Búza téri görög katolikus székesegyház

A Búza téri görög katolikus székesegyház

A Búza téri „Boldogasszony” görög katolikus székesegyház a miskolci Búza téren áll. 1911-ben szentelték fel, székesegyházi rangját 2011-ben kapta, amikor Miskolc újra görög katolikus püspöki székhely lett. Az épület stílusa premodern, gótikus elemekkel.

Miután a 18. század első felében görög katolikus vallású ruszinok és szlovákok települtek be Miskolcra, hamarosan felmerült az igény templom építésére a város belső területein. Ezt először az eperjesi görög katolikus püspök kérvényezte az 1800-as évek elején, eredmény nélkül. Az eltelt évtizedek alatt annyira megnövekedett a hívők száma, hogy ismét felmerült a templomépítés gondolata, és 1900. augusztus 20-án megalakult a miskolci egyházközség is. Az istentiszteleteket eleinte a Szeles utcai parókia imatermében, majd a Minorita templomban tartották – magyar nyelven (addig az egyházi szláv nyelv volt a hivatalos). Az egyházközség első lelkésze Schirilla Szólon Andor (1881–1943) volt. A templom alapkövét 1910. május 22-én helyezték el a Miskolc városa által adományozott telken. A templom Galter János tervei alapján épült, Hricz József építész kivitelezésében. A felszentelésére 1911. szeptember 15-én, a címünnepen, Boldogasszony napján került sor – tízezres tömeg jelenlétében.

A templom négy harangját jó előre leöntették, és a főtoronyban helyezték el. Az első, 920 kg-os harangot Seltenhofer Frigyes fiai öntötték 1912-ben, és a pócsi Boldogasszony tiszteletére szentelték. A második Keresztelő Szent János (640 kg), a harmadik Szent Miklós (522 kg), a negyedik remete Szent Antal (262 kg) volt. Ezzel ez a templom volt Miskolc egyetlen olyan temploma, amelynek négy harangja volt. Ezek közül azonban a három kisebbet az első világháború idején elrekvirálták. Jelenleg három harang van a toronyban: a pócsi Boldogasszony harang mellett a budapesti Ecclesia Harangművekben 1926-ban készült, 310 kilogrammos (más forrás szerint 270 kg-os) remete Szent Antal és a 105 kilogrammos lélekharang.

A Búza tér és a templom egy korabeli képeslapon

A templom külső megjelenésében bizánci vonásokat lehet felfedezni. Főhomlokzata – természetesen – keletre tájolt. Központi, előreugró főtornyát két oldalról alacsonyabb lépcsőtornyok fogják közre. Érdekesség, hogy a négyszög alaprajzú torony süvege hatszög alaprajzú, a tetején pedig az a kettős kereszt áll, amelyet a miskolci ortodox egyházközség ajándékozott a templomnak. A történet szerint az ortodox templom teteje megsérült egy 1875-ös viharban, és a helyreállítást a szerb király vállalta. Mire azonban a kereszt – jókora késéssel – megérkezett, a torony és a dísze már állt, így az ajándékot átadták a görög katolikus templom számára. A templom alaprajza latin kereszt formájú, főhajója egyszerű kiképzésű, kereszthajója alacsonyabb tőle. A templombelsőt háromszakaszos csehsüvegboltozat fedi, néhol szecessziós virágmintákkal dekorált. Gazdagon díszített, 19 képből álló ikonosztázát az első parókus vázlatai alapján a Rétay és Benedek műintézetben készítették 1918-ban. Az ikonosztázion fölött a diadalív középső részén Szűz Mária tartja ölében a Kisdedet, két oldalt pedig szentek láthatók. A templomot „Istenszülő elszenderülése” titulusra keresztelték.

2011-ben Miskolc újra görög katolikus püspöki székhely lett, egyúttal XVI. Benedek pápa a Miskolci Apostoli Exarchátus püspök exarchájává Orosz Atanáz dámóci szerzetest, a Központi Papnevelő Intézet propedeutikus elöljáróját nevezte ki. Ezzel összefüggésben a templom székesegyházi rangot kapott.^[1]^[2]