Egis Körmend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(BC Körmend szócikkből átirányítva)
Egis Körmend
Körmendi KC logo.png
Adatok
Alapítva 1962
Története Körmendi Dózsa FMTE (1962–1981)
Körmendi Dózsa MTE (1982–1990)
Körmend-Hunor KC (1990–1994)
Marc-Körmend (1995–2005)
Lami-Véd Körmend (2005–2009)
Fortress Körmend
(2009–2012)
Lami-Véd Körmend (2012–)
Egis Körmend (2014–)
A csoport tagság 1976–
Stadion Körmendi Városi Sportcsarnok
Város Körmend
Csapatszínek piros és fekete
Honlap bckormend.hu

Tulajdonos Zsebe Ferenc
Ügyvezető Zsebe Ferenc
Vezetőedző Aaron Mitchell
Sikerek
Bajnoki cím 3 (1986/87, 1995/96, 2002/03)
Kupagyőztes 6 (1990, 1993, 1994, 1995, 1997, 1998)

A Lami-Véd Körmend 2014. január 1-től Egis Körmend[1] Körmend város férfi kosárlabdacsapata, a jelenlegi első osztályú csapatok közül az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkezik. A csapat az első vidéki kosárlabdabajnok (1986/87). 1975-ös feljutása óta folyamatosan az első osztályú bajnokság tagja, az összes A csoportos csapat közül a legrégebb óta. 6 kupagyőzelmével a Budapesti Honvéd után a legeredményesebb a kupa történetében (amit ráadásul 9 év alatt szereztek meg). A körmendi csapat a rájátszás bevezetése óta mindössze kétszer, 2005-ben és 2009-ben nem jutott be a felsőházba.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Körmend a nemzetközi kupákban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

BEK, KEK, Korać-kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1987-ben nem csupán elsőként lett vidéki bajnok a Körmend, hanem ezzel először kivívták a nemzetközi porondra lépés lehetőségét is. Mivel akkoriban ez nem csupán egy lehetőség volt, hanem egyértelműen indult az aktuális bajnokcsapat a BEK-ben, izgatottan várhatták a sorsolást. Selejtezőt vívtak a ciprusi Limasol ellen. Az első meccsen idegenben (84-72), a másodikon hazai pályán nyertek magabiztosan (109-71). Ezzel Európa legerősebb 16 csapata közé jutott a Körmend. A nyolcaddöntőben a jugoszláv bajnok Partizan következett. Az ellenfél edzője, a ma már legendás Vujosevics 2010-ben adott egyik nyilatkozata alapján az ő álomcsapatából 4-en (!) szerepeltek az 1987-88-as Partizanban: Djordjevic, Paspalj, Divac és Grbovic. Ebből a négyesből Paspalj (Zseljko Obradovicshoz hasonlóan) nem játszott Körmenden, ahol a délszláv csapat 130-94-re győzött. A belgrádi visszavágón 101-71-re nyerő (a félidőben még csupán 8 pont volt a különbség) Partizan végül a bronzéremig menetelt.

A következő indulásra az első kupagyőzelem évében került sor. 1990-ben az utoljára Kupagyőztesek Európa Kupájának hívott sorozatban indultak. Ebben a sorozatban nem kellett selejtezőt játszaniuk, egyből a legjobb 16-ban kezdték meg a szereplést. A körmendi első mérkőzésen az orosz (szovjet) Dinamo Moszkva 86-74-re győzött, a visszavágón viszont szabályos kiütés következett: a sorozatban végül az elődöntőig masírozó ellenfél 113-72-re nyert (félidő: 54-43).

Az ezt követő esztendőben szintén jutott egy kör a nemzetközi színtéren. Az ekkor induló Koracs-kupa első selejtezőkörében a KK Zadar volt az ellenfél. A horvát csapat 97-85-re nyert Körmenden az odavágón. A visszavágót az ebben az évben kirobbanó délszláv háború miatt az olaszországi Triesztben játszották: a Zadar itt 83-73-ra nyert.

A következő sorozatban is indult a Körmend, 1992-ben. Ekkor már három selejtezőkört rendeztek. A másodikban kapcsolódtak be és búcsúztak is a Korać-kupától. A sorsolás a lett Adazhi Riga csapatát sodorta az útjukba. Az odavágón idegenben 85-65-ra kaptak ki, de megpróbálták a visszavágón a lehetetlent. Kis híján sikerült is: 86-67-re (!) győztek.

Európai Kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993-ban újra sikerült elhódítaniuk a Magyar Kupát. Így a KEK jogutódjában, az Európai Kupában indultak. Három selejtezőkör vezetett a főtáblára. Az első körben a román Steaua volt az ellenfél. Ez a második párharc, amit a történelem folyamán megnyertek a piros-feketék. A bukaresti 71-54-es győzelem után hazai pályán 97-76-os diadalt ünnepelhettek. A második körben nagyon erős ellenfelet kaptak. A mostani Caja Laboral (elmúlt pár évben Tau Cerámica – ezzel a csapattal Euroliga négyes döntőig jutott később Dávid Kornél), akkor Vitoria Taugres csapata Körmenden csupán egy ponttal, 75-74-re győzött. A visszavágón a spanyol (baszk) együttes 93-80-ra nyert. A baszkok végül a döntőig meneteltek!

1994-ben harmadszorra került a kupaserleg Körmendre. Így újra az Európai Kupában próbálkozhattak. A forgatókönyv hasonló volt az előző évhez: a három selejtezőkörből a másodikig jutottak. Az elsőben a bosnyák Zenica csapatát nagyon könnyen búcsúztatták. Idegenben (egész pontosan a horvátországi Splitben, feltételezhetően itt is a háború szólt közbe) 76-55, majd otthon 92-68 lett a végeredmény a javukra. A következő ellenfél a görög Iraklisz volt. Otthon már elszállt minden remény (51-60) – a visszavágón 88-66-ra kaptak ki.

1995 nem hozott változást. Újra kupagyőzelem, újra Európai Kupa, újra második körig jutás. A luxemburgi Hiefenech az első fordulóban nem okozhatott problémát: ott 78-63-ra, otthon 100-58-ra nyert a Körmend. A második forduló óriási csalódást hozott. Körmenden magabiztosan győzelem (92-70), ám jött a visszavágó a Wloclawek ellen Lengyelországban és vele a kiesés: 87-60-os vereség.

EuroCup[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sorozat 1996-ban (újra) átalakult. Európa-kupa lett a neve, és a korábban megálmodott szisztéma, miszerint a kupagyőztesek indulnak itt, felborult. Ráadásul nem voltak selejtezők, egyből a hatfős csoportokba sorolták a csapatokat. Ez nagyon komoly mértékben megnövelte a költségeket (ne feledjük: még messze volt az EU-tagság, és még nem voltak fapados járatok), ugyanakkor korábban elérhetetlen magaslatok nyíltak meg, hiszen Európa ha nem is közvetlen elitje, de krémje jöhetett a kisváros nagy csapatához a kontinens második számú versengésében.

Az első ilyen évben az öt csoportellenfél a következők voltak: a grúz Vita Tbiliszi, a jugoszláv (montenegrói) Buducnost Podgorica, az angol London Towers, a török Türk Telekom és az olasz Mash Verona. A szerencsések fantasztikus mérkőzéseket láthattak hazai pályán. Két hosszabbításos győzelem (a Verona és a Podgorica ellen), egy ötpontos győzelem (a Towers ellen), egy fantasztikus diadal a Türk Telekom ellen, és egy sima visszavágás (az első fordulós egypontos vereségért) a Tbiliszi ellen. Idegenben „csupán” a Buducnost hódolt be, de a hazai pálya erejének köszönhetően a harmadik helyen továbbjutottak a H csoportból. Így a G csoport második helyén végző TDK Manresa következett. A hazai pályán szerzett hatpontos előny (83-77) nem tartott ki (79-89), de közel voltak a bravúrhoz.

1997-ben, újfent kupagyőztesként már nem egyedüli magyarként szerepeltek a csoportkörben, hiszen az utolsó fővárosi bajnok Honvéd is elindult. Állva azonban csak a Körmend maradt a 10 meccs után! Amíg Honvéd két győzelemig jutott, ők újra hatig, ezzel újfent a harmadik helyen jutottak tovább. Az ellenfelek ekkor: a bosnyák Tuzla, a portugál Telecom Lisboa, a német Bayer Leverkusen, a belga Oostende és az olasz Polti Cantú. Az itáliaiak az első fordulóban elvették az évekig tartó hazai veretlenséget, de a többi csapat már nem győzhetett Körmenden. A bosnyák és a portugál kirándulás is győzelmet eredményezett. Mivel ekkor a G csoportban szerepeltek, most a H csoport másodikja várt rájuk. Nem lehet mást mondani, minthogy újfent egy elitgárda érkezett Körmendre az egyenes kiesés szakaszban. Az Avtodor Szaratovot olyan játékosok erősítették, akik az orosz (Pashutyinék) vagy a litván (a később Pakson is megforduló Lukminas, vagy Európa akkor egyik legjobb centere, Einikis) válogatottal olimpián, vb-n és Eb-n szerepeltek. A rendkívül izgalmas körmendi meccsen 85-83-ra nyertek a vendégek – a visszavágón már nem volt esély, 99-76 a vége az oroszok javára. A Szaratov az elődöntőig menetelt.

Saporta-kupa, EuroChallenge[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sorozat 1998-ban Saporta-kupa néven folytatódott, és további változtatások nélkül érte el 2002-ben a vég. Az új név nem hozott szerencsét, mivel először esett ki a csapat a csoportkörből. Az E csoportot rajtuk kívül a bosnyák Bosna Sarajevo, a litván Lietuvos Rytas, a belga Charleroi, az izraeli Hapoel Jerusalem és a török Tofas Bursa alkotta. Pedig jól indult… A csoportot végül megnyerő és a negyeddöntőig jutó török elitgárdát az első fordulóban 83-72-re verték Körmenden. A Tofas Bursa legponterősebb játékosa egy bizonyos David Lee Rivers volt, aki másfél évvel korábban az Euroliga-döntőben magasan a legtöbb pontot dobva (26) a mezőnyből, győzelemre vezette az Olympiakoszt a Barcelona ellen. Egy ilyen játékos indulhatott haza vereséggel Körmendről… Ezután már csak a Bosna Sarajevót tudták megverni itthon, így két győzelem mellé 8 vereség jutott és a csoport ötödik helye.

1998 egy nagyon szép életszakasz végét jelentette a körmendi kosárlabdában. 1987-től kezdve 12 szezonon át 8 bajnoki vagy kupadiadalt ünnepelhetett a piros-fekete közönség. Mind a nyolc után indultak a nemzetközi kupákban, ezen felül 1991-ben és 1992-ben a Koracs-kupában is. Kilenc év megszakítás nélküli szereplés…

Legközelebb 2003-ban került szóba a lehetséges kupaindulás, mivel ekkor a csapat megszerezte a harmadik bajnoki címét. Aztán a sorsolás előtti napokban derült ki, mégsem lépnek ki a nemzetközi porondra. Az ok egyértelmű: anyagi problémák. Ebben az évtizedben erre hivatkozva sorra mondták le az indulást a magyar csapatok.

Hogy mégsem 1998 az utolsó jegyzett évszám ebben a témakörben, arról a 10 évvel későbbi EuroChallenge-indulás tehet. Két selejtezőkör vezetett a főtáblára – de már az első a végállomást is jelentette. A holland Eiffel Towers Den Bosch mindkét mérkőzést megnyerte (otthon 71-88, idegenben 100-113).

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évad Név Helyezés
1976 Körmendi FMTE 8.
1978 Körmendi Dózsa FMTE 10.
1978 Körmendi Dózsa FMTE 5.
1979 Körmendi Dózsa FMTE 6.
1980–1981 Körmendi Dózsa FMTE 11.
1981–1982 Körmendi Dózsa MTE 9.
1982–1983 Körmendi Dózsa MTE 7.
1983–1984 Körmendi Dózsa MTE 4.
1984–1985 Körmendi Dózsa MTE 3.
1985–1986 Körmendi Dózsa MTE 5.
1986–1987 Körmendi Dózsa MTE 1.
1987–1988 Körmendi Dózsa MTE 5.
1988–1989 Körmendi Dózsa MTE 6.
1989–1990 Körmendi Dózsa MTE 2.
1990–1991 Körmend-Hunor 4.
1991–1992 Körmend-Hunor 2.
1992–1993 Körmendi KC 4.
1993–1994 Körmendi KC 3.
1994–1995 Marc-Körmend 4.
1995–1996 Marc-Körmend 1.
1996–1997 Marc-Körmend 2.
Évad Név Helyezés
1997–1998 Marc-Körmend 4.
1998–1999 Marc-Körmend 5.
1999–2000 Marc-Körmend 4.
2000–2001 Marc-Körmend 3.
2001–2002 Marc-Körmend 2.
2002–2003 Marc-Körmend 1.
2003–2004 Marc-Körmend 5.
2004/–2005 Marc-Körmend 9.
2005–2006 Lami-Véd Körmend 3.
2006–2007 Lami-Véd Körmend 2.
2007–2008 Polaroid Lami-Véd Körmend 2.
2008–2009 Polaroid Lami-Véd Körmend 10.
2009–2010 MJUS-Fortress Körmend 3.
2010–2011 MJUS-Fortress Körmend 3.
2011–2012 Fortress Lami-Véd Körmend 4.
2012–2013 Lami-Véd Körmend 6.
2013–2014 Egis Körmend 8.

Magyar bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar bajnok: 1986–1987, 1995–1996, 2002–2003

Ezüstérmes: 1989–1990, 1991–1992, 1996–1997, 2001–2002, 2006–2007, 2007–2008

Bronzérmes: 1984–1985, 1993–1994, 2000–2001, 2005–2006, 2009–2010, 2010–2011

Magyar kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kupagyőztes: 1990, 1993, 1994, 1995, 1997, 1998

Ezüstérmes: 1999, 2007

Bronzérmes: 1989, 1992, 1996, 2003, 2008, 2009, 2012

Hírességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marc-Körmend logó

A bajnokcsapatok tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1986/87: Bebes István, Érsek István, Fodor Péter, Fodor Sándor, Hódi László, Kardos László, Molnár László, Németh István (id.), Szalay György, Szendrey Sándor, Zsebe Ferenc. Edző: Patonay Imre

1995/96: Czigler László, Charles Edmonson Egyesült Államok, Csaplár-Nagy Ervin, Érsek István, Fodor Gergely, Gráczer Zsolt, Hencsey Tamás, Mogyorósy Szilárd, Samir Mujanović Bosznia-Hercegovina, Pojbics Szabolcs, Szájer József, Trummer Rudolf, Zsebe Ferenc. Edző: Patonay Imre, Fodor Péter

2002/03: Bacsa Péter, Christopher Clay Fülöp-szigetek, Ferencz Csaba, Grebenár Péter, Rylan Hainje Egyesült Államok, Keresztes Rafael, Kutasi Gergely, Lóránt Péter, Samir Mujanovics, Németh István (ifj.), Andry Sola Kanada, Szlávik Mátyás, Denis Toroman Horvátország, David Toya Szlovákia, Trummer Rudolf. Edző: Zsebe Ferenc, Sabáli Balázs

Hírességek csarnoka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első alkalommal hatan kerültek be a Körmendi Hírességek Csarnokába, melynek avatása 2006. március 18-án a "30 éve az NB I-ben" elnevezésű kosárlabda gálán volt:[2]

Játékosok: Harry Bell, ifj. Németh István, Szlávik Csaba, Zsebe Ferenc

Edzők: Dr. Kristóf László, Patonay Imre


Előző bajnok:
Bp. Honvéd
Kosárlabda magyar bajnok
1986/87
Basketball ball light.svg Következő bajnok:
Zalaegerszegi TE
Előző bajnok:
Danone-Honvéd
Kosárlabda magyar bajnok
1995/96
Basketball ball light.svg Következő bajnok:
Danone-Honvéd
Előző bajnok:
Atomerőmű SE
Kosárlabda magyar bajnok
2002/03
Basketball ball light.svg Következő bajnok:
Kaposvári KK

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]