni a börtönbe vezető úton, és egy öregasszony nem bírta utolérni a menetelőket, így szólt letartóztatóihoz: „Ne engedjétek – mondta –, hogy ez az öregasszony kiábránduljon. Ne tagadjátok meg tőle azt, ami számára Isten előtti dicséretes cselekedet”

Nemesi származása miatt Baháolláhnak 1852-ig nem esett nagyobb bántódása, de ekkor a Báb kivégzésébe beleörült két tanítvány merényletet kísérelt meg a sah ellen, mely az üldözés nagyobb hullámát indította meg. Baháolláht is bebörtönözték. A börtön, amelybe más bábistákkal együtt bezárták, eredetileg a város egyik, nyilvános fürdőjének vízgyűjtő ciszternája, Szejáh Csál néven ismeretes, „Fekete verem” volt. Itt Baháolláhot kalodába tették és láncra verték. A börtön szörnyű körülményei között rabtársainak a következő imát tanította énekelni: „Nem kívánok én mást, csak Istent, bizony Ő a Mindeneket Segítő!”, és egy másik sor így válaszolt: „Benne bízzon minden igaz szívű.”

Az Isteni Kinyilatkoztatás

Baháolláh a börtönben élte meg az első isteni kinyilatkoztatást: „Egy éjszaka álmomban ezen magasztos szavak hallatszottak mindenfelől: »Bizony, győzedelmessé teszünk Téged saját Magad és Tollad által. Ne siránkozz amiatt, mi Reád méretett, és ne félj, mert biztonságban vagy. Isten hamarosan Néked adja a föld kincseit – azon személyeket, kik segédkezni fognak Néked, önnön Magadon és Neveden keresztül, mely által Isten megélesztette azok szívéi, kik felismerték Őt.«”

Baháolláh négy hónap fogság után szabadult a börtönből, még mindig tárgyalás és perfelvétel nélkül. Teljes vagyonát elkobozván, azonnali hatállyal száműzték szülőföldjéről.

Iraki száműzetés

Baháolláh 1853. április 8-án érkezett meg Bagdadba. Testvére, Mirzá Jahjá – aki szerette volna maga irányítani a Báb tanítványait – szakadást idézett elő a száműzöttek között. Baháolláh nem akart a széthúzás okozójává válni, így a kurdisztáni hegyekbe vonult, hogy remeteként éljen. Mikor családja tudomást szerzett Baháolláh tartózkodási helyéről, követet küldtek hozzá, könyörögve, hogy térjen haza, amit ő meg is tett és 1856. március 19-én visszatért Bagdadba. A kurd misztikusok és vallási vezetők, akik ismerték Baháolláhot hegyekben töltött éveiből, utánazarándokoltak Bagdadba. A következő években számos követő csatlakozott hozzá, volt köztük zsidó, keresztény és muszlim egyaránt.

A Bagdadban töltött évek alatt számos művet írt. A bizonyosság könyve című teológiai művet két nap és két éjszaka alatt írta. Ugyancsak ezekben az években írta a Rejtett szavak és A hét völgy misztikus alkotást, melyet a szúfik kérdéseire nyilatkoztatott ki.

A perzsa konzul rémületére, aki azt hitte, hogy a Báb tanításai elfelejtődnek, a száműzöttek közössége fokozatosan a tartományi főváros tiszteletnek örvendő és befolyásos csoportjává lett. Mivel a síita iszlám számos szent helye Bagdad közelében található, a Perzsiából érkező zarándokok kedvező körülmények között találkozhattak a közösség vezetőjével, Baháolláhval. Így a bagdadi perzsa konzul az oszmán kormányhoz fordult, hogy távolítsa el őt a városból. A szultán elrendelte Baháolláh átköltöztetését Konstantinápolyba. Mikor a bagdadi emberek tudomására jutott Baháolláh száműzetése, százával lepték el a város utcáit, tiltakozva a szultán döntése ellen. Mielőtt elhagyta volna Bagdadot, a városon kívül a Ridván kertben 1863. április 21-től május 2-ig tizenkét napot töltött, melynek során a tartomány kormányzója és számos előkelő vett búcsút tőle. Követői egy csoportjának kijelentette, hogy ő az akit Báb megjövendölt: „Akit Isten ki fog nyilvánítani”. Később ez a tizenkét napos időszak Ridván (ejtsd: rezván) ünnep névén vált ismeretessé, amelyről minden évben megemlékeznek a baháik.

Törökországi száműzetés

Baháolláh követői a drinápolyi tartózkodás alatt. Fia, Abdolbahá az első sorban a harmadik balról

Konstantinápolyban a perzsa nagykövet ármánykodása következtében alig négy hónap eltelte után Baháolláht azzal vádolták, hogy nem tiszteli a törvényeket és az Oszmán Birodalom felbomlasztására törekszik. Mindezért, a szultán parancsára Baháolláht és családját Drinápolyba (Edirne) száműzték. Az út egy zord tél közepén 1863. december 1-től december 12-ig tartott.

Ötéves drinápolyi tartózkodása során, Baháolláh formálisan is bejelentette küldetését: számos levelet írt a világ uralkodóinak, felkérve őket küldetésének elfogadására, hadseregük csökkentésére és a világbéke előmozdításra. Levelet írt többek közt III. Napóleon francia császárnak, I. Vilmos porosz királynak, Ferenc Józsefnek és IX. Piusz pápának is. Drinápolyi korszaka alatt vált ismerté és elfogadottá a Alláh'u'abhá (Isten a legdicsőbb) köszönési forma, és ettől kezdve hívták Baháolláh követőit bahái hitűeknek.

Öccse, Mirzá Jahjá féltékenységből megpróbálta mérgezni Baháolláht. Öccse és a perzsa konzul hamis jelentéseket küldtek Konstantinápolyba, miszerint Baháolláh összeesküvést sző az Oszmán Birodalom ellen. Az edirnei kormányzó és a városi hatóságok számos alkalommal megvédték a fogoly ártatlanságát, de az oszmán hatóságok végül döntöttek a további száműzetésről.

Száműzetésben a Szentföldön

Az akkoi börtön, ahol Baháolláh kilenc évig élt

Drinápolyból Gallipoliba szállították Baháolláht és követőit, ahol tudatták velük, hogy – Mirzá Jahjá és három társa kivételével, akiket Ciprusra száműztek – az akkói börtönbe kerülnek. A börtönig hajóval tették meg az utat.

Baháolláh és hívei 1868. augusztus 31-én értek Akkoba, ahol kövekkel dobálózó, ellenséges tömeg fogadta őket. A város mecsetének lépcsőjéről felolvasták az életfogytiglani száműzetés elrendelését. Ez az parancs, amely a szultántól származott, szigorú elzárásra ítélte Baháolláhot és híveit. A vezetőt egy földes börtöncellába vetették, elkülönítve híveitől, akiket egy közeli cellában zsúfoltak össze.

A börtönparancsnok és a városi hatóságok, meggyőződvén Baháolláh ártatlanságáról és küldetésének magasztosságáról, fokozatosan lazítottak a foglyok életkörülményein. Kilenc év után - a szultán parancsa ellenére - a kiengedték a börtön falai közül. Fia, Abdolbahá házat bérelt a városon kívül atyjának. Majd két év után kibérelte a tágas Bahjí udvarházat Akkoban. Itt töltötte hátralevő életének tizenhárom évét, melyeket az írásnak és látogatók fogadásának szentelt. Baháolláh 1892. május 29-én halt meg, Akkóban.

Tanításai

Bahá’u’lláh útlevele 1853-ból

A vallásokról

Baháolláh kritizálta a szervezett vallásokat amelyek korlátokat állítottak, történelem folyamán, az emberiség és Isten Kinyilatkoztatásai közé. Egy üzenetében, melyet az összes vallás papjához intézett, Baháolláh figyelmezteti őket arra a felelősségre, amit olyan gondatlanul magukra ruháztak a történelem folyamán:

„Olyanok vagytok, mint a forrás. Ha megváltozik, vele együtt változnak azok a patakok is, melyek belőle erednek. Féljétek Istent és számláltassatok az istenfélők közé. Hasonlóképpen, ha megromlik az ember szíve, elsorvadnak a végtagjai is. Vagy miként a fa, melynek, ha gyökere elszárad, ágai, sarai, levelei és gyümölcsei is mind fonnyadnak.”

Világbéke

Baháolláh nemcsak híveinek hirdette a világbéke gondolatát, számos levelet küldött szét a világban, az uralkodók és főpapok részére. Így gondolkodott erről:

„El kell jönnie az időnek, mikor mindenki rádöbben egy, az egész emberiséget magában foglaló hatalmas gyűlés megtartásának szükségességére. Ott részt kell vegyenek a Föld uralkodói és királyai, és a tárgyalásokban jelen lévén meg kell fontolják azon utakat s módozatokat, melyek megteremtik a világ Nagy Békéjének alapját. Egy ilyen béke megkívánja, hogy a Föld népeinek nyugalma érdekében a Nagyhatalmak tökéletesen béküljenek ki egymással. Ha bármely király fegyvert emel egy másikra, mindnek egységesen kell fellépnie ellene, és megakadályoznia ebben. Ha ez beteljesíttetik, a világ nemzeteinek nem lesz többé szükségük fegyverekre, csak annyira, amennyi birodalmaik megvédéséhez és a belső nyugalom fenntartásához szükségeltetik … Közeleg a nap, mikor a világ minden népe elfogad majd egy egyetemes nyelvet és egy közös írást. Mikor az bekövetkezik, bármilyen városba utazzék is valaki, olyan lesz az, mintha hazaérkeznék … Az ma az igazi ember, aki magát az emberi faj szolgálatának szenteli … Ne azzal büszkélkedjék, hogy szereti országát, hanem azzal, hogy az egész világot. A Föld egy ország, s az emberiség a polgárai.”

Magyarul megjelent művek

• Szemelvények Bahá’u’lláh írásaiból. Magyarországi Bahá’í Közösség, Budapest, 1992. ISBN 963-85033-3-5
• A Hét Völgy és a Négy Völgy Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa, Budapest, 1998. ISBN 963-03-6188-4
• A Kitáb-i-Aqdas - A Legszentebb Könyv Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa, Budapest, 2001. ISBN 963 00 7269 6
• Rejtett szavak – The Hidden Words of Bahá’u’lláh. (kétnyelvű könyv) Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa, Budapest, 2011. ISBN 978-963-87806-3-8
• A Kitáb-i-Íqán – A bizonyosság könyve Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa, Budapest, 2012. ISBN 978-963-87806-4-5

Irodalom

• Mary Perkins – Philip Hainsworth: A bahá’í hit. Gondolat Kiadó, Budapest, 1992. ISBN 963-282-668-X
• Bahá’u’lláh. Összeállította: Bahá'í Nemzetközi Közösség Információs Irodája New York; Kiadó: Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa, Budapest, 1992. ISBN 963-85033-6-X

További információk

Magyar oldalak:

• Magyarországi Bahá’í Közösség
• Bahá Ulláh (Terebess e-tár)

Más nyelvű oldalak:

• Bahá’u’lláh életéről (angol)
• *Bahá’u’lláh: Manifestation of God, biography from bahai.org
• A Brief Biography of Baha’u’llah, from University of Michigan Department of History.
• Materials for the Study of the Babi Religion, by E. G. Browne
• The Works of Bahá’u’lláh, Writings of Bahá’u’lláh in English, Persian and Arabic
• Bahá’u’lláh’s official Iranian passport dated January 12, 1853 – See the English translation here
• Baha’u’llah A web site on the life and teachings of Bahá’u’lláh. Includes a history and selected Writings.