Béta receptor blokkolók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Béta-blokkoló szócikkből átirányítva)
Béta receptor blokkolók
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság Változó, a megoszlási hányadostól függ
Metabolizmus Máj
Biológiai
felezési idő
Változó, 1-24 óra
Kiválasztás Vese, kismértékben hepatikus
Terápiás előírások
Jogi státusz Vényköteles
Terhességi kategória B, C, D
Alkalmazás Orális, intravénás, intramuszkuláris


A béta-receptor blokkolók (béta-blokkolók, β-blokkolók, β receptor antagonisták) egy olyan gyógyszercsoport, melyet szív-érrendszeri megbetegedések kezelésére alkalmaznak.[1]

A béta-blokkolók β-adrenerg receptorokon fejtik ki hatásukat, azáltal, hogy meggátolják az endogén ligand (adrenalin, noradrenalin) kötődését a receptorokhoz. Szelektivitás alapján két fő csoportba sorolhatók: szelektív (csak β1 receptoron fejti ki a hatását - kardioszelektív) és nem-szelektív (β1 és β2 receptoron is hat) β-blokkolók.

Az első β-blokkoló hatású anyagot, a diklór-izoproterenolt, Power és Slater fedezte fel 1958-ban, majd 1962-ben J.W. Black[2] fedezte fel az első klinikailag is jelentős β-blokkolót, a propranololt.

Hatásmechanizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katekolaminok (adrenalin, noradrenalin) a szívizom β1 receptorain keresztül pozitív inotrop és chronotrop hatást fejtenek ki a szívre, ugyanakkor növelik az ingervezetést és automáciát is. A vesében található β1 receptorokon keresztül az adrenalin fokozza a renin felszabadulást. Ezzel egyidőben a β2 receptorokat aktiválva, a simaizmok elernyedését, a vázizmok fokozott összehúzódását és fokozott glikogenolízist vált ki. A β-blokkolók meggátolják az adrenalin és noradrenalin hatásait, azáltal, hogy gátolják kötődésüket a β receptorokhoz.

A nem szelektív β-blokkolók egyaránt blokkolják a β1 és β2 receptorokat, ezáltal negatív inotrop és chronotrop hatást fejtenek ki a szívre, gátolják a renin felszabadulást, ugyanakkor az artériákat és bronchusokat összehúzzák és fokozzák a terhes méh kontraktilitását. Ezzel szemben a szelektív β1-blokkolók nem okoznak bronchusösszehúzódást, nem befolyásolják a terhes méh összehúzódását és nem okoznak perifériás érszűkületet, hatásuk elsősorban a szívizomra korlátozódik.

Egyes β-blokkolók (propranolol, sotalol) rendelkeznek membránstabilizáló hatással. Ezek a Na+ beáramlás gátlásával csökkentik az akciós potenciál amplitudóját és az automáciát. Ezek a vegyületek hatásosak szívritmuszavarok kezelésére.

Egyes molekulák parciális agonistaként viselkednek, úgynevezett intrinszik szimpatomimetikus aktivitással rendelkeznek (oxprenolol, pindolol). Ezek kismértékben izgatják a β receptorokat, ezáltal kevésbé váltanak ki bradycardiát.

A csoport újabb képviselői a hagyományos β-blokkoló hatás mellett más értágító hatásmechanizmussal is rendelkeznek:

  • α1-receptor blokkolók is: carvedilol, labetalol
  • direkt (musculotrop) értágító: celiprolol
  • NO felszabadító: nebivolol

Javallat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A β-blokkolók farmakológiai sajátosságai jelentősen eltérnek, ezért a javallataik is különböznek.

  • Angina pectoris:[3] A β-blokkolók csökkentik a szív oxigénszükségletét a szimpatikus izgalom gátlásával és a szívfrekvencia csökkentésével, ezáltal enyhítik az anginás panaszokat.
  • Tremor: A propranololt sikeresen alkalmazzák esszenciális tremor, szorongás[4] és lámpaláz tüneteként jelentkező remegés és tachicardia kezelésére, valamint alkoholelvonási tünetek csökkentésére. Alkalmazása elterjedt zenészek, színészek körében a lámpaláz tüneteinek enyhítésére,[5] valamint egyes nagy precizitást igénylő sportágakban (íjászat, sportlövésze, golf). A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tiltja a β-blokkolók használatát.[6]
  • Ritmuszavarok: Antiaritmiás hatásukat főleg a negatív chronotrop hatásuknak köszönhetik, de a membránstabilizáló hatással rendelkező szerek a leghatékonyabbak ritmuszavarok kezelésére. Csökkentik a frekvenciát pitvar fibrilláció[8] és flutterben is.
  • Zöldhályog: Csökkentik a glaukoma progresszióját, azáltal hogy gátolják a csarnokvíz termelődését.
  • Más alkalmazás: A propranolol sikeresen alkalmazható migrén kezelésére és profilaxisára, valamint májchirrosisban a portális vénás nyomás csökkentésére. β-blokkolók használhatók teofillin túladagolásban, a szívhatások kivédésére.

Ellenjavallat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mellékhatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kardiovaszkuláris mellékhatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentkezhet bradycardia, alacsony vérnyomás, szívelégtelenség, szívmegállás, szédülés, izomgyengeség és fáradékonyság a csökkent vérkeringés miatt. Perifériás érszűkítő hatásuk miatt gyakori a hideg végtag jelensége, valamint a Raynaud szindróma.

Más mellékhatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lipidoldékony szerek, melyek átjutnak a vér-agy gáton, álmatlanságot vagy rémálmokat okozhatnak. A hörgők szűkülete légzési nehézségeket okozhat, főleg asztmás betegeknél, méhösszehúzó hatásuk veszélyes lehet terhességben (vetélést, koraszülést okozhatnak). Befolyásolják a lipidanyagcserét, növelik a vér koleszterin és triglicerid szintjét. Cukorbeteg egyéneknél adagolásuk óvatosságot igényel, mivel elfedhetik a hipoglikémia tüneteit (tachicardia, verejtékezés).[11] Használatuk impotenciához, libidócsökkenéshez is vezethet.

Túladagolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A β-blokkolókkal történő mérgezés specifikus ellenszere a glukagon.[12][13] A glukagon pozitív inotrop hatást fejt ki a szívre, fokozza a szív összehúzódását. Nem-szelektív β-blokkolók okozta bronchusszűkület antikolinerg hatású gyógyszerrel (ipratropium), vagy β-receptor agonistával (salbutamol, izoprenalin) megszüntethető.

Osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szelektivitás szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nem-szelektív β-blokkolók
  • β1-szelektív β-blokkolók

Farmakológiai jellegzetességek szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Intrinszik szimpatomimetikus aktivitással rendelkező vegyületek: acebutolol, carteolol, celiprolol, oxprenolol, pindolol
  • Membránstabilizáló vegyületek: acebutolol, betaxolol, carvedilol, pindolol, propranolol
  • Hidrofil tulajdonságú vegyületek: atenolol, celiprolol, nadolol, sotalol
  • Lipofil tulajdonságú vegyületek: betaxolol, , metoprolol, propranolol
  • α1 receptor blokkoló: carvedilol, labetalol
  • Nitrogén monoxid felszabadulást fokozó: nebivolol
  • Muszkulotrop értágító: celiprolol

Javallat szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szívritmus zavarokban: esmolol, sotalol
  • Szívelégtelenségben: bisoprolol, carvedilol, nyújtott hatóanyagleadású metoprolol
  • Glaukóma kezelése: betaxolol, carteolol, timolol
  • Miokardiális infarktusban: atenolol, metoprolol, propranolol
  • Migrén profilaxisa: propranolol, timolol

A propranolol az egyetlen javallt β-blokkoló tremor, portális hipertónia és varix vérzés kezelésére.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Frishman W.H., Cheng-Lai A, Nawarskas J. Current Cardiovascular Drugs. Current Science Group, 153. o (2005). ISBN 978-1-57340-221-7. Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 7. 
  2. Sir James Black inventor of beta-blockers passes away. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
  3. [Ton]. Beta-blockers in hypertension and angina pectoris: different compounds, different strategies. Kluwer Academic Publishers (1995). ISBN 0-7923-3516-3 
  4. Tryer, Peter. "Anxiolytics not acting at the benzodiazepine receptor: Beta blockers." Progress in Neuro-Psychopharmacology and Biological Psychiatry. Volume 16, Issue 1, January 1992, Pages 17-26.
  5. Blair Tindall. "Better Playing Through Chemistry", The New York Times, 17 October 2004. Retrieved 3 July 2011.
  6. World Anti-Doping Agency: The Worl Anti-Doping Code: The 2006 Prohibited List International Standard. World Anti-Doping Agency, 2005. szeptember 19. (Hozzáférés: 2006. december 13.)
  7. Cruickshank JM (2010. August). „Beta blockers in hypertension”. Lancet 376 (9739), 415; author reply 415–6. o. DOI:10.1016/S0140-6736(10)61217-2. PMID 20692524. Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 6.  
  8. Meinertz T, Willems S (2008. December). „[Treatment of atrial fibrillation in every day practice.]”. Internist (Berl) 49 (12), 1437–42. o. PMID 19020848. Hozzáférés ideje: 2012. január 13.  
  9. Packer M (2002.). „Effect of carvedilol on the morbidity of patients with severe chronic heart failure: results of the carvedilol prospective randomized cumulative survival (COPERNICUS) study”. Circulation 106 (17), 2194–2199. o. DOI:10.1161/01.CIR.0000035653.72855.BF. PMID 12390947.  
  10. Leizorovicz A, Lechat P, Cucherat M, Bugnard F (2002.). „Bisoprolol for the treatment of chronic heart failure: a meta-analysis on individual data of two placebo-controlled studies--CIBIS and CIBIS II. Cardiac Insufficiency Bisoprolol Study”. Am. Heart J. 143 (2), 301–307. o. DOI:10.1067/mhj.2002.120768. PMID 11835035.  
  11. Elliott WJ, Meyer PM (2007.). „Incident diabetes in clinical trials of antihypertensive drugs: a network meta-analysis”. Lancet 369 (9557), 201–207. o. DOI:10.1016/S0140-6736(07)60108-1. PMID 17240286.  
  12. Weinstein RS, Cole S, Knaster HB, Dahlbert T (1985. February). „Beta blocker overdose with propranolol and with atenolol”. Ann Emerg Med 14 (2), 161–163. o. DOI:10.1016/S0196-0644(85)81081-7. PMID 2857542.  
  13. Toxicity, Beta-blocker: Treatment & Medication - eMedicine Emergency Medicine. (Hozzáférés: 2009. március 6.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fürst Zsuzsanna (szerk.), Gyires Klára, A farmakológia alapjai, Medicina Könyvkiadó Zrt, 2011, ISBN: 9789632263423
  • Brunton L.L., Chabner B.A., Knollmann B.C., Goodman and Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics, Twelfth Edition, The McGraw-Hill Companies, Inc, 2011, ISBN 978-0-07-162442-8

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]