Az utolsó hárem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az utolsó hárem
(Harem suaré)
Rendező Ferzan Özpetek
Producer Abdullah Baykal
Tilde Corsi
Forgatókönyvíró Ferzan Özpetek
Gianni Romoli
Főszerepben Marie Gillain (Safiye)
Alex Descas (Nadir)
Lucia Bosé (Idős Safiye)
Valeria Golino (Anita)
Serra Yılmaz (Gülfidan)
Hauk Bilginer (II. Abdul-Hamid)
Zene Aldo De Scalzi
Pivio
Operatőr Pasquale Mari
Vágó Mauro Bonanni
Hangmérnök luca Anzelotti
Jelmeztervező Alfonsina Lettieri
Gyártásvezető Riccardo Neri
Gyártás
Gyártó AFS Film
Ország Franciaország
Olaszország
Nyelv francia
olasz
török
Időtartam 125 perc
Forgalmazás
Forgalmazó TF1 International
Bemutató 1999. május 21. (Olaszország)
2001. november 22. (Magyarország)
Díj(ak) Antalya Arany Narancs Filmfesztivál, legjobb női mellékszereplő (Serra Yılmaz)
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

Az utolsó hárem (eredeti címén Harem suaré) Ferzan Özpetek török származású olasz filmrendező olasz–török–francia koprodukciós filmje, melyet Olaszországban 1999-ben mutattak be.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film egy olasz származású háremhölgy, Safiye történetét mutatja be. A lány és a fekete bőrű eunuch, Nadir között tiltott szerelem szövődik, mindeközben Safiyénak meg kell harcolnia a szultán kegyeiért is. A háremhölgy történetén keresztül a néző bepillantást nyerhet az Oszmán Birodalom összeomlása előtti évek szultáni háremébe, a nők között zajló hatalmi harcokba. A birodalom összeomlása után a szultán külföldre menekül, hátrahagyva háremhölgyeit, akik közül néhányan visszatalálnak családjukhoz, a többségük azonban utcára kerül és nincstelenné válik. Az elbeszélés módja nem hétköznapi: a történetet egyszerre meséli Safiye, már idős korában, egy vasúti váróteremben, és egy háremhölgy a háremben a többi nő előtt. Ez utóbbi azért meglepő, mert az elbeszélések során tanúi lehetünk a hárem feloszlatásának, így a valóságban lehetetlen, hogy a háremhölgy a háremben mesélje el a történetet.