Badr ad-Dín al-Ajni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Badr ad-Dín al-Ajni
Született 1361. július 21.
Ajntáb
Elhunyt 1451. december 28. (90 évesen)
Kairó
Foglalkozása kádi,
hádísztudós,
történetíró,
költő

Badr ad-Dín Abu Muhammad Mahmúd ibn Ahmad al-Ajni (arab betűkkel بدر الدين أبو محمد محمود بن أحمد العيني – Badr ad-Dīn Abū Muḥammad Maḥmūd ibn Aḥmad al-ʿAynī; Ajntáb, 1361. július 21.Kairó, 1451. december 28.) középkori arab kádi, hadísztudós, történetíró és költő volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy Aleppó és Antiochia közt fekvő észak-szíriai településen, Ajntábban született, apja a város kádija volt. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Aleppóban folytatta. 29 éves korában Damaszkuszba utazott, ahonnan Jeruzsálembe és Kairóba ment. Itt beavatták a szúfizmusba, és egy időre a Barkúkijja derviskolostorba költözött. Néhányszor még meglátogatta szülővárosát és Damaszkuszt, majd végleg Kairóban települt le, ahol az-Záhir Barkúk 1398/1399-ben muhtaszibbá nevezte ki. Ettől kezdve lényegében udvaronci életet élt, és magas tisztségeket töltött be: több alkalommal lett újra muhtaszib és – 1400/1401-től kezdve – a vallási adományok felügyelője. 1425/1426-ban ő lett a hanafiták főkádija, mely tisztségét tizenkét éven át töltött be. Egyik alkalommal korának másik nagy történésze, al-Makrízi elől szerezte meg a muhtaszibi tisztséget, amivel kiváltotta annak életük végéig tartó gyűlölködését. Közben tanított az al-Muajjadijja madraszában is.

Először al-Muajjad Sajh (1412–1421) trónra lépésekor lett kegyvesztett, de hamarosan ismét visszatérhetett az udvarba. Pozícióinak megőrzésében nagy szerepe volt annak, hogy tudott törökül és tatárul, a mamlúk uralkodók anyanyelvein; feljegyezték, hogy al-Asraf Barszbájnak (1422–1438) rendszeresen olvasott fel arab nyelvű krónikájából törökül. Végleg az-Záhir Csakmak (1438–1453) alatt, 1449/1450-ben, két évvel halála előtt szorult ki a szultáni kegyekből.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Al-Ajni számos munkát hagyott hátra arab és török nyelven, köztük fordításokat is (pl. al-Kudúri vallásjogi munkáját törökre és tatárra is átültette). Az utókor számára három művét bír nagy jelentőséggel: világtörténeti munkáját, az Alfijja című nyelvtani vers négy kommentárjának kommentárját, valamint Buhári Szahíh című, prófétai hagyományokat összegyűjtő alapművének 11 kötetre rúgó kommentárját. Ennek címe „Az olvasó támasza – al-Buhári magyarázata” (Umdat al-kári fi sarh al-Buhári) amely leginkább módszerességével tűnik ki a középkori munkák közül. Utóbbi kapcsán egyébként éles vitát folytatott a kor másik nagy vallástudósával, Ibn Hadzsar al-Aszkalánival. Több dicsőítő költeménye is fennmaradt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest: Kőrösi Csoma Társaság. 2005. ISBN 9638378212  
  • W. Marçais: al-ʿAynī. In Encyclopaedia of Islam, I. kötet. Szerk. H.A.R. Gibbs, J.H. Kramers, E. Lévi-Provençal, B. Lewis, Ch. Pellat, J. Schacht. Leiden: E. J. Brill. 1986. 790–791. o.