Babai László
Babai László[1] (Budapest, 1950. július 20.) magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A kombinatorika, a csoportelmélet neves kutatója.
Tartalomjegyzék |
Életpályája[szerkesztés]
1968-ban érettségizett a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar matematika szakára, ahol 1973-ban szerzett matematikus diplomát. Közben 1971-ben egy szemesztert töltött a Leningrádi Egyetemen. Diplomájának megszerzése után az egyetem algebra és számelmélet tanszékén kezdett el dolgozni. 1980 és 1983 között az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének tanácsadója volt. 1985-ben Lovász Lászlóval létrehozta a Budapest Semesters in Mathematics-t, ahol az igazgatótanács elnöke lett. 1987-ben kapott egyetemi tanári kinevezést. Ugyanekkor a Chicagói Egyetem Számítástudományi Intézetében kapott professzori állást, előbb félállásban, majd 1994-ban főállásban oktat (1984 és 1986 között vendégprofesszor volt). 1987 és 1989 között a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán volt vendégtanár.
1975-ben védte meg a matematikai tudományok kandidátusi, 1984-ben akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Bizottságának lett tagja. 1990-ben megválasztották az MTA levelező, 1995-ben rendes tagjává. A Bolyai János Matematikai Társulat felvette tagjai közé. 1981-ben Erdős Pállal és Lovász Lászlóval útjára indította a Combinatorica című folyóiratot, amelynek alapító főszerkesztője lett. A Theory of Computing című elektronikus folyóirat alapítója és főszerkesztője.
Munkássága[szerkesztés]
Kutatási területe a kombinatorika, a csoportelmélet és a komplexitáselmélet. Még diákkorában foglalkozott gráfok automorfizmusaival. Az izomorfizmus-algoritmusok területén úgynevezett mély csoportelméleti eszközöket alkalmazott, főleg a részcsoporttorony-módszert. Emellett egy száz éves csoportelméleti problémát megoldva bebizonyította, hogy egy n-edfokú primitív, nem kétszeresen tranzitív permutációcsoport rendje legfeljebb

Megalkotta az interaktív bizonyítás fogalmát.
Több mint száznyolcvan kombinatorikával, algebrával és számítástudománnyal foglalkozó tudományos publikációja jelent meg, amelyeket jelentős részben angol nyelven adott ki. Erdős-száma 1.[2]
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Grünwald Géza-díj (1972)
- MTA Matematikai Díj (1983)
- Állami Díj (1988) – Az algebra és számításelmélet terén elért nemzetközileg is kiemelkedő eredményeiért és kiváló oktató, iskolateremtő tevékenységéért.
- Gödel-díj (1993)
- Szele Tibor-emlékérem (1993)
- Llewellyn John and Harriet Manchester Quantrell Award (2005)
- a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem díszdoktora
Főbb publikációi[szerkesztés]
- On the Order of Uniprimitive Permutation Groups (1981)
- Computational complexity in Finite Groups (1990, 1991)
- Linear Algebraic Methods in Combinatorics (Frankl Péterrel, 1992)
- Automorphism Groups, Isomorfism, Reconstruction (1995)
Megjegyzések[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 65. o.
- MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 41. old., ISSN 1787-288X
- Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
- Szakmai életrajz a Chicagói Egyetem honlapján (angolul)

