Bányai Júlia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bányai Júlia
Született1824
Vízakna
Elhunyt1883. november 1. (58-59 évesen)
Kairó
Foglalkozásakatona
A Wikimédia Commons tartalmaz Bányai Júlia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bányai Júlia (Vízakna, 1824Kairó, 1883. november 1.) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc századosa, vendéglős.

Életútja[szerkesztés]

1824-ben született az erdélyi Vízaknán. Tanulmányai befejeztével feleségül ment Sárossy Gyula ügyvédhez, akinek 1848-ban bekövetkezett halála után műlovarnőként dolgozott a bécsi cirkuszban. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörése után férje nevén, férfiruhában jelentkezett a honvédseregbe.

Az erdélyi harcokban kitűnt bátorságával közlegényből a 27. honvédzászlóalj főhadnagya, majd századosa lett. Harcolt Gyulafehérvárnál, Zsibón, Dévánál és Kolozsvárnál fedezte a magyar sereg visszavonulását is. Nemcsak a fegyveres harcokban vett részt, hanem – francia nyelvtudása révén – az osztrák és az orosz hadseregnél gyakran kémkedett is, táncosnő szerepében. Bem tábornok katonai kitüntetéssel jutalmazta hírszerző tevékenységét. A szabadságharc leverése után Törökországba emigrált, ahol Bem tábornok kapitánnyá léptette elő. 1850 februárjában férjhez ment Matta Ede (Eduárd) honvéd századoshoz. 18511852-ben visszatért Erdélybe, ahol a Makk Károly-féle osztrákellenes összeesküvésben vett részt. Ennek leleplezése után ismét Törökországba menekült, majd férjével Kairóban telepedett le. Itt nyitották meg a „Fáraóhoz” címzett fogadójukat.

Kairóban halt meg 1883-ban, 59 éves korában.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]