Báthory Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Báthory Gábor (Nagyvárad, 1589. augusztus 15. – Nagyvárad, 1613. október 27.) erdélyi fejedelem, a Báthory család utolsó uralkodója a fejedelmi trónon.

[szerkesztés] Élete

1589. augusztus 5-én született Nagyváradon Báthory István Kraszna vármegyei főispán (1553-1601) és Bebek Zsuzsanna († 1595) fiaként. 1606-ban Bocskai István halála után a fejedelemség megszerzésére irányuló törekvéseit Rákóczi Zsigmond hiúsította meg. 1608. március 5-én a hajdúk segítségével lemondatta Rákóczit, és megszerezte az erdélyi fejedelmi trónt.

Erdély hatalmát Havasalföld, Moldva és a lengyel királyság megszerzésével akarta növelni. Havasalföld elleni támadásával azonban magára haragította a törököket, míg erőszakos kormányzásával és erkölcstelen magánéletével elidegenítette az erdélyi rendeket, főleg a szász polgárságot, melynek önkormányzatát eltiporta, és fővárosát, Szebent megszállotta. A szászok 1611-ben behívták ellene Radul havasalföldi vajdát, de Báthory kiverte az országból. A bécsi udvar ekkor Forgách Zsigmondot haddal küldte ellene; a kísérlet azonban kudarcba fulladt, s ezután kiegyezett a császárral, a Portát viszont nem sikerült kiengesztelnie, 1613-ban hadat indított Báthory ellen. A fejedelem, hogy trónját megmentse, hajlandó lett volna Váradot török kézre adni, mire a hajdúk meggyilkolták.

[szerkesztés] Házassága

1608 előtt vette feleségül palocsai Horváth Annát, Horváth György és Bocskai Krisztina leányát, aki anyja révén Bocskai István unokahúga volt. Házasságuk gyermektelen maradt.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Magyar Életrajzi Lexikon

Előző : Rákóczi Zsigmond

Erdély fejedelme 1608–1613

Következő: Bethlen Gábor