Béka (heraldika)
A béka viszonylag ritka címerkép a heraldikában. Általában felülnézetben fordul elő, szétterjesztett végtagokkal. A régi heraldikában a többi vízi állattal együtt a halak közé sorolták.
A béka szimbolikája[szerkesztés]
Fekete alapon három aranybékát tulajdonítottak Pharamund királynak, a Merovingok ősének. A legenda szerint Pharamund Clovis dédapja volt és egy folyóisten leszármazottjának tartották. A Clovis által alapított Meroving dinasztia misztikus értelmet tulajdonított a békának. Innen eredhetnek azok az ősi mesék is, melyekben a királyfi békává változik, majd újra herceg lesz. Régen a flamandok is békának csúfolták francia szomszédaikat. Mivel a vízililiom és a béka ugyanazon élőhelyen élt, valamint alakjuk is hasonlít egymásra, egyes heraldikusok szerint a heraldikai lilom előképe a béka volt.
A misztikus képzetekben a béka a termékenység és újjászületés, az ősnemzés, a tellurikus (földi) nemiség jelképe. Egyiptomban a teremtés előtti káosz első négy istenpárja, az ősmocsár teremtményei: a Sötétség, a Végnélküliség, a Rejtőzködés és a Semmi megtestesítői kígyók és békák voltak. Béka volt Hápi Nílus-isten állati kísérője. A korai kereszténységben is továbbélt mint az újjászületés jelképe. A kopt békaformájú, kereszttel, Isten bárányával, olykor félholddal díszített feltámadás-mécseseinek felirata "Én vagyok a feltámadás" volt. Az indiai altaji és kínai hiedelmek szerint a világot egy nagy béka hordozza a hátán és ő az anyag szimbóluma.
A béka még a 16. században is előfordul feltámadási jelképként, noha IX. Gergely pápa már 1233-ban fellépett a "békázó" eretnekek ellen. A keresztény művészetben a béka, különösen a varangy az ördög, a démonok, a bűnök (Fösvénység, Bujaság) megtestesítője. A síremlékeken halálszimbólum. A levelibéka a magyar néphitben a szerelmi varázslásban játszott szerepet, a női nemi szerv állatjelképe volt.
Irodalom[szerkesztés]
- Jelképtár. Budapest, 1994