Babai László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Babai László
LaszloBabai.JPG
Babai László egy konferencián 2013-ban
Született 1950. július 20. (64 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása matematikus,
egyetemi tanár
Kitüntetései MTA-tag, l. 1990, r. 1995

Babai László[1] (Budapest, 1950. július 20.) magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A kombinatorika, a csoportelmélet neves kutatója.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968-ban érettségizett a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar matematika szakára, ahol 1973-ban szerzett matematikus diplomát. Közben 1971-ben egy szemesztert töltött a Leningrádi Egyetemen. Diplomájának megszerzése után az egyetem algebra és számelmélet tanszékén kezdett el dolgozni. 1980 és 1983 között az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének tanácsadója volt. 1985-ben Lovász Lászlóval létrehozta a Budapest Semesters in Mathematics-t, ahol az igazgatótanács elnöke lett. 1987-ben kapott egyetemi tanári kinevezést. Ugyanekkor a Chicagói Egyetem Számítástudományi Intézetében kapott professzori állást, előbb félállásban, majd 1994-ben főállásban oktat (1984 és 1986 között vendégprofesszor volt). 1987 és 1989 között a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán volt vendégtanár.

1975-ben védte meg a matematikai tudományok kandidátusi, 1984-ben akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Bizottságának lett tagja. 1990-ben megválasztották az MTA levelező, 1995-ben rendes tagjává. A Bolyai János Matematikai Társulat felvette tagjai közé. 1981-ben Erdős Pállal és Lovász Lászlóval útjára indította a Combinatorica című folyóiratot, amelynek alapító főszerkesztője lett. A Theory of Computing című elektronikus folyóirat alapítója és főszerkesztője.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területe a kombinatorika, a csoportelmélet és a komplexitáselmélet. Még diákkorában foglalkozott gráfok automorfizmusaival. Az izomorfizmus-algoritmusok területén úgynevezett mély csoportelméleti eszközöket alkalmazott, főleg a részcsoporttorony-módszert. Emellett egy száz éves csoportelméleti problémát megoldva bebizonyította, hogy egy n-edfokú primitív, nem kétszeresen tranzitív permutációcsoport rendje legfeljebb

 e^{(4\sqrt n\log^2n)}.

Megalkotta az interaktív bizonyítás fogalmát.

Több mint száznyolcvan kombinatorikával, algebrával és számítástudománnyal foglalkozó tudományos publikációja jelent meg, amelyeket jelentős részben angol nyelven adott ki. Erdős-száma 1.[2]

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • On the Order of Uniprimitive Permutation Groups (1981)
  • Computational complexity in Finite Groups (1990, 1991)
  • Linear Algebraic Methods in Combinatorics (Frankl Péterrel, 1992)
  • Automorphism Groups, Isomorphism, Reconstruction (1995)

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Egyes iratokban Laci néven szerepel.
  2. László Babai, Paul Erdős, Stanley M. Selkow: Random Graph Isomorphism. SIAM J. Comput. 9(3): 628-635 (1980)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]