Azukibab

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adzukibab

Az adzukibabot (japánul: アズキ (小豆), latinul Vigna angularis) egész Kelet-Ázsiában széles körben termesztik. A mindössze 5 mm-es magok többnyire vörösek, de léteznek fehér, fekete és szürkés színben is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növény magjait már időszámításunk előtt 1000 évvel fogyasztották Kínában és Koreában. Japánba, ahol jelenleg kedvelt élelmiszer, csak később került.

A genetikai bizonyítékok azt mutatják, hogy legelőször Kelet-Ázsiában termesztették és csak később keresztezték az őshonos fajjal a Himalájákban.

Nevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az adzuki az ősi japán neve a babnak, de Japánnak kínai jövevény szava is van rá, a sódzu小豆, ami kis babot jelent, amely a daidzu-nak大豆, a nagy babnak, vagyis a szójababnak a párja. Kanjival sódzu-ként小豆 írjuk, viszont adzuki-ként ejtjük. Kínában a meglelő szó a babra a (kínai: 小豆, pinyin: xiǎodòu), amit botanikai és mezőgazdasági szövegkörnyezetben használnak. Azonban a mindennapi kínai nyelvben a leggyakoribb kifejezések a Hongdou (红豆, Hongdou) és a chidou (赤豆, chìdòu), mindkettő jelentése "vörös bab", mert szinte az összes kínai fajta egységesen piros. A koreai neve pat (hangul: 팥), Vietnámban đậu Djo, ami szó szerint szintén vörös babot jelent. India néhány részén Lal Chavali –nak nevezik (लाल चवळी) – aminek szó szerinti jelentése pedig "vörös tehénbab".

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tápláléknövényként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Daifuku

A növény magjait élelmiszerként fogyasztják: a többi hüvelyeshez hasonlóan fontos fehérje- és rostforrás. Leggyakrabban ragukhoz, salátaként, salsa alapjaként, szendvicsekhez és pástétomokhoz használják.

Azuki beans.JPG

A kelet-ázsiai konyhában az adzukibabot édesen szokás fogyasztani. Általában cukorral főzik össze és így jön létre az a bizonyos bab paszta, ami az egyik legfontosabb összetevője a kelet-ázsiai ételeknek. Gyakran ízesítik is, ugyanúgy, mint a gesztenye masszát. A vörös bab masszát még számos kínai ételhez is felhasználják, mint például tangyuan-hez, zongzi-hez, holdsüteményhez, baozi-hoz és a vörös bab fagylathoz. Rengeteg japán édességekben is megtalálható: anpan, dorajaki, imagawajaki, mandzsu, monaka, anmicu, taijaki és daifuku. Levest is készítenek belőle, cukorral főzik és egy csipetnyi sóval, így készül a vörös bab leves. Ezen kívül forró italként, tea formájában is fogyasztják. Néhány ázsiai kultúrában még feltétként vagy töltelékként is felhasználják például süteményekben, kekszekben, esetleg gofrira rakják. Japánban különleges alkalmakkor adzukibabos rizst esznek, ez a (赤 饭, szekihan). 2009. október 20.-án pedig a Pepsi kiadott egy adzukibab ízesítésű terméket.[1]

Matcha muffin with sweetened azuki beans.jpg

Magyarországon leginkább vörös színű adzukit lehet vásárolni bioboltokban.

Jelentős mennyiségben tartalmaz proteineket, B1- és B2-vitamint, kiemelhető vas-, kalcium-, magnézium- és foszfortartalma. Élettani hatásai közt említik inzulinszabályozó, koleszterincsökkentő, vérnyomás-szabályozó tulajdonságát. Az adzukibab magjának csíráztatásakor a fehérjék értékes esszenciális aminosavakká bomlanak. A csíráztatott adzukibab - más babokkal ellentétben - nem okoz bélgázképződést.

Szépségápolásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az adzukit felhasználják bőrápolásra pakolásként és lemosóként is. Meleg vízzel összekevert babport, vagy pépesített főtt babot használnak pakolásként heti egyszer, lemosóként heti háromszor. Gyakori alkalmazása bőrirritációt okozhat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Azuki bean című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]