Bíró Andor (kolhozelnök)
| Bíró Andor | |
 | |
| Bíró Andor 80. születésnapján | |
| Született | Bíró Antal 1929. február 1. Tivadarfalva |
| Elhunyt | 2018. október 5. (89 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Bíró Julianna (1931 - 2011) |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának tagja (1963–1990) |
| Iskolái | Ungvári Nemzeti Egyetem |
| Kitüntetései | Etelköz Díj,[1]
Kárpáti Medve Nemzetközi Díj[2] Texas állam Dallas városának díszpolgára 1974. október 3. |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bíró Andor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bíró Andor (született: Biró Antal, Tivadarfalva, 1929. február 1. – Budapest, 2018. október 5., Biró Sándor és Homoki Klára gyermekeként)[3], általános iskolai tanító, iskolaigazgató, kolhozelnök, a legmagasabb szovjet állami kitüntetések birtokosa, 1963-tól 1990-ig, 27 éven (6 cikluson) át az Ukrán Legfelsőbb Tanács képviselője, Texas Állam Dallas városának díszpolgára 1974. október 3.
Életművéért a Magyarok Kijevi Egyesülete a kárpátaljai magyarság identitástudatának megőrzéséért legtöbbet tevő személyek számára alapított Etelköz Díjat[1] elsőként Bíró Andornak adományozta. Öt magyar tannyelvű iskola építéséért megkapta a Szovjetunió kiváló közoktatási dolgozója címet.[4]
Tanulmányai[szerkesztés]
A második világháború előtt a Beregszászi Magyar Királyi Állami Gimnáziumban tanult. A középiskolát 1945-ben Szatmárnémetiben fejezte be. A tanítóképzőt Huszton végezte el 1950-ben. 1959-ben az Ungvári Állami Egyetem történelem szakán diplomázott.[5]
Életútja[szerkesztés]
Neve elválaszthatatlan Péterfalvától és a Határőr Agrárcég-Kolhoztól, amely Kárpátalja legerősebb, legtehetősebb mezőgazdasági nagyüzemévé fejlődött, országos és nemzetközi elismerésre tett szert.[6] Az egykoron szegénysorban élő Ugocsa-megyei és Szatmár-megyei települések (Tiszapéterfalva, Tivadarfalva, Forgolány, Farkasfalva, Tiszabökény, Nagypalád és Fertősalmás) mintegy nyolcezer magyar nemzetiségű lakosa[7] jóval az országra és korra jellemző életszínvonal fölött élt és Kárpátalja egyetlen magyar honismereti és néprajzi múzeumával[8], Ukrajna egyetlen faluban létesített képtárával[9], amely ismert 20. századi kárpátaljai és magyarországi festők alkotásainak ad otthont, önerőből épített öt iskolával és négy óvodával, ugyanennyi művelődési házzal, 124 tagú Tisza Dal- és Táncegyüttessel, hét ipari üzemmel, sportkomplexummal, vidámparkkal, zene- és művészeti iskolákkal, valamint sok mással lett gazdagabb.[10]
Alig 17 évesen, öt osztályos gimnáziumi végzettséggel nevezték ki tanítónak Forgolány község elemi iskolájába, ahol 1946 januárjában indult újra a magyar nyelvű iskolai oktatás. Fél év múlva hazakerült Tivadarba, ahol öt éven át tanított. Ezt követően tíz évig 1949-től – 1959-ig volt iskolaigazgató Tivadarban, Forgolányban majd Nagypaládon.
Tizenhárom évi pedagógiai munka után 1959-ben megválasztották a nevetlenfalui Komszomolec kolhoz, majd 1961-től 1993-ig a tiszapéterfalvai Prikordonnik (oroszul: Pogranyicsnyik, magyarul: Határőr) kolhoz (1988-tól: „Határőr Agrárcég-Kolhoz”) elnökévé. Az irányítása alatt álló gazdaságban az elsők között vezették be a pénzfizetést (1965-ben),[6] és a Szovjetunióban korábban elképzelhetetlennek tartott "családi vállalkozást", azaz a tiltott magántulajdont idéző "feles gazdálkodást", forradalmasítva ezzel előbb a dohánytermesztést, majd további mezőgazdasági ágazatokat.[11]
A vidék mezőgazdasági termelékenységére korábban jellemző hektáronkénti alig 20 mázsányi őszi terméshozam az 1980-as években már meghaladta a hektáronkénti 70 mázsát, az össztermelés pedig 1989-ben 106 mázsa volt.[12]
Meggyőződéssel vallotta a mezőgazdasági termelés szövetkezeti, nagyüzemi előnyeit, ugyanakkor kritizálta a szovjet parancsuralmi-adminisztratív rendszer sajátosságait, a felülről kényszerített utasításokat.[13]
Az 1970-es évektől az úgyszintén országosan zászlóshajónak számító helyi ipari termelés bevezetésével megoldották a mezőgazdaságra jellemző időszakos (évszakoktól függő) foglalkoztatási problémákat: együttműködési szerződést kötöttek a Lvivi Mikroműszergyárral, fényképezőgép-alkatrészeket gyártottak a Kijevi Arzenal Gyárnak, a Zagorszki Optikai Gyárnak, horgászkellékeket gyártottak egy bakui alapanyagokat felhasználó kijevi gyárnak.
Később a Magyar Optikai Művek számára készítettek lencséket, majd az 1980-as években, a 600 ezer dolláros beruházással megjelenő svéd IKEA cégnek gyártottak különböző lakás-felszerelési tárgyakat.[6] Szoros együttműködést folytattak a Gödöllői Állatforgalmi Vállalattal, és más magyarországi, valamint csehszlovákiai magyar mezőgazdasági üzemmel. A nemzetközi együttműködésben rejlő további lehetőségek elősegítése érdekében szorgalmazták Kárpátalja különleges gazdasági övezetté nyilvánítását.[13]
Az általa közel 33 éven át irányított tiszapéterfalvai gazdaságban új munkahelyek megteremtésével megelőzték a lakosság elvándorlását, megőrizték az anyanyelvet, a nemzeti jellemet és szellemet, a nemzeti gyökereket és identitástudatot. [14] Az életkörülmények javítása eredményeként a helyi magyarság száma folyamatosan növekedett (a gazdaság falvaiban élő lakosság például az 1976-1981-es években 550 fővel bővült (17-30. évesek), ami 67,5 százalékos demográfiai növekedést jelentett.)[13]
Az 1990. január 1-i állapot szerint a gazdaság községeiben 8082 ember lakott. A 7545 főnyi tagság[15] közül 1200 fő ekkor már az ipari üzemekben dolgozott.[6] Az 1980-as évek elején a havi átlagkereset meghaladta a 200 rubelt [16], és számos kedvezményben részesültek: a nyugdíjkorhatár elérésekor 25-től 50 rubelig terjedő pótlékot kaptak, a kolhozba belépő fiataloknak, a kötelező katonai szolgálatból hazatérőknek, valamint a fiatal házasoknak 100-100 rubel egyösszegű támogatást fizettek.[17].
Nagy hangsúlyt fektetettek az oktatásra és szakemberképzésre: 1993-ban a gazdaság ösztöndíjasaként végzett 43 egyetemi és főiskolai, valamint 100 szakközépiskolai diplomás szakembert alkalmaztak.[18][6]
Bár az újítások nemegyszer ütköztek a járási és a területi vezetők ellenállásába, felhasználták az állattenyésztésben és földművelésben alkalmazható legújabb tudományos módszereket, és ennek köszönhetően kiemelkedő termelési eredményeket értek el.[19] [20]
1989-ben pénzforgalmuk 19 millió 487 ezer rubelt tett ki, ezen belül a tiszta jövedelem 3 millió 636 ezer rubel volt, a jövedelmezőségi mutató elérte a 22,8 százalékot. Az egész pénzforgalomból 1989-ben 10 millió 149 ezer rubelt a gazdaság további fejlesztésére, valamint a falvak szociális-kulturális építésére fordítottak. 6 millió 844 ezer rubelt pedig a kolhoztagoknak fizettek ki díjazásként[21] (az 1989. évi hivatalos árfolyam szerint 1 USD = 0,606 rubel).
Bíró Andor gyakran hangoztatta, hogy a nép körében rengeteg a különféle tehetség, akiknek meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak,[6] ezért jelentős pénzeszközöket fordítottak a gazdasághoz tartozó falvak szociális és kulturális infrastruktúrájára: 1989-ig összesen 6 millió 240 ezer rubelt költöttek öt művelődési otthon, egy sportkomplexum, egy múzeum és egy képtár létesítésére.[22]
Az 1980-as években épített tiszapéterfalvai sportkomplexum keretében ifjúsági sportiskola működött, melyben – 21 csoportban, szakképzett edzők irányításával – összesen 420 fiatal sportolt versenyszerűen.[23] Hagyományosak voltak a könnyűatlétikai, asztalitenisz, röplabda, foci, céllövészet és további sportágakban megrendezett versenyek.
A megyében elsőként létesítettek lovassport szakosztályt: hátaslovakat vásároltak és országos, valamint nemzetközi tornákon szereplő tapasztalt edzőket szerződtetett a gyerekek oktatására.
A gazdasághoz tartozó községekben három labdarúgócsapat volt, közülük a péterfalvai területi bajnokságot nyert, és sikeresen szerepelt nemzetközi viadalokon is[24] (1989-ben például öt ország labdarugócsapata részvételével rendeztek tornát Tiszapéterfalván, majd a győztes péterfalvai csapat ugyannebben az esztendőben vendégszerepelt Berlinben).
A női gyephoki csapatuk többször nyert első helyet a köztársasági bajnokságban.[25]
A gazdaság több településére bevezették a földgázt, 8 kilométernyi csatornahálózatot és központi szennyvíztisztítót építettek.[26]
Sokat tett a kárpátaljai magyarság múltjának megőrzéséért. Mintegy két évig húzódó kitartó munkájának köszönhetően került vissza eredeti helyére a kuruc szabadságharc jelképe, Tiszabökény és Tiszaújlak határában, a Határőr Kolhoz Agrárcég földterületén 1989. július 16-án felavatott Turulmadaras emlékmű, melynek költségeit teljes egészében magára vállalta a Bíró Andor által vezetett mezőgazdasági nagyüzem.[27] [28]
A kuruc szabadságharc első győztes csatája és az 1703. július 14-16-ai tiszai átkelés emlékére épített emlékmű központi felirata a kurucok elhíresült jelmondata: „CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE”, és építői csupán a hátoldalán, a történelmi hűség kedvéért tüntették fel, hogy „Helyreállíttatta 1989-ben a Határőr Kolhoz”.[29]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Matúz 2009
- ↑ Szavinec 2008
- ↑ Tivadarfalvai Református Lelkészi Hivatal
- ↑ Baksa 1999
- ↑ A szövetkezeteké a jövő – Interjú id. Bíró Andor egykori kolhozelnökkel, Kárptalja, 2017. május 11., 852. szám
- ↑ a b c d e f Baksa 1999
- ↑ Határőr-Agrárcég Kolhoz 1988. 14. o.
- ↑ http://www.tiszahatihirmondo.eoldal.hu/fenykepek/fotoalbum/farkasfalvai-tiszahati-tajmuzeum
- ↑ Kis 2000
- ↑ Lajos Mihály 2005
- ↑ Moldova 2000 173. o.
- ↑ Bíró Visszatekintve 1991 7. o.
- ↑ a b c Bíró Visszatekintve 1991. 65.
- ↑ Bíró Visszatekintve 1991 33. o.
- ↑ Bíró Visszatekintve 1991 28. o.
- ↑ Határőr-Agrárcég Kolhoz 1988 6. o.
- ↑ Határőr-Agrárcég Kolhoz 1988 6. o.
- ↑ Bíró Visszatekintve 1991 28. o.
- ↑ Tóth 1992
- ↑ Bíró Visszatekintve 1991 19-21. o.
- ↑ Bíró Visszatekintve 1991 33. o.
- ↑ Bíró Visszatekintve 1991 46. o.
- ↑ Bíró Visszatekintve 1991 40. o.
- ↑ Gönczy 1989
- ↑ Bíró Visszatekintve 1991 41. o.
- ↑ Bíró Visszatekintve 1991 7. o.
- ↑ Moldova 2000 184. o.
- ↑ Baksa 1994
- ↑ Móricz 1989
Források[szerkesztés]
- ↑ Baksa 1994: Baksa Lujza: És a turulmadár visszaszállt. Kárpáti Igaz Szó, 1994. július 16., 64. szám.
- ↑ Baksa 1999: Baksa Lujza: Aki beírta nevét Kárpátalja történelmébe. Beszélgetés a 70 éves Bíró Andorral. Kárpáti Igaz Szó, 1999. január 30. 14-15. szám.
- ↑ Bíró Körültekintően 1990: Bíró Andor: Körültekintően, felelősségtudattal. Kárpáti Igaz Szó, 1990. február 11.
- ↑ Bíró Visszatekintve 1991: Bíró Andor: Visszatekintve a megtett útra: A Határőr Agrárcég-Kolhoz tapasztalataiból / Lejegyezte Lusztig Károly. Ungvár: Kárpáti Kiadó, 1991. 65 o. ISBN 5-7757-0540-8
- ↑ Dulai 1997: Dulai Sándor: Mi lesz veled Kárpátalja? Szabad Föld, 1997. január 7.
- ↑ Dupka 1989: Dupka György: Rákóczi levéltöredéke után. A Turulmadaras Rákóczi-emlékoszlop avatása alkalmából ajánlom Bíró Andornak. Kolhoz a Tiszaháton. 1989. július 16. 23-24. szám.
- ↑ Erdélyi 1990: Erdélyi Gábor: Népünnepély a Tisza-parton. Rákóczi szellemét idézték. Kárpáti Igaz Szó, 1990. július 18.
- ↑ Eszenyi 2000: Eszenyi Gábor: Mit csinál most Bíró Andor? Bereginfo, 2000. február 29. - március 6., 8. szám
- ↑ F. Gy. 1989: F.(ejér) Gy.(ula): Emlékműavatás Kárpátalján. Magyarok, románok, ukránok és oroszok közös ünnepsége. Népszabadság, 1989. július 17. 166. szám.
- ↑ Fazekas 1990: Fazekas Elemér: Mesél a csend. Kárpáti Igaz Szó, 1990. december 11.
- ↑ Főhajtás 1989: Főhajtás a kuruc hősök emléke előtt. Kárpáti Igaz Szó, 1989. július 18.
- ↑ Gerinász 1968: Gerinász A.M.: A kanyargó Tisza partján… Ungvár, Kárpáti Kiadó, 1968.
- ↑ Gönczy 1989: Gönczy Tivadar: A kristályserleg Péterfalván maradt. Kárpáti Igaz Szó, 1989. augusztus 27.
- ↑ Határőr-Agrárcég Kolhoz 1988: Határőr-Agrárcég Kolhoz. Ungvár, 1988.
- ↑ Kincsek tárháza: Valóságos kincsek tárháza a Tiszaháton. Ukrajnai Magyar Krónika
- ↑ Kis 2000: Василь Киш: Єдина в України колгоспна картинна галерея у Петрові: часи розквіту та занепаду. Старий Замок, 10 березня 2000 року. № 19-20.
- ↑ Konkina 2000: Марія Конкіна: Дивився впевнено у завтра. Чорна Гора, 30 червня 2000 р., № 26(107)
- ↑ Lajos Mihály 2005: Lajos Mihály: Hogy él most?... Kárpáti Igaz Szó, 2005. június 23. 90. szám.
- ↑ László Ágnes 1986: László Ágnes: A milliomos elnök. Képes 7, 1986/32. 20-21. old.
- ↑ Márkus 1989: Márkus Csaba: Maradandó élményt jelentett. Kolhoz a Tiszaháton. 1989. július 31. 25-26. szám.
- ↑ Matúz 2009: Matúz István: Etelköz Díj az MKE-től. Kárpáti Igaz Szó, 2009. április 16. 54-55. szám.
- ↑ Mint hamu alatt a parázs 1989: Mint hamu alatt a parázs. Kolhoz a Tiszaháton. 1989. július 16. 23-24. szám.
- ↑ Moldova 2000: Moldova György: Európa hátsó udvara. Riport Keletről. II. kötet. Budapest: Urbis. 2000. 165–166., 170–185. o. ISBN 963-9291-06-4
- ↑ Móricz 1989: Móricz Kálmán: Szárnyat bont a Turulmadár. Kárpáti Igaz Szó, 1989. július 12.
- ↑ Obeliszkavatás 1989: Obeliszkavatás Rákóczi talpasainak emlékére. Magyar Hírlap, 1989. július 17.
- ↑ Papis 1999: Михайло Папіш: Йому могли спорудити бюст. Срібна Земля, лютий 25 – березень 1999. № 8 (146)
- ↑ Ploszkina 1989: В. Плоскина: Перед пам’яттю в одвіті. Закарпатська Правда, 18 липня 1989 року.
- ↑ Rózsa 1989: Rózsa András: Visszaszállt a Turulmadár. Képes 7, 1989/36. 14-19. old.
- ↑ Szavinec 2008: Malvin Szavinec: Bíró Andor a Nemzetközi Díj kitüntetettje. Nagyszőlős-vidéki Hírek. 2008. április 5., 26. (7123.) szám
- ↑ Szavinec 2009: Malvin Szavinec: A föld fia. Nagyszőlős-vidéki Hírek. 2009. január 31., 7. (7206.) szám
- ↑ szovjet rubel: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szovjet_rubel
- ↑ Tivadarfalvai Református Lelkészi Hivatal: Kivonat a Tivadarfalvai Református Egyházközség Születési Anyakönyvéből az 1929. évről
- ↑ Tóth 1992: Tóth Ildikó: Hármas határ. Kurír. 1992. augusztus 8.
- ↑ Vaskeba 1999: Ivan Vaskeba: Andor bácsi. Kárpáti Igaz Szó, 1999. február 11. 21. szám.