Bársony István (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bársony István
Élete
Született1855. november 15.
Sárkeresztes
Elhunyt1928. március 12. (72 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Nemzetiségmagyar
HázastársaBorsos Vilma
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)novella, vadásztörténet
Alkotói évei1886–1928[1]
Első műveSzázszorszépek
A Wikimédia Commons tartalmaz Bársony István témájú médiaállományokat.

Bársony István (Sárkeresztes,[2] 1855. november 15.Budapest, 1928. március 12.) vadász, író, újságíró.

Ideálom a felséges természet.”

Származása, tanulmányai[szerkesztés]

Bársony István arcképe és aláírása
Bársony István sírja. Kerepesi temető: 35-1-76. (G. Fekete Géza szobra).

Édesapja, Bársony János a közeli grófi birtokon volt gazdatiszt, irodalomkedvelő édesanyja, Fásy Lujza. Négyéves korában kisebb leánytestvéreivel együtt a család Nagykárolyba költözött. A már itt született öccse, Bársony János, orvos lett. Középiskolába Nagykárolyban, Pozsonyban és Szatmárnémetiben járt, Pozsonyban és Budapesten jogot végzett. Budai kirándulások során ismerkedett meg későbbi feleségével, Borsos Vilmával.

Pályafutása[szerkesztés]

1881-től az Egyetértés című lapnál volt munkatárs, később a Hazánk, majd a Magyar Hírlap főmunkatársa 1907 májusáig, amikor a Budapesti Közlöny szerkesztője lett. Novelláival az első nagy sikert 1886-ban aratta: I. díjat nyert az Ország-Világ pályázatán Proletárok című írásával. Ily módon Benedek Elek főszerkesztő tekinthető a felfedezőjének.[3] Megjelent első könyve is, a Százszorszépek. Főleg vadásztörténeteivel aratott sikereket. 1910-ig 35 kötetnyi elbeszélést, rajzot, regényt és főképpen természetleírást és vadászrajzot írt.[4] Hangulatos tárcái, elbeszélései és regényei ritka természetismeretről tanúskodnak, színes stílusuk révén a közönségnél nagy kedveltséget szereztek Bársony Istvánnak.

Hitvallása így szól:

A természet költője nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír. Egyetlen sort se írtam le a természetről, amelynek az igazságáról meg ne győződtem volna.

Írói kvalitásait a szakma is elismerte. Az antológiák, almanachok, a díszkiadásban megjelenő nagy albumok (Tátra-album, Magyarország vármegyéi és városai) is igényelték munkáját, szakértelmét. Szakcikkei is rendszeresen jelentek meg, s több vadászati témájú könyv előszavát írta.

70. születésnapján egy ország ünnepelte. Élete utolsó éveiben vesebetegségben szenvedett, a kórt már nem tudta legyőzni, 1928. március 12-én meghalt. Sírjánál családtagjai, az író-, a tudós-, a vadásztársadalom és a politikai élet kiemelkedő személyiségei búcsúztak el tőle.

Társulati, szakmai társasági tagságai[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

Folyóiratcikkek[szerkesztés]

Az elmult időkből c. nagyobb elbeszélése jelent meg a Szatmármegyei Közlönyben (1876.); attól kezdve gyakran írt a vidéki lapokba. Az Ország-Világ 1886. irodalmi pályázatán az Ő Proletárok c. tárczája nyerte el az elsőséget; azóta több cikke és elbeszélése jelent meg a nevezett lapban; irt még a következő lapokba: Egyetértés, Nemzet, Pesti Hirlap, Pester Lloyd, Budapester Tageblatt, Caviar, A Hét, Magyar Szemle, Vadászlap (vadászkalandok), Magyar Figaró (ahol Krix krax álnévvel humorisztikus elbeszéléseket irt), Budapesti Hirlap (tárcák), a vidéki lapokban is jelentek meg tőle versek, elbeszélések és vegyes tárcák, a magyar Figaró 1888. naptárában egy humoreszkje; továbbá a Singer és Wolfner által kiadott Almanachban (1888–89-ben) két novellája, melynek elsejét egy berlini képes folyóirat német fordításban is közölte; végre a Wiener Allg. Zeitungba és a St. Petesburger Heroldba írt pár elbeszélést.

Könyvei[szerkesztés]

Életében 40-nél több kötete jelent meg. Közel 700 novella olvasható ezekben, de több mint 300 írása csak a korabeli lapokban lelhető fel.

  1. Százszorszépek. Elbeszélések. Budapest, 1886.[5]
  2. A szabad ég alatt. Elbeszélések. Budapest, 1888. (újabb kiadásban a Kis Könyvtár-sorozatban is)[6]
  3. Tréfás történetek. Budapest, 1890. (Útközben! Mulatságos elbeszélések gyűjteménye-sorozat, később Vidám könyvek-sorozatban is)[7][8]
  4. Dobogó szívek. Budapest, 1891. (Szépirodalmi Könyvtár-sorozat)[9]
  5. Erdőn, mezőn. Természeti és vadászati képek. Spányi Béla, Pataky László, Mesterházy Kálmán, Ujváry Ignác, Goró Lajos és más művészek eredeti rajzaival. Budapest, 1894.[10]
  6. Négyszemközt. Budapest, 1894.[11]
  7. Jó az Isten. A jó szív kincs. Két elbeszélés. Budapest, 1895. (Filléres Könyvtár-sorozat)[12]
  8. Csend. Illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, 1895.[13]
  9. Ecce homo. Budapest, 1896. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[14]
  10. Vig világ. Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből. Huszonöt műmelléklettel. Illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, 1897.[15]
  11. Vadász-történetek. Budapest, 1898. (Magyar Könyvtár-sorozat)[16]
  12. A szerelem könyve. Elbeszélések. Budapest, 1899.[17]
  13. A kaméleon-leány és más elbeszélések. Budapest, 1899. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[18]
  14. Magyar természeti és vadászati képek. Képekkel diszitette Neogrády Antal. Budapest, 1899.[19]
  15. A lemoshatatlan folt. Budapest, é. n. [1900 körül] (Legjobb Olvasmányok-sorozat)[20]
  16. »A nép barátja.« Budapest, é. n. [1900 körül] (Legjobb Olvasmányok-sorozat)[20]
  17. Ingovány. Regény 2 kötetben. Budapest, 1900. (Színes Könyvek-sorozat)[21] Online
  18. Keresd az asszonyt. Elbeszélések. Budapest, 1900. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[22][23]
  19. Egy darab élet. Budapest, 1901. (Legjobb Könyvek-sorozatban is)[24]
  20. Szól a puska. Természeti képek és vadásztréfák. Budapest, 1901. (Magyar Könyvtár-sorozat)[25]
  21. A királytigris. Regény. Budapest, 1901. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[26]
  22. Élőképek. Budapest, 1902. (Az Athenaeum Olvasótára-sorozat)[27]
  23. A róna és az erdő. Állatjellemek, hangulatok, vadász-emlékek és arcképek gyűjteménye. Képekkel diszítette Olgyay Ferenc. Budapest, 1902.[28]
  24. Igaz mesék. Budapest, 1903. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[29]
  25. A rab király szabadon. Fantasztikus állatregény. Mühlbeck rajzaival. Budapest, 1903.[30]
  26. Vadásztáska. Budapest, 1903. (Magyar Könyvtár-sorozat)[31]
  27. Visszhang. Elbeszélések. Neogrády A. és Goró L. rajzaival. Budapest, 1903.[32]
  28. A rab király szabadon az ifjúság számára. Mühlbeck K. rajzaival. Budapest, 1904.[33]
  29. A napsütötte férfi és más elbeszélések. Budapest, 1904.[34]
  30. Magányos órák. Természeti hangulatok és vadászrajzok. Budapest, 1904.[35]
  31. Szelek útján. Regény. Budapest, 1904. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[36][37]
  32. Erdőn, mezőn. Rövidített kiadás az ijfúság számára. Számos képpel. Budapest, 1905.[38]
  33. Mulattató vadászrajzok. Vidám kalandok és adomák gyűjteménye. Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, 1905.[39]
  34. Tátra-Album. Hét színnyomat és 26 fametszet Compton E. T. aquarelljei után, Bársony István szövegével. Budapest, 1906.[40]
  35. Titkos veszedelmek. Budapest, 1907. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[41][42]
  36. Súgok valamit. Elbeszélések. Budapest, 1908 [?].[43]
  37. Tarka mesék. Elbeszélések. Budapest, 1908.[44]
  38. Magyar földön. Természet és vadászat. Budapest, 1910.[45]
  39. A boszorkány és más elbeszélések. Budapest, 1911.[46]
  40. Dinamit. Budapest, 1911.[?][47]
  41. A diadalút. Budapest, 1912)
  42. Este. Elbeszélések. Budapest, 1914.[48]
  43. Az erdő könyve. Erdei élmények és elbeszélések. Budapest, 1918.[49]
  44. Vérvirág. Elbeszélések. Budapest, 1917.[50]
  45. Az én világom. Rajzok. Budapest, 1925.[51]
  46. Délibáb. Elbeszélések. Budapest, 1927.[52]

Halála utáni kiadások[szerkesztés]

  • Erdőn–mezőn. Vadásztörténetek. Vál., szerk., az utószót írta Véber Károly (Budapest, 1962)
  • Csend. Elbeszélések (Magyar vadászírók klasszikusai. 2. Budapest, 2000)
  • Vadásztáska. Vadásztörténetek (Meglepetés könyvek. Szeged, 2001)
  • József főherceg: Útiemlékeim Afrikából / Bársony István: A vadászat; Zalaerdő Rt., Nagykanizsa, 2003
  • Vadászhangok, hangulatok (Sárkeresztes, 2005)
  • Az erdők könyve (Magyar vadászírók klasszikusai. 17. Százhalombatta, 2005)
  • Igaz mesék MEK (2014) ISBN 9786155433764

Emlékezete[szerkesztés]

  • A Kerepesi temetőben, a fővárostól kapott díszsírhelye fölé a tisztelők és barátok életnagyságú szobrát állíttatták.[53]
  • Szülőházára emléktáblát helyezett a Budapesti Ügyvédek Természetjáró Szakosztálya. Ez a háborúban megsemmisült, s helyére a 150. születésnapján a nevét viselő Alapítvány helyezett új domborművet.
  • Civil szervezetek vették fel a nevét. (Bársony István Fotóklub, Bársony István Alapítvány)
  • Bársony István Emlékplakett készült.
  • A Tűzköves forrásnál emléktáblát avattak fel tiszteletére.
  • Csongrádon mezőgazdasági szakközépiskola vette fel nevét.
  • Nevét viseli a II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola Sárkeresztesen működő Bársony István Tagiskolája
  • Budapesten utca viseli a nevét.
  • Évente hagyományosan megrendezik (korábban Lovasberény, Moha, újabban Bicske kiindulóponttal) a kerékpáros teljesítmény- és Bársony István emléktúrákat.
  • Fehérvárcsurgón Bársony István Emlékház mutatja be munkásságát és a terület vadászati múltját.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Utolsó műve 1927-ben jelent meg Délibáb címmel. A művet 1928-ban ismét kiadták. [1]
  2. Magyar életrajzi lexikonban tévesen Járkeresztesként szerepel a szülőhely.
  3. Több lexikon is átvette azt a téves információt, hogy Gárdonyi Géza vezette volna be az irodalmi életbe. Ez helytelen. Amikor Gárdonyi Budapestre került, Bársony már befutott író volt. Az Otthon körben ismerkedtek meg, s Gárdonyi 1895 januárjában magával vitte a Feszty-szalonba. Valószínűleg innen ered a tévedés.
  4. Révai nagy lexikona
  5. [2]
  6. [3]
  7. [4]
  8. [5]
  9. [6]
  10. [7]
  11. [8]
  12. [9]
  13. [10]
  14. [11]
  15. [12]
  16. [13]
  17. [14]
  18. [15]
  19. [16]
  20. a b [17]
  21. [18]
  22. [19]
  23. [20]
  24. [21]
  25. [22]
  26. [23]
  27. [24]
  28. [25]
  29. [26]
  30. [27]
  31. [28]
  32. [29]
  33. [30]
  34. [31]
  35. [32]
  36. [33]
  37. [34]
  38. [35]
  39. [36]
  40. [37]
  41. [38]
  42. [39]
  43. [40]
  44. [41]
  45. [42]
  46. [43]
  47. [44]
  48. [45]
  49. [46]
  50. [47]
  51. [48]
  52. [49]
  53. A sírszobor felállításának ideje vagy 1928 [50], vagy 1931.

Irodalom[szerkesztés]

  • Csiák Gyula: A pagony dalnoka (Bársony István élete és munkássága), 2007.
  • Molnár Péter: Bársony István, Pécs, 1940.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bársony István művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
  • 150 éve született Bársony István (2005) Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Molnár Péter: Bársony István 1855–1927; Dunántúl Ny., Pécs, 1940
  • A pagony dalnoka. Bársony István élete és munkássága; összeáll. Csiák Gyula; Bársony István Alapítvány–DCG Bt., Sárkeresztes, 2006
  • Emlékkönyv Bársony István (1855–1928) születésének 160. évfordulójára 2015-ben; szerk. Nemeskéri-Orbán István; Bársony István Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium, Csongrád, 2015
  • Csiák Gyula: Bársony István, 1855–1928. A magyar természetpróza első mestere; DCG Bt., Székesfehérvár, 2017