Az utolsó előtti ember

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az utolsó előtti ember
Rendező Makk Károly
Forgatókönyvíró Huszty Tamás
Főszerepben Nagy Attila
Zene Petrovics Emil
Operatőr Szécsényi Ferenc
Vágó Szécsényi Ferencné
Jelmeztervező Schäffer Judit
Gyártás
Gyártó Hunnia Filmstúdió
Nyelv magyar
Időtartam 86 perc
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

Az utolsó előtti ember 1963-ban készült fekete-fehér filmdráma.

Makk Károly a 60-as évek elején egységesebb stílusú filmekkel jelentkezett, melyek az egyén felelősségét firtatták. Ezek közül Az utolsó előtti ember talán életművének legdrámaibb darabja. A film egy tételdráma-jellegű etikai dilemmát tárgyal. A történet középpontjában álló határhelyzetben minden végletes: az érzelmek, a döntések, a vonzások és a választások. Senki sem hajlik, csak törik, a szereplők mintha nem is ismernék a kompromisszumot…

Tartalomjegyzék

Történet [szerkesztés]

Orodán (Feri) ejtőernyős versenyzőket edz, akik nem véletlenül választják ezt a korántsem veszélytelen sportot. Szeretik a kihívásokat, szembenéznek akár a halálos veszéllyel is. A legbátrabb köztük Peti, aki abban verseng a társaival, hogy ki nyitja ki legkésőbb az ernyőjét. Orodán, hogy leszoktassa őket erről az esztelenségről, egy közös ugrás alkalmával arra akarja kényszeríteni Petit, hogy ő nyissa ki hamarább az ernyőjét. Ám a fiú nem engedelmeskedik, „túlzuhan”, ezért az életével fizet. Bár a hivatalos vizsgálatok megállapítják, hogy nem az edző a felelős a balesetért, a csoport tagjai és saját lelkiismerete nem mentik fel…

Szereplők [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]