Bánffy Miklós

Bánffy Miklós

Bánffy Miklós önarcképe (1921/1922)

A Bánffy-kastély Bonchidán (20. század eleje)

Losonczi gróf Bánffy Miklós (Kolozsvár, 1873. december 30. – Budapest, 1950. június 6.): író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokos család tagja. Vele férfi ágon kihalt a losonczi Bánffy család grófi ága.

Politikai tevékenysége

Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. 1901-től szabadelvű programmal,majd 1910-től pártonkívüli programmal képviselő. Később a Nemzeti Munkapárthoz csatlakozott. 1906-tól 1909-ig Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja. 1916-ban IV. Károly koronázási ünnepségének kormánybiztosa volt.

1921. április 14. és 1922. december 19. között a Bethlen-kormányban külügyminiszteri tisztséget töltött be.

1926-ban visszatért a Románia részévé vált Erdélybe. A román király kezéből személyesen kapott román állampolgárságot. Felismerte, hogy az akkori romániai politikai viszonyok között a legfontosabb feladat a megmaradáshoz elengedhetetlen kulturális intézmények megtartása, a kisebbségi helyzet szorításában működésük biztosítása. Erkölcsi és anyagi támogatását érezhette a kisebbségi magyarság anyagi talpraállása és megmaradása szempontjából kivételes jelentőségű Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE), a magyar tudományosság erdélyi fellegvára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, és a kisebbségi magyar közművelődés szervezete, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) is. Az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokává választották, amelyben Makkai Sándor, majd Vásárhelyi János püspök oldalán szerepe volt a magyar felekezeti iskolák megvédésében, megtartásában és gyarapításában.

1939-ban a vezetésével létrejött a Romániai Magyar Népközösség, a magyarság kulturális és gazdasági-társadalmi képviseletének ellátására. A szervezet egészen a II. bécsi döntésig az egyetlen romániai magyar érdekvédelmi és tömegszervezet volt. Ekkor indultak tárgyalások egy új kisebbségi statútumról is, amely különösen az oktatásban, a kulturális intézmények és az egyházak működésében ígért javulást. A tartós nemzeti elnyomás és az eluralkodó belpolitikai káosz hatására azonban az erdélyi magyarság többsége ekkor már szkeptikusan tekintett az ilyen egyezkedési kísérletekre.

Miután Észak-Erdélyt Magyarországhoz visszacsatolták, 1940-ben a magyar országgyűlés behívott erdélyi felsőházi tagja lett. 1943-ban titkos megbízatással Bukarestben tárgyalt a Hitler-ellenes erőkkel, ez azonban a németek tudomására jutott, mire ők lebombázták a kastélyát Bonchidán és a háború végéig nem térhetett haza.

Kulturális tevékenysége

A Bánffy-kastély Bonchidán (1935 körül)

1913 és 1918 között a magyarországi állami színházak, beleértve a Magyar Operaház intendánsa volt. 1916-tól a Kisfaludy Társaság tagja. Íróként a Kisbán Miklós álnevet is használta. 1923 és 1927 között a Képzőművészeti Tanács elnöke volt.

Miután 1926-ban visszaköltözött Erdélybe, az Erdélyi Helikon szerkesztője lett, és jelentős szerepet játszott az erdélyi irodalmi életben. Néhány műve németül, olaszul és franciául is megjelent. Nemcsak íróként, hanem grafikusként is maradandót alkotott. Az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott több könyvet illusztrált. Ő készítette az illusztrációkat Tamási Áron műveihez. Vagyonával ott állt a legjelentősebb magyar napilap, a kolozsvári Ellenzék, és a legnagyobb kisebbségi magyar nyomdavállalat, a Minerva Rt. mögött.

Az emlékére alapított Bánffy Miklós-díj a kultúra és a közművelődés érdekében hosszabb időn át, kiemelkedő munkát végző minisztériumi, intézményi és egyéb (gazdasági, üzemeltetői stb.) dolgozók részére adományozható állami kitüntetés.

Főbb művei

A Bánffy-kastély Bonchidán ('45. után)

• Naplegenda (színmű, 1906)
• A nagyúr (színmű, 1913)
• Kisbán Miklós néven: Az erősebb (színmű, 1918)
• Maskara (színmű, 1926)
• Reggeltől estig (regény, 1928)
• Kisbán Miklós néven: Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja (regény, 1931, saját rajzaival és könyvdíszével)
• Martinovics (színmű, 1931)
• Emlékeimből (1932)

Az Erdélyi Trilógia

Bánffy Miklós gróf sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.

• Megszámláltattál… (1934)
• És híjjával találtattál (1937)
• Darabokra szaggattatol (1940)

Memoár

• Huszonöt év (1993)

Rajzok

• Ben Myll néven: Fresques et frasques (cc1922); Politikusportrék (Bp., 2006)

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981. Online hozzáférés
• Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 122-24. o. ISBN 963-05-6805-5

Külső hivatkozás

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. Online hozzáférés
• Aki sokat tett a magyarságért (pdf)
• Benkő Samu: Bánffy Miklós a közéletben, Erdélyi Múzeum – 61. kötet, 1999. 1-2.füzet
• Murádin Jenő: Bánffy Miklós, a rajzoló és illusztrátor, Erdélyi Múzeum – 61. kötet, 1999. 1-2.füzet
• Szegedy-Maszák Mihály: Bánffy Miklós - a karikaturista, Helikon - 2006/15.

Elődje: Teleki Pál

Magyarország külügyminisztere 1921. április 14. – 1922. december 19.

Utódja: Daruváry Géza