Bécsi csata (1945)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bécsi csata
Második világháború
Мирные будни в послевоенной Вене-2.png
Szovjet katonák Bécsben
Dátum 1945. április 2.13.
Helyszín Bécs és környéke, Bécsi-erdő, Alsó-Ausztria
Eredmény Szovjet - bolgár győzelem
Harcoló felek
 Szovjetunió
 Bulgária
 Harmadik Birodalom
Parancsnokok
szovjet Fjodor Ivanovics Tolbuhin
Flag of the Bulgarian Homeland Front.svg Vladimir Sztojcsev
náci Rudolf von Bünau
náci Wilhelm Bittrich
Haderő
kb. 1 000 000 ismeretlen
Veszteségek
18 000 halott 19 000 halott
47 000 hadifogoly

A bécsi csata a második világháború utolsó évében, 1945. április 2.13. között zajlott. Az egyesült szovjet–bolgár seregek ostrom alá fogták a várost, amelyet védői – Hitler parancsa ellenére – a város lerombolását megakadályozandó, rövid harc után feladtak. A csatát követően Bécsben egy szövetséges-párti kormány alakult, amely kinyilvánította az ország elszakadását a Harmadik Birodalomtól.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945 tavaszára a Vörös Hadsereg gyors ütemben közeledett a Harmadik Birodalom határaihoz. Gyors ütemben szabadultak fel német uralom alól a megszállt települések. Az 1944-es év folyamán Németország összes addigi szövetségese átpártolt a szovjetekhez (Magyarországot kivéve). Budapest másfél hónapnyi ostrom után február 13-án elesett, majd a németeket Magyarországról is elkezdték kiszorítani. Josef Dietrich SS tábornok vezetésével a Wehrmacht még megkísérelt egy ellentámadást a Balaton térségében, de ez kudarcot vallott. Április elejére a szovjetek elfoglalták a határmenti Sopront, északon átkeltek a Garam, és a Nyitra folyókon, elérve a Harmadik Birodalom határait, és készen álltak a Bécs felé indítandó offenzívára.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hitler a várost erőddé nyilvánította, és parancsot adott a végsőkig való védelmezésére. Április 2-án a szovjetek délről megközelítették a várost, elfoglalva Kismartont, Bécsújhelyt, Neunkirchent és Gloggnitzet, majd április 4-én szovjet kézre került Pozsony és Baden is. Ezt követően a szovjetek támadást indítottak egyenesen a város ellen.

Az osztrák ellenállók, a Wehrmachtból dezertált Carl Szokoll osztrák őrnagy vezetésével a város lerombolásának megakadályozására és a szovjet győzelem megkönnyítésére szabotázsakciókat hajtottak végre a németek ellen. Ennek ellenére a szovjetek heves ellenállásba ütköztek. Legelőször a keleti és a déli külvárosok ellen indítottak támadást, de április 7-ig nem tudták áttörni a német vonalakat, ekkor azonban sikerült a déli külváros egy részét hatalmukba keríteniük, így április 8-án a nyugati külváros ellen indítottak nagy erejű támadást, amelynek elfoglalása stratégiai fontosságú volt a szovjet csapatok számára, mert magába foglalta a város legfontosabb vasúti állomását. A terület elfoglalása még aznap sikerült, így megkezdődött a város keleti külvárosának elfoglalása, majd a 46. szovjet hadsereg a Dunán átkelve támadást intézett az északi külváros ellen, ezzel a városközpontot teljesen bekerítve.

Április 9-én a szovjetek megkezdték az ellenállás felszámolását. Április 11-én éjjel a szovjeteknek sikerült a Duna feletti hidak legnagyobb részét elfoglalniuk, vagy megsemmisíteniük, ezzel érzékeny csapást mérve a védőkre, akiknek egy része április 13-án megadta magát, de a hadsereg egy része a két parancsnokkal együtt nyugat felé sikeresen kitört a városból. Ezt követően a szovjet hadsereg még elfoglalta Esslinget és Klosterneuburgot, majd tovább vonult Linz irányába.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szovjet háborús emlékmű Bécsben, a Schwarzenberg téren.

A csatában a város épületeinek nagy része megrongálódott, vagy teljesen romba dőlt, a víz-, villany- és gázvezetékek teljesen használhatatlanná váltak. A megszálló szovjet katonák több hétig megállás nélkül fosztogattak, nőket erőszakoltak meg.

Néhány nappal a csatát követően – a szovjet csapatok hallgatólagos beleegyezésével – ideiglenes kormány alakult Karl Renner vezetésével, amely kimondta Ausztria leválását a Harmadik Birodalomról.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Laffin, John: Brassey's Dictionary of Battles, New York: Barnes and Noble, 1995. ISBN 0-7607-0767-7.
  • Dollinger, Hans: Jacobsen, Hans Adolf, The Decline and Fall of Nazi Germany and Imperial Japan, New York: Crown, 1968.
  • Glantz, David: The Soviet‐German War 1941–45 (essay) [1]
  • Gosztonyi Péter: Endkampf an der Donau 1944/45, Wien: Molden Taschenbuch Verlag, 1978. ISBN 3-217-05126-2.
  • Johnson, Lonnie: Introducing Austria, Riverside: Ariadne Press, 1989. ISBN 978-0-929497-03-7.
  • Ustinov, D. F.: Geschichte des Zweiten Welt Krieges (German translation of official Soviet history of World War II), Volume 10, Berlin: Militärverlag der DDR, 1982.
  • Toland, John: The Last 100 Days, New York: Random House, 1965