Babe I’m Gonna Leave You

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Led Zeppelin
Babe I’m Gonna Leave You
Dal a Led Zeppelin albumról
Megjelent 1969. január 12.
Felvételek Olympic Studios, London
1968. október
Stílus Hard rock, Folk rock
Hossz 6:41
Kiadó Atlantic Records
Szerző Bredon/Page/Plant
Producer Jimmy Page
A(z) Led Zeppelin album dalai
Good Times Bad Times
(1)
Babe I’m Gonna Leave You
(2)
You Shook Me
(3)
Hangminta

A Babe I’m Gonna Leave You egy tradicionális amerikai folkdal, amelyet először Anne Bredon vett fel az 1950-es években – valószínűleg ő volt a szerzője is. 1962-ben Joan Baez folkénekesnő is lemezre vette, de a legismertebb feldolgozását a brit Led Zeppelin rockegyüttes készítette el 1969-es debütáló albumára, a Led Zeppelinre. Az együttes azután döntött úgy, hogy feldolgozza, miután meghallották Joan Baez verzióját. Page és Plant is Baez rajongói voltak. Baez albumán hagyományos eredetű dalként volt feltüntetve, így a Led Zeppelin úgy gondolta, senki sem követelhet érte szerzői jogdíjat. A szerző helyén „Trad., arr. Page” állt, ami annyit jelent, hogy a hagyományos eredetit Page dolgozta át, első koncertbemutatója 1969. január 15-én volt, Iowa Cityben.[1]

Az 1980-as években Bredon fia felfigyelt rá, hogy anyja egy dalt játszott, amelyről ő azt hitte, hogy Led Zeppelin-mű. Miután rákérdezett az okára, és fény derült előtte a feldolgozás tényére, kapcsolatba lépett az ügyvédeivel. Ennek nyomán 1990 óta a Led Zeppelin verziójánál közösen Anne Bradont, Jimmy Page-et és Robert Plantet jelölik szerzőként.[2] A Led Zeppelin verziója kevéssé hasonlít Bredon eredetijére, mivel ők Baez verziója alapján készítették a feldolgozást.

Sokan gondolták úgy, hogy a Led Zeppelin változata azután nyerte el végleges formáját, hogy Robert Plant és Jimmy Page első találkozásakor Plant maga játszotta el Page-nek a gitárszólamot, ami az albumra került. Page 1998-ban a Guitar World magazinnak adott interjújában cáfolta ezt a híresztelést, mondván, jóval azelőtt elkezdett dolgozni a dalon, mielőtt megismerte volna Plantet, ráadásul abban az időben Plant nem is játszott gitáron.[3]

Híresztelések szerint Page felvette a dal egy másik verzióját 1968-ban, Steve Windwooddal, de ez a felvétel sosem jelent meg.[4]

A Led Zeppelin verziójában 1:41-nél alig hallhatóan hallani lehet az „I can hear it calling me” (Hallom, ahogy hív engem) sort, de csak egy pár másodperc múlva hallatszik normál hangerőben. Ez a hiba azt az érzetet kelti, mintha Plant tényleg hallaná az őt hívó hangot. A halkabb sor a dobok sávjáról került a végső felvételre, mivel a dob szólamát „élőben” vették fel.

Az együttes csak az 1969-es turnékon játszotta a dalt, bár Page és Plant 1998-as újraegyesülési koncertjükön egy kilencperces változatát adták elő.

Más feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Baez/Bredon-verziót több más együttes is átvette: 1965-ben a The Assocation és a brit Mark Wynter popénekes dolgozta fel. A Quicksilver Messenger Service 1967-es feldolgozása a Darling/Bennett/Bredon szerzőtrió neve alatt jelent meg (Erik Darling egy New York-i folkzenész volt). A walesi Man együttes később a Quicksilver Messenger Service változatát dolgozta át 1976-os Maximum Darkness című albumán (a dalt 1975. május 26-án, a londoni Roundhouse-ban vették fel).

Nemrégiben Damien Rice folkénekes adta elő a dalt egy koncerten. Paul Oakenfold Another World című albumán jelent meg a dal újramixelt változata. A Momentary Prophets egyvelegként játszotta a Babe I’m Gonna Leave You-t és a Led Zeppelin Black Dog című dalát.

Az Egyesült Államokban turnézó Robert Plant több alkalommal látta, hogy különféle együttesek és Led Zeppelin tribute zenekarok játsszák a dalt, és ez arra késztette, hogy újra előadja együttese, a Strange Sensations, valamint saját koncertjein. A közönség lelkesen fogadta Plant döntését.

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Led Zeppelin: Dazed and Confused: The Stories Behind Every Song, by Chris Welch, ISBN 1-56025-818-7
  • The Complete Guide to the Music of Led Zeppelin, by Dave Lewis, ISBN 0-7119-3528-9

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Led Zeppelin koncertek: 1969. január 15.
  2. Australian Broadcasting Corporation: Led Zeppelin Trivia
  3. Tolinski, Brad, Greg Di Bendetto (1998.). Light and Shade. Guitar World.  
  4. Australian Broadcasting Corporation: [http://www.winwoodfans.com/cs/csunrel.htm#page Steve Winwood's Sessions Unreleased Material], 2000. július 12

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]