Béla (keresztnév)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Béla [1] név bizonytalan eredetű, a legvalószínűbb magyarázat szerint a régi magyar Bél személynévből származik a név, az -a betű itt kicsinyítőképző. A Bél jelentése belső rész, például: szív. Már a középkorban mesterségesen azonosították az Adalbert névvel. A név a 19. században került elő újra, korábban Árpád-házi királyok nevében fordult elő.[2]

Más magyarázat szerint a név, – mivel uralkodók neveként jelent meg a magyarban – török eredetű, és a kora középkori eurázsiai sztyeppén széles körben használatos bojla méltóságnévből ered.[3]

Gyakorisága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es években gyakori volt, a 2000-es években a 71-89. leggyakoribb férfinév.[2][4][5]

Névnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vojtech (ejtsd:Vojtyech) a Béla szláv változata

Híres Bélák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb jelentései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980-as években elterjedt volt a „bélás” kifejezés, ami a kétforintos neve volt, és gyakran az „adj egy bélást” alakban fordult elő. Emellett az általános ’kettő’ jelentésben is alkalmazták. A „bélás” szó azonban nem a „Béla” személynévből ered, hanem a börtönszleng bémallér (’húszforintos’) szavával van kapcsolatban, amely a (’kettő’) és a mallér (’tízforintos’) szavakból származik. A „bélás” szót egy időben az ezerforintosra is használták, amelyen Bartók Béla képe volt.[6][7]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. ^ a b c Ladó-Bíró, 35. old.
  3. Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 9635061404  
  4. Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  5. Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
  6. A börtönszleng nyelvi vizsgálata; A magyar börtönszleng szótára. In Szabó Edina: A mai magyar börtönszleng: 1996–2005 [doktori értekezés]. (hely nélkül): Debrecen. 2005. 71; 151. o.  
  7. G. Bogár Edit: Natalija Nyikolajevna Kolpakova – Balázsi József Attila, Magyar–orosz kisded szótár. Új szavak és kifejezések. Magyar Nyelv, CI. évf. 1. sz. (2005. márc.) 86. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]