Bél-sar-uszur

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bél-sar-uszur
Rembrandt-Belsazar.jpg
Bél-sar-uszur Rembrandt festményén

Babilonia régense
Uralkodási ideje
Kr. e. 552 – Kr. e. 541
Elődje Nabú-naid
Utódja -
Életrajzi adatok
Elhunyt Kr. e. 539. október 12.
Édesapja Nabú-naid
Édesanyja Nitokrisz

Bél-sar-uszur (Bêl-šar-uṣur, magyarul „Bél, védd meg a királyt”, héber בֵּלְ‏‏שַׁאצֵּר Bēlšăʾccăr, meghalt i. e. 539 körül) másképpen Belsazár vagy Belsaccar. A Bibliafordítások a Baltazár vagy Balthazár nevet is használják. Babilón társrégense. Akkor ölték meg, amikor a perzsák elfoglalták a várost.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bél-sar-uszurt 1854-ig csak a bibliai Dániel könyvéből (5., 7., és 8. fejezetéből), illetve Xenophón Küropaideia (Kürosz nevelkedése) című művéből ismerték. 1854-ben azonban felfedezték nevét a babilóni ékírásos feliratok között is.

A Biblia II. Nabú-kudurri-uszur fiának tartotta, a babilóni feliratok azonban Nabú-naid király és Nitokrisz legidőseb gyermekeként említi; Nitokrisz valószínűsíthetően II. Nabú-kudurri-uszur egyik lánya volt.

Amikor Nabú-naid 550-ben száműzetésbe vonult Bél-sar-uszurra hagyta a trónt és seregének egy részét. Társrégenssége alatt ő irányította a kormányzatot és saját valamint apja birtokait. Uralma alatt is folytatódott a küzdelem a hatalomért és a befolyásért a királyság és a papság között. A papság Babilon város istenét Mardukot helyezte előtérbe, míg a király Szin holdisten kultuszát támogatta. Apjához hasonlóan Bél-sar-uszur is megpróbálta a Marduk-papságot a királyság ellenőrzése alá vonni és a templomi jövedelmekkel az állami bevételeket növelni.

Mene, mene, tekel, ufarszin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Biblia és Xenophón beszámolója szerint Bél-sar-uszur egy utolsó nagy lakomát tartott, amikor egy kezet pillantott meg, amely a következő arámi szavakat írta a falra: Mene, mene, tekel, ufarszin.

És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.

Dániel könyve, 5:25-28.

Dániel úgy értelmezte a feliratot, mint Isten által Bél-sar-uszurra mért büntetést, s megjövendölte Babilon küszöbön álló bukását.

Bél-sar-uszur azután halt meg, hogy Gobrüasz perzsa hadvezér i. e. 539-ben ellenállás nélkül bevette Babilónt, és valószínűleg azelőtt, hogy II. Kürosz perzsa király 17 nappal később bevonult a városba.

A felirat jelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A James Strong-féle héber szótár szerint:

mene: súlymértékegység, általában 50, esetleg 60 sékel súlyú; illetve a "számolni" passzív alakja

tekel: valamekora súlyt nyomni (valamilyen súlyúnak lenni); súlymértékegységként: sékel

peresz ("ufarszin"): kettétörni, szétosztani

Emléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001
  • Biblia
  • Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1