Az utolsó hárem
| Az utolsó hárem (Harem suaré) |
|
| Rendező | Ferzan Özpetek |
| Producer | Abdullah Baykal Tilde Corsi |
| Forgatókönyvíró | Ferzan Özpetek Gianni Romoli |
| Főszerepben | Marie Gillain (Safiye) Alex Descas (Nadir) Lucia Bosé (Idős Safiye) Valeria Golino (Anita) Serra Yılmaz (Gülfidan) Hauk Bilginer (II. Abdul-Hamid) |
| Zene | Aldo De Scalzi Pivio |
| Operatőr | Pasquale Mari |
| Vágó | Mauro Bonanni |
| Hangmérnök | luca Anzelotti |
| Jelmeztervező | Alfonsina Lettieri |
| Gyártás | |
| Gyártó | AFS Film |
| Gyártásvezető | Riccardo Neri |
| Nyelv | francia olasz török |
| Időtartam | 125 perc |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | TF1 International |
| Bemutató | 1999. május 21. (Olaszország) 2001. november 22. (Magyarország) |
| Díj(ak) | Antalya Arany Narancs Filmfesztivál, legjobb női mellékszereplő (Serra Yılmaz) |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap |
|
Az utolsó hárem (eredeti címén Harem suaré) Ferzan Özpetek török származású olasz filmrendező olasz–török–francia koprodukciós filmje, melyet Olaszországban 1999-ben mutattak be.
Cselekmény [szerkesztés]
A film egy olasz származású háremhölgy, Safiye történetét mutatja be. A lány és a fekete bőrű eunuch, Nadir között tiltott szerelem szövődik, mindeközben Safiyénak meg kell harcolnia a szultán kegyeiért is. A háremhölgy történetén keresztül a néző bepillantást nyerhet az Oszmán Birodalom összeomlása előtti évek szultáni háremébe, a nők között zajló hatalmi harcokba. A birodalom összeomlása után a szultán külföldre menekül, hátrahagyva háremhölgyeit, akik közül néhányan visszatalálnak családjukhoz, a többségük azonban utcára kerül és nincstelenné válik. Az elbeszélés módja nem hétköznapi: a történetet egyszerre meséli Safiye, már idős korában, egy vasúti váróteremben, és egy háremhölgy a háremben a többi nő előtt. Ez utóbbi azért meglepő, mert az elbeszélések során tanúi lehetünk a hárem feloszlatásának, így a valóságban lehetetlen, hogy a háremhölgy a háremben mesélje el a történetet.

