BHÉV 5–8

BHÉV 5–8
BHÉV 5–8 / Drehersche Brauerei Kőbánya 1–3 / Kesthely–Balatonszentgyörgy TASSILO, GYÖRGY és MARIE / Budapesti Városi Vasút 1–5 / MÁV VII 5091–5093 / Budapest–Újpest–Rákospalota MÁV VII 5091"–5093" MÁV 284 DNHÉV 1 / BHHÉV 1–3, 5093 CFPBT 4,…, 5093
Pályaszám
BHÉV 5–8 Drehersche Brauerei Köbánya 1–3 Budapesti Városi Vasút 1–5 MÁV VII 5091–5093 MÁV VII 5091"–5093" MÁV 284,001–003 DNHÉV 1 BHHÉV 1–3, 5093 CFPBT 4,…, 5093
Általános adatok
Gyártó	MÁV Gépgyár
Gyártásban	1888–1894
Darabszám	19
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	B n2tr
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	800 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	30 km/h
Hossz	5590 mm
Magasság	3900 mm
Szélesség	2540 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága	1450 mm
Teljes tengelytávolság	1450 mm
Üres tömeg	12,35 t
Szolgálati tömeg	15,30 t
Tapadási tömeg	15,30 t
Fékek
Típusa	Vakuum-fék
Gőzvontatás
Hengerek
Száma	2
Átmérője	200 mm
Dugattyú lökethossza	320 mm
Gőznyomás	15 Atm
Tűzcsövek
Száma	74
Hossza	2000 mm
Rostélyfelület	0,46 m²
Sugárzó fűtőfelület	2,7 m²
Csőfűtőfelület	18,6 m²
Forrfelület	21,3 m² (vízborított)
Teljesítmény	70 LE
Vízkészlet	2,2 m³
Tüzelőanyag-készlet	0,6 m³ (szén)

A BHÉV 5–8 egy magyar B n2tr tengelyelrendezésű gőzmozdonysorozat volt. 1888 és 1894 között gyártotta a MÁV Gépgyár a Budapesti Helyiérdekű Vasút (BHÉV) részére. Összesen 19 db épült a sorozatból.

Története

A zárt, dobozos felépítményű gőztramway mozdonyok hazai gyártásának megkezdése egybeesett a Budapesti Helyiérdekű Vasúttársaság (röviden BHÉV) vonalainak létesítésével. A Budapest környéki sűrűn lakott települések képezték a gyorsan iparosodó főváros munkaerőforrását, ezért a budapesti gyárakban dolgozó városkörnyéki lakosok számára gyors tömegközlekedési lehetőséget kellett biztosítani. A BHÉV részvénytársaság megközelítőleg 100 km hosszúságú hálózatot épített ki. A hálózat három vonalcsoportja a Budapesttől délre Erzsébetfalván, Soroksáron át és Dunaharasztiig vezetett, amely a mai ráckevei HÉV vonala, Budapesttől keletre Sashalmot, Mátyásföldet, Cinkotát, Csömört, Kerepest és Gödöllőt kapcsolta a fővároshoz a mai gödöllői HÉV vonalán, végül a Duna jobb partján, észak felé Békásmegyer, Pomáz és Szentendre irányába épült ki a szentendrei HÉV.

A soroksári vonalra a mozdonyok közül egyet a MÁV Gépgyára, hármat a bécs-simmeringi ÁVT Gépgyára szállított. A gödöllői és szentendrei vonalakra a BHÉV további 13 mozdony szerzett be az osztrák Államvasút-társaság gépgyárától. A helyiérdekű vasúttársaság további személykocsikat is vásárolt, így számuk 32-re növekedett, ezeket néhány kivételtől eltekintve a budapesti Ganz és Társa, Vasöntő és Gépgyár Rt. vasúti kocsigyára szállította.

Szerkezete

Az Államvasúti Gépgyár 26. szerkezete két kapcsolt kerékpárú, zárt, dobozformájú felépítménnyel és a gépezetet burkoló szoknyával készített, mindkét irányban vezethető, telítettgőzű ikergépezetű közúti vasúti mozdony volt. A mozdony fekvő elrendezésű kazánjában a rostélyfelület 0,46 m², a teljes elgőzölögtető felület 21,3 m² volt. A tüzelés a tűzszekrény oldalán elhelyezett tüzelőnyíláson át történt. A hengerkazánba beépített 74 darab 2000 mm csőfalak közötti hosszúságú tűzcső 15 bar nyomású telített gőzt termel. Ezzel a mozdony 52 kW (70 lóerő) teljesítményt szolgáltatott és 14,1 kN gépezeti vonóerő kifejtésére volt képes. A 200 mm átmérőjű dugattyúk 320 mm lökethosszal hajtották a tűzszekrény alatti kerékpár forgattyúját, amelyet csatlórúd kapcsolt össze a füstszekrény alatti első kerékpárral. A vezérmű Stephenson nyitott rendszerű volt. A 15,3 t kiszerelt tömegű mozdony készlete 2,2 m³ tápvíz és 0,6 m³ szén volt, ezzel 35 t össztömegű vonatot tudott továbbítani 30 km/h legnagyobb sebességgel.

A BHÉV-nél

A BHÉV által 1888-ben forgalomba helyezett 13 mozdony két típust képviselt. Az 5-8 pályaszámú mozdonyokat a gyár mint Ek21 típust, később mint a 26. számú szerkezetet gyártotta. Ez a típus vált az MÁV Gépgyár legelterjedtebb tramway mozdonyává, amelyből 11 megrendelést teljesítve hat megrendelő vasút részére összesen 19 darabot készítettek. A BHÉV 207-210 gyári számú mozdonyai voltak a típus első darabjai. A BHÉV azonban rövidesen átállt a villamos vontatásra, a mozdonyok feleslegessé válva értékesítette őket.

Az ex-BHÉV 5-öst sikerült megőrizni, és a ma Museumstramway Mariazell birtokában van.

Üzemeltetők

Az államvasúti gépgyár 26. szerkezetszámú mozdonyainak további megrendelői voltak:

Keszthely—Balatonszentgyörgyi HÉV

A Keszthely—Balatonszentgyörgyi HÉV három darabot szerzett be az 1888 szeptember 27-én megnyitott vonalára. A mozdonyokat a Festetich-család tagjairól nevezte el azoknak a Tasziló, György és Mari nevet adva. A vasutat 1903-ban államosították, a MÁV 1904-ben a mozdonyokat saját pályaszámrendszerébe beosztva a BHHÉV kiválásával az időközben megüresedett 5091-5093 pályaszámokat ismét kiadva VII. osztály 5091II-5093II pályaszámúak lettek. 1911-ben a három mozdonyt a 284,001-003 pályaszámokra tervezték átszámozni, de az átszámozás a mozdonyok időközben történt eladása miatt már nem történt meg. Az 5091 (284,001) -est Dynamit Nobel Pozsonyban, az 5092 (284,002) -est a DNHÉV (Debrecen-Nyirbátori HÉV) az 5093 (284,003)-at pedig a BHHÉV (Brassó Háromszéki HÉV) vásárolt meg, amely 1919-ben szintén eladta a CFPBT-nek, ahol az megőrizte pályaszámát.

Budapesti Városi Vasút

A Budapesti Városi Vasút (BVV) öt darabot szerzett be 1891-1893 között a kezelésében lévő, 1891. október 31-én megnyitott Köztemetői Gőzmozdonyú Vasút rákoskeresztúri köztemetőhöz vezető mintegy 10 km hosszú vonalára.

Brassó—Háromszéki HÉV

A Brassó—Háromszéki HÉV (BHHÉV) három darabot az 1892 március 7-én megnyitott vonalán a városi és helyiérdekű forgalom lebonyolítására a vasút rnenti települések után elnevezve a mozdonyokat Brassó, Hosszúfalu és Bertalan nevűnek. A Brassó—Háromszéki HÉV megnyitásától 1897 március 10-éig a MÁV kezelésébe volt, mozdonyait ezért nevük megtartása mellett a MÁV először 898-900 pályaszámokkal, majd 1892-ben mint VII. osztályt az 5091 -5093 pályaszámokkal látta el azokat.

Kőbányai Gőzmozdonyú Vontató Iparvasút

Tóth László három darabot a kőbányai ipartelepek vasúti teherforgalmát kiszolgáló Kőbányai Gőzmozdonyú Vontató Iparvasútja számára vásárolt a sorozatból.

Mandel és Quittner

A Mandel és Quittner cég egy darabot – Újpest néven -az 1896 június 27-én megnyitott Budapest-Újpest-Rákospalotai Vasút építése, majd annak teherforgalma számára.

Megőrzött mozdonyok a sorozatból

Az egyetlen magyar gyártmányú közúti vasúti tramway mozdony, amely napjainkban is létezik, sőt új életre kel, az államvasúti gépgyár 328 gyári számú és a Köztemetői Gőzmozdonyú Vasút 4 pályaszámú mozdonya amelyet 1898-ban eladtak Ausztriába, a ziedlitzi Fischer cégnek. A mozdonyt a két háború között valamikor átalakították belső égésű motoros mozdonnyá és így élte túl a második világháborút is. A mozdony maradványait az 1980-as években megszerezte egy lelkes vasútbarát, aki az eredeti államvasúti gépgyári rajzok alapján azt a román állami erdei vasutak reghini (szászrégeni) műhelyében eredeti formájában gőztramway mozdonnyá alakíttatja vissza.

Irodalom

• Typenblätter der Maschinenfabrik der königlich ungarischen Staatsbahnen. 1907.
• Ernő Lányi et al., Közlekedési Múzeum (Hrsg.): Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat, Budapest 1985, ISBN 963-552-161-8.
• Villányi György: Gőzmotorkocsik és kismozdonyok. Magyar Államvasutak Rt., Budapest 1996.

Külső hivatkozások

• Lokstatistik Pospichal
• Dampflok.at (németül)