Bédy-Schwimmer Róza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bédy-Schwimmer Rózsa
Rosika Schwimmer.jpg
Bédy-Schwimmer Rózsa
Élete
Született 1877. szeptember 11.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Budapest
Elhunyt 1948. augusztus 3. (70 évesen)
 USA, New York
Nemzetiség magyar

Bédy-Schwimmer Rózsa (Budapest, 1877. szeptember 11.New York, 1948. augusztus 3.) magyar feminista újságíró, a magyarországi feminista mozgalom egyik kiemelkedő személyisége.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsidó családban nevelkedett, zenét illetve nyelveket tanult, ám amikor családja elszegényedett könyvelésből és éneklésből tartotta fenn magát. Nőjogi és békepárti aktivistaként tevékenykedett, illetve újságírással foglalkozott. Karrierje során nagy ismertségre tett szert a tengerentúlon is.

1897-ben a Nőtisztviselők Országos Egyesületének elnökeként kezdett el foglalkozni a női egyenjogúság elismerésének kérdésével. Mivel a környező országokban egyre intenzívebbé vált a feminista mozgalmak térhódítása, külföldi mintára Glüchlich Vilmával megalapították a Feministák Egyesületét 1904-ben, később pedig a Magyar Béke Egyesület tanácsának tagja lett. 1913-ban a Feminista Egyesület Budapesten konferenciát tartott, amelyről elismerő kritika jelent meg a nemzetközi sajtóban is. Bédy-Schwimmer a háború előtti időszakban világszerte ismert és elismert békepárti aktivista volt.

1914-ben Londonba költözött és a Nemzetközi Szüfrazsett Szövetség sajtótitkára lett, így az európai újságok tudósítójaként tevékenykedett, és A nő című lap szerkesztője volt huszonhárom éven keresztül. Az első világháború kitörése miatt már nem tudott Magyarországra visszatérni, így az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol a nők jogainak védelmén túl háborúellenes és pacifista mozgalmárként is tevékenykedett; ő volt az, aki a hadviselő konferenciára való összehívás petícióját Thomas Woodrow Wilson elnöknek átnyújtotta. 1918-ig a Nemzeti Tanács intézőbizottságának tagjaként tevékenykedett, ezt követően svájci nagykövetté Károlyi Mihály nevezte ki. Ennek oka az, hogy Bédy-Schwimmernek remek politikai kapcsolatai voltak a nemzetközi életben. 1919-ben agitációt folytatott a Tanácsköztársaság és a fehérterror rendszere ellen.

1920-ban, Horthy Miklós kormányzóságának kezdetén Bécsbe utazott, majd ezt követően ismét az Egyesült Államokba. Chicagóban telepedett le és már nem tért vissza Magyarországra. Életének kései szakaszában még mindig végzett aktív politikai-közéleti tevékenységet: Mary Ritter Bearddel megalapították a World Centre for Women's Archives-t. 1929-ben megtagadták amerikai állampolgárságát, mert nem írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben kijelentette volna, hogy szükséghelyzet esetén fegyverrel védi meg az USA-t. New Yorkban halt meg tüdőgyulladásban 1948. augusztus 3-án.

Publicisztikai írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A béke kálváriája
  • A békemozgalom kötelességei. A finn válság
  • A férfi szívéhez vezető út
  • A férfiasság csődje
  • A német nők válasza
  • A nők választójoga Angliában
  • Az anyaság védelme
  • Mire férfiak leszünk
  • Nők napja
  • A női ruházat reformja és a politika

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]