Búbos cinege

Búbos cinege
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Cinegefélék (Paridae);
Nem:	Lophophanes;
Faj:	L. cristatus;
Tudományos név
	Lophophanes cristatus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Parus cristatus
Elterjedés
	A búbos cinege elterjedési területe egész éves
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Búbos cinege témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Búbos cinege témájú médiaállományokat és Búbos cinege témájú kategóriát.

A búbos cinege (Lophophanes cristatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű madárfaj, az európai kontinens egyetlen bóbitás cinegefaja.

Rendszerezés[szerkesztés]

Besorolása vitatott, egyes rendszerbesorolások a Parus nembe sorolják Parus cristatus néven.

Előfordulása[szerkesztés]

A búbos cinege alapvetően európai madárfaj. A Földközi-tenger keleti medencéjén, illetve a Brit-szigeteken (kivéve a Skót-felföldet) kívül a kontinens egész területén találkozhatunk vele, elsősorban a hegyvidékeken és fenyőerdőkben. A túlzottan hideg vidékeket (Skandinávia északi része) is elkerüli. A különösen hideg övezeteket kerüli, a kék- és széncinegéhez képest kevéssé alkalmazkodott az emberek közelségéhez.

Alfajai[szerkesztés]

északi búbos cinege (Lophophanes cristatus cristatus) – Észak-Európa, Anglia
skót búbos cinege (Lophophanes cristatus scoticus) – Skócia
európai búbos cinege (Lophophanes cristatus mitratus) – Németország, Hollandia, Franciaország, Spanyolország, Alpok, Balkán-félsziget
Lophophanes cristatus abadiei
Lophophanes cristatus bashkirikus
Lophophanes cristatus bureschi
Lophophanes cristatus weigoldi

Megjelenése[szerkesztés]

Háta barna, hasa némileg világosabb, a begy felé egészen kifehéredik. A fekete szem-, torok- és nyakszalagok ennél a fajnál is jelen vannak, bár a szem feletti, csúcsával a tarkó felé mutató V-t formázó sáv nem olvad a nyakszalagba. Az arcrész fehéres halványbarna, míg a fej tetejét díszítő bóbita feketébe hajló sötétbarna, de világos peremű kis tollakból áll.

A nemek egyformák. A búbos cinege méreteit tekintve a kékcinkéhez hasonlít leginkább: átlagos testtömege 10–13 gramm, hossza 11–12 centiméteres, szárnyfesztávolsága pedig 17–20 centiméter körül mozog.

Életmódja[szerkesztés]

Az elsősorban fenyvesekben élő faj hasznos rovarpusztító. Szívesen fogyaszt lárvákat, hernyókat. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt. Olykor felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.

Énekhangja lágy, de pergő trilla, de a cinegék jellemző „tszí-tszí-tszí” hívását is hallatja.

Szaporodása[szerkesztés]

A búbos cinege öreg fenyvesekben és fenyőkkel elegyes lomberdőkben költ. Fészkéül különféle, sokszor maga vájta odvak szolgálnak, amiket mohával tölt fel és tollakkal bélel ki. Fészke környékét védi a betolakodókkal szemben. Évente kétszer költ, egy alkalommal 5-6 tojást rak. A gyámoltalan, fészeklakó fiókák két hét után kelnek ki, majd 18-22 napos folyamatos szülői táplálás után kirepülnek.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelőnek mondható az Alpokalján és kisebb mértékben az Északi-középhegységben. Becslések szerint Magyarországon 3500-5000 fészkelő pár élhet.

Védettsége[szerkesztés]

A viszonylag gyakori faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése 4-es (jó kilátású, zömmel európai faj). Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 20.)
Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. január 5.)
ITIS szerinti rendszerbesororlás. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 9635451946)

További információk[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap