Bánffy Miklós (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bánffy Miklós szócikkből átirányítva)
Bánffy Miklós
Bánffy Miklós 1916-7.jpg
Született
1873. december 30.
Kolozsvár
Elhunyt
1950. június 5. (76 évesen)
Budapest
Foglalkozása szerző
politikus
író
diplomata
Jogász
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánffy Miklós témájú médiaállományokat.

Gróf losonci Bánffy Miklós, teljes nevén: Bánffy Miklós Pál Domokos (Kolozsvár, 1873. december 30.Budapest, 1950. június 5.): író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter. Íróként a Kisbán Miklós álnevet is használta. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokos család tagja. Vele férfi ágon kihalt a losonci Bánffy család grófi ága.

Származása, családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1873-ban született, Kolozsvárott. Édesanyja báró Bánffy Irma (1852–1875), Bánffy Albert főispán és Esterházy Ágnes leánya, édesapja Bánffy György főajtónálló (1843–1929) volt, Bánffy Miklós főispán (1801–1894) és Wesselényi Katalin fia. Váradi Aranka színésznő második férje volt,[1] akivel 1939. január 25-én Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot.[2]

1946-ban leánya férjhez megy Ted Jelenhez, az amerikai hadsereg diplomáciai szolgálatában álló hadnagyához, akivel afrikai állomáshelyre, előbb Casablancába, majd Tangerbe kerül, ahol ma is el. Az apa és leánya többé soha nem találkoznak.

A háború után Romániában ellehetetleniktik kulturális tevékenységét, megélhetését nem tudja biztositani. 1949-ben kiéhezettenm rongyosan érkezik meg feleségéhez Budapestre. Ott hal meg a Haynal-klinikán, pár hónappal később, 1950. június 6-án. Hamvait, végakarata szerint, 1976-ban hozzák haza és helyezik el a kolozsvári Házsongárdi temető Bánffy-kriptájában.

Iskolái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1891-ben érettségizett a Budapest, VII. kerület, Klauzál u. 10. sz. alatt nemrégiben alapított Magyar Királyi Állami Gymnásiumban.

A Ráday Levéltárban őrzött egyetemi indexe szerint 1891-ben iratkozott be a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem jog- és államtudományi szakára. Ilyen beirások olvashatók az 1891-92-93-as évekből: "Szorgalmasan látogatta az előadásokat" (Szádeczky Kardos Lajos), "Jó előmenetelű" (Dr. Óváry Kelemen). 1892-ben a Magyar Diákszövetség Kolozsvári Osztályának is elnöke. 1893-tól a budapesti egyetemen folytatja tanulmányait. Miután doktorál, azerdélyi szövetkezeti mozgalomba kapcsolódik be, az Erdélyi Gazdasági Egylet gyűlésein fel is szólal.

Politikai tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. 60 000 holdas birtokával az ország egyik legnagyobb földesurának számított, s így kötelességének érezte, hogy a közért is tegyen. 1899-ben tiszteletbeli fogalmazó a fiumei tengeri hatóságnál. 1900-tól Berlinben a külföldi szaktudósitói hálózatnál segédtudósitó. 1901-től szabadelvű programmal, majd 1910-től pártonkívüli programmal országgyűlési képviselő. Később a Nemzeti Munkapárthoz csatlakozott. 1906-tól 1909-ig Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja.

A világháború kitörésekor Bánffy Miklós az erdélyi hadtestnél szolgál, majd a német Süd-Armee Commandóhoz vezénylik. Politikai felfogása a Tisza Istvánéhoz hasonló, a háború alatt, a kormány megbizásából több alkalommal jár Konstantinápolyban és Szófiában. Az első világháború alatti frontszolgálatáról igen keveset tudunk.

1916-ban IV. Károly koronázási ünnepségének kormánybiztosa volt, ám békepárti polihisztorként a díszes felvonulás végére a sorba beállította a háborúban megrokkant katonákat is. Ez sokakban visszatetszést keltett; ünneprontónak tekintették.

Emlékeim cimű irásában olvashatjuk élényeit az összeomlás, az őszirózsás forradalom utáni időkről, s ad remek portrét Károlyi Mihályról: „Ember voltában, úgy hiszem, jobban ismertem, mint bárki. Közeli rokonom, és (...) legtávolabbi gyerekkorunk óta - én hétéves voltam és ő hat, midőn tehát először találkoztunk - úgyszólván testvéri barátság fűzött hozzá, mely utóbb az ifjúság viharos éveit is betöltötte. Fönnmaradt továbbra az is, bár az élet lassanként más-más utakra vitt - más-más utakra vitt a természetünk is -, mig végül fölfogásban és világnázetben egymástól teljesen elszakadtunk. Mégis fönnállott közöttünk a gyermekkorból eredő intim viszonyunk. Tegyük hozzá, Károlyi Mihály és leánytestvére első unokatestvérek gyermeke. Talán ez volt az oka, hogy nyúlszájjal és farkastorokkal jött a világra (...) Születésekor az anyja már tüdőbajos volt és alig három év múlva meghalt. A hátrahagyott két árvát nagyanyjuk, a nagynéném veszi magához.”

1918 legutolsó napján Bánffyt a Székely Nemzeti Tanács, egészen pontosan annak tényleges vezére, Bethlen István megbizza: utazzék nyugatra. A cél: fölvilágositani egy semleges küldött által a győztes hatalmakat, mi az igazi helyzet Magyarországon, és milyen teljes belső összeomlás lesz, ha győz az előretörő bolsevizmus. Sorra járja Bécset, Berlint, Hágát, majd eléri Bethlen sürgönye Bécsből: "Gyere ezonnal" - ami egyben Budapesten a szovjeturalom végnapjait is jelentette, a pénznek végén járó Bánffy számára pedig (aki az utóbbi időben már portréfestérből tartotta fenn magát), nagy megkönnyebülést.

1921. április 14. és 1922. december 19. között a Bethlen-kormányban külügyminiszteri tisztséget töltött be. Külügyminisztersége bő másfél esztendejéről, amely az ország 20. századi történetének igen feszült időszaka (ekkor kerül sor Magyarországnak a Népszövetségbe való felvételére, s többek között erre az időre esik a trianoni béke döntését megkérdőjelező sikeres soproni népszavazás, a IV. Károly visszahozását megkisérlő "királypuccs", mindkettő rendkivüli nemzetközi bonyodalmakkal), Bánffy Miklós részletesen ir 1946-ban megkezdett, de befejezetlenül maradt, s Huszonkét év cimmel 1992-ben megjelent visszaemlékezéseiben.

A külügyminiszterségről való lemondása után Bánffy Miklós Klebelsberg Kunó felkérésére elvállalja a Képzőművészeti Tanács elnöki tisztét.

Ekkor kerül sor erdélyi hazalátogatására, amely vizválasztó az életében: rájön arra, hogy mit is jelent számára Erdély, Bonchida. És ekkor merül fel benne a hazatérés gondolata.

1926-ban visszatért a Románia részévé vált Erdélybe. A román király kezéből személyesen kapott román állampolgárságot azzal a feltétellel, hogy tiz évig nem fog politizálni. Felismerte, hogy az akkori romániai politikai viszonyok között a legfontosabb feladat a megmaradáshoz elengedhetetlen kulturális intézmények megtartása, a kisebbségi helyzet szorításában működésük biztosítása. Mikó Imre Bánffy Miklós emberközelben cimű visszaemlékezésében a következőket irja: "Bukarestben (Bánffynak) első dolga az volt, hogy beiratkozzék a Jockey-klubba és társadalmi kapcsolatot teremtsen azokkal, akik akkor számitottak. Elragadtatással beszélt egy öreg Hurmuzachiról, akivel - úgy látszik - legjobban megértették egymást. Lehet, hogy meg is irta a Megszámláltattál ... valamelyik figurájában, hiszen az arisztokráciának közös vonásai voltak, akár román volt, akár magyar. Imponált neki Armand Calinescu esze és erélye, Grigore Gafencu sima modora, Argetoianu cinizmusa." Erkölcsi és anyagi támogatását érezhette az elnyomott magyarság anyagi talpra állása és megmaradása szempontjából kivételes jelentőségű Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE), a magyar tudományosság erdélyi fellegvára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a magyar közművelődés szervezete, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) is. Az Erdélyi református egyházkerület főgondnokává választották, amelyben Makkai Sándor, majd Vásárhelyi János püspök oldalán szerepe volt a magyar felekezeti iskolák megvédésében, megtartásában és gyarapításában is.

Hazatérésével a legnagyobb riadalmat a Magyar Párton belül okozta, de Bánffy valóban a háttérben maradt. Az OMP reformistái álltak közel hozzá, igy Kós, Spectator, s csupán a nagy multú Ellenzék cimű napilapon keresztül - melynek főrészvényese volt - szólt bele az erdélyi politika eseményeibe.

Bánffy Miklós gróf sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben

1939-ben vezetésével létrejött a Romániai Magyar Népközösség a magyarság kulturális és gazdasági-társadalmi képviseletének ellátására. A szervezet egészen a II. bécsi döntésig az egyetlen romániai magyar érdekvédelmi- és tömegszervezet volt. Ekkor indultak tárgyalások egy új kisebbségi statútumról is, amely különösen az oktatásban, a kulturális intézmények és az egyházak működésében ígért javulást. A tartós nemzeti elnyomás és az eluralkodó belpolitikai káosz hatására azonban az erdélyi magyarság többsége ekkor már szkeptikusan tekintett az ilyen egyezkedési kísérletekre.

Miután Észak-Erdélyt Magyarországhoz visszacsatolták, 1940-ben a magyar országgyűlés behívott erdélyi felsőházi tagja lett. 1943-ban Bethlen István megbizásából titkos megbízatással Bukarestben tárgyalt a Hitler-ellenes erőkkel (Iuliu Maniuval), ez azonban a németek tudomására jutott és 1944 őszén német csapatok felgyújtották és kifosztották bonchidai kastélyát. 1944 nyarán-őszén többször tárgyal Horthyval, akit megpróbál rávenni a háborúból való kilépésre, de csak annyit ért el, hogy megvédi Kolozsvárt a fronttá válásától és elpusztitástól. 1944. október 17-én a Szálasi-puccsot követően rövid levélben lemond felsőházi tagságáról. Az indoklás: "Tekintettel arra, hogy magyar törvényhozásról többé nem lehet szó ..." Bánnfy Miklós és családja Budapesten éri meg a front átvonulását, 1945 tavaszán jönnek vissza Kolozsvárra. A háború után otthon sem fogadták úgy, ahogy megérdemelte volna, sőt vagyonából a helybéliek teljesen kiforgatták, birtokát elvették.

Budapestre költözött vissza, ahol ugyancsak méltatlan körülmények között tengődött, majd hunyt el 1950-ben.

Kulturális tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kolozsváron, első egyetelemi éveiben Gegenbauernél zenélt, irt is pár zenedarabot, amit azonban jóformán csak Zichy János akkori kultuszminiszter felesége, Zichy Margit ismert, aki maga is nagy zenekedvelő, és nagyszerű zongorajátékos volt, ő ajánlotta férjének Bánffy Miklós kinevezését a budapesti Opera és a Nemzeti Szinház intendánsává 1912-ben.

A kulisszák világa sem volt ismeretlen Bánffy Miklós számára: diákkorában szinte minden este szinházban volt, 18 éves korában már irt egy szindarabot, amit műkedvelők mutattak be, és néha délutáni előadásokon - amelyeket nem látogattak ismerősei - statisztált is a szinházban.

Bánffy Miklós Kisbán Miklós néven, drámaíróként vált ismertté, a Naplegenda című drámájának 1906-os bemutatója hírt s nevet szerzett neki, Ady Endre figyelmét is felkeltette. A Nagyúr című, 1912-ben bemutatott színpadi művét Kós Károly méltatta elragadtatással: „Katona József óta a legmonumentálisabb és legtökéletesebb históriai magyar drámá”-nak nevezte. A harmincas években a Martinovics című drámájával keltett viharos/vitatott visszhangot. Utolsó bemutatott darabja, Az ostoba Li, Kolozsváron került színpadra, 1946-ban.

Első novelláit, elbeszéléseit 1914-ben A haldokló oroszlán címen adta ki. A novella, elbeszélés, a kisregény a későbbiekben is kedvelt műfaja maradt, végig kíséri pályáján, minden szakaszában jelen van. Kötettel ugyan ritkán jelentkezik – Reggeltől estig (kisregény, 1927) Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja (elbeszélések, 1931), Farkasok (elbeszélések, 1942), Bűvös éjszaka (kisregény, 1946) –, de azok mindenkor kedvező kritikai visszhangra találnak.

1912 és 1918 között a magyarországi állami színházak, beleértve a budapesti Operaház intendánsa volt. Díszlet- és jelmeztervei mellett a modern darabok előadását is támogatta. "Operaházi intendáns korában derült ki az is - irja később Kós Károly -, hogy nemcsak diszlet- és kosztümtervező, hanem világviszonylatban is elsőrangú és modern diszlet- és kosztümtervező." 1916-tól a Kisfaludy Társaság tagja. Bécsi tartózkodása alatt portréfestéssel egészítette ki tiszteletdíját. 1923 és 1927 között a Képzőművészeti Tanács elnöke volt.

Miután 1926-ban visszaköltözött Erdélybe, az Erdélyi Helikon szerkesztője lett, és jelentős szerepet játszott az erdélyi irodalmi életben. Néhány műve németül, olaszul és franciául is megjelent. Nemcsak íróként, hanem grafikusként is maradandót alkotott. Az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott több könyvet illusztrált, például Tamási Áron műveit. Vagyonával ott állt a legjelentősebb magyar napilap, a kolozsvári Ellenzék, és a legnagyobb kisebbségi magyar nyomdavállalat, a Minerva Rt. mögött.

Magyarországon a szegedi szabadtéri játékokon megrendezte Az ember tragédiáját. Egy, az 1934. évi bemutatót megelőző irásában az Erdélyi Helikon 1934. februári számában maga számol be több évtizedet átfogó Tragédia-élményéről, amelynek gyökerei a serdülő korában látott előadásokig vezethetők vissza.

Bánffy 1934. július 15-én kezdi meg a tényleges rendezői munkát, az 500 fős, főleg inségmunkásokból és egyetemi hallgatokból verbuvált statisztériával. A főszereplők az általa tervezett új jelmezeket kapják.

A bemutató előadásra augusztus 4-én került sor, zsúfolt nézőtér előtt. Augusztus 9-én Kurt Schuschnigg osztrák kancellár feleségével és kiséretével tekinti meg a Tragédiát, s valamelyik előadáson ott van - Bánffy meghivására - Octavian Goga is, Madách művének román forditója.

A háború utáni Kolozsváron Bánffy Miklós először próbál bekapcsoldóni a szinházi és irodalmi életbe. Bemutatják Az ostoba Li cimű darabját, egy kisregénye, a Bűvös éjszaka is megjelenik, tagjává fogadja az újonnan alakult Romániai Magyar Irószövetség, munkatársa az induló Utunknak, az egyetlen magyar irodalmi lapnak, amely abban az időben megjelenik. De ezek a lehetőségek hamar bezárulnak előtte: a berendezkedő kommunista hatalom mint "osztályellenséget" kezdi kezelni. Már nem közlik irásait, megélhetését nem tudja biztositani, király utcai házának egyetlen lakrészéből is ki akarják tenni, viszont útlevelet számtalan kisérlet után is csak 1949 legvégén kap.

Földbirtokosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bonchidán mintaszerű gazdaságot működtetett, remek lovaival megjelent a bukaresti versenyeken is.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Naplegenda (színmű, 1906)
  • A nagyúr (színmű, 1913)
  • Kisbán Miklós néven: Az erősebb (színmű, 1918)
  • Maskara (színmű, 1926)
  • Reggeltől estig (regény, 1928)
  • Kisbán Miklós néven: Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja (regény, 1931, saját rajzaival és könyvdíszével)
  • Martinovics (színmű, 1931)
  • Emlékeimből (1932)

Az Erdélyi Trilógia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Megszámláltattál… (1934)
  • És híjjával találtattál (1937)
  • Darabokra szaggattatol (1940)

Memoár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Huszonöt év (1993)

Rajzok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ben Myll néven: Fresques et frasques (1922 k.); Politikusportrék (Bp., 2006)

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Soproni szobra
  • Az emlékére alapított Bánffy Miklós-díj a kultúra és a közművelődés érdekében hosszabb időn át, kiemelkedő munkát végző minisztériumi, intézményi és egyéb (gazdasági, üzemeltetői stb.) dolgozók részére adományozható állami kitüntetés.
  • Gróf Bánffy Miklós emlékére Magyarország Nagykövetsége, Bukarest és a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet szervezésében 2013 márciusában emlékkiállítást szervezett.
  • 2013. december 14-én, a soproni népszavazás létrejöttében végzett tevékenysége elismeréseként Sopronban szobrot avattak tiszteletére. (A szobor Párkányi Raab Péter alkotása.) [8]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Naplóm (részletek) Korunk, 2002. december
  2. Bp. VIII. ker. állami házassági anyakönyv 116/1939. folyószám.
  3. Miroslav Marek: Wesselényi 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2007. április 6. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  4. Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 6 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. január 18. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  5. Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 6 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. január 18. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  6. Miroslav Marek: Esterházy 4 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  7. Miroslav Marek: Haller de Hallerkeö 3 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  8. Online cikk a szoboravatásról a ma.hu portálon

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Bánffy Miklós témában.

„És visszatérőben a Mű”. A novellaíró Bánffy Miklós, in: Művelődés colyóirat, Kolozsvár.http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=362


Elődje:
Teleki Pál
Magyarország külügyminisztere
1921. április 14. – 1922. december 19.
Utódja:
Daruváry Géza