Az illemhelyek kultúrtörténete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rekonstrukció az eddig feltárt legrégibb illemhelyről, Kr. e. 3333, Szíria, Habuba Kabira városkában
Vécé az űrállomáson. Johnson Space Center, Houston
Latrina a Hadrianus-fal mentén
Ökovécé. Yeshuv hadaati farm Izraelben
Zöld mázas kerámia modellje a disznó vécének. Kína, Kelet-Han-dinasztia, 25-220-as évek
Toalett-szék. Freilichtmuseum Neuhausen ob Eck, Németország
Indiai toalettszimbólum. Indiai WC-feliratok szövege „Purush / पुरुष" (férfi). Devanagari közelében, Dhaba Chandigarh-Delhi autópálya Sonepat, Haryana
Vécét takarító nő
Japán toalettszimbólum, Oszaka
A Japan Aerospace Exploration Agency űrhajósa, Aki Hoshide fedélzeti mérnök a DKiV vízszivattyú és az EK előkezelő tartály tömlője cseréjét végzi a Nemzetközi Űrállomáson. Az EK tartalmaz öt liter előkezelő oldatot, azaz H2SO4 (kénsav), CrO3 (króm-trioxid, az oxidációban és a lila szín) és H2O (víz) elegyét, amit vízzel összekeverve, DKiV adagolóval használnak a WC-öblítéshez

Az illemhely (toalett, francia: toilette, angol: toilet) része a történelemnek, az emberi higiénia, amely kritikus fejezete az emberi civilizáció történetének, jelentéktelen helyet kapott a történetírásban[1]. Ellentétben más testi funkciókkal, mint a tánc, a dráma és a dalok, székelésről-vizelésről nagyon szemérmesen nyilatkozott írásban az emberiség. Ennek eredményeképpen nagyon kevés történész dokumentálta elődeink székletürítéssel kapcsolatos szokásait. A tudományos és társadalmi körökben a székletürítéssel kapcsolatos irodalom akár erotikus, akár vulgáris értelemben is ihletődött, megvetett volt[2]. Az illemhelynek kritikus kapcsolata van a renddel és a rendellenességgel, a jóval és a rosszal. Ürülékünkhöz való viszonyunk az emberiség fenntartásának nagyon fontos eleme[3][4]. Az illemhely legalább olyan fontos, ha nem fontosabb társadalmi kihívás, mint a műveltség, a szegénység, az oktatás, a foglalkoztatás. Freud szerint az ember - időben is - elsődleges, testétől független tulajdona a széklete, ennek megfelelően a pszichoanalízis jelképrendszerben az ürülék, pontosabban a széklet, a vagyonnak, illetve a pénznek felel meg. A bokortól az űrhajókon használt nejlontasakokig épp oly rögös út vezetett, mint a kőbaltától a számítógépig[5]. Arról pedig érdemes elgondolkodnunk, miért vagyunk büszkék az egyik útra és a másikra miért nem [6].

Illemhelyek tipológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapvetően nyolc csoportba sorolhatók az e célra használt alkalmatosságok.

  1. bot, két bot egy terebélyes fa árnyékában
  2. gödör, esetleg fölé fektetett deszkával (latrina)
  3. gödör, fölötte székkel (árnyékszék)
  4. edény (bili)
  5. edény székkel kombinálva (Leibstuhl)
  6. vízöblítéses szék, vezetékkel kombinálva (Water Closet)
  7. szék, tartállyal kombinálva (vegyi vécék, szárazvécék, biovécék, alomvécék)
  8. nejlonzacskó (űrhajón)

Nomád élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amíg az embernek nem volt állandó lakhelye, addig nem volt illemhelye sem. Terhétől megszabadult, ürített bárhol tartózkodott is éppen[7]. Amikor állandó lakhelyet épített, az illemhely kezdetben az udvarra került, majd a házában választott le mellékhelyiséget. Miután ez megtörtént, az volt a kihívás, hogy a kellemetlen szagoktól és salakanyagtól megszabaduljon és így segít fenntartani a tisztaságot[4].

Neolitikum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A neolitikus ember az első állandó ásott kutakat a hajók feltöltésére használta, és a vizet kézben hordozható edényekkel szállította. Ásott kutat a Kr. e. 6500 körüli korból találtak a Jezréel völgyében.[8] A sertéstrágyadomb és kamrai edények voltak az egyetlen alternatívája a székletürítésnek.

Skara Brae neolitikus település bonyolult vízelvezető rendszert épített, amely primitív formája volt a toalettnek mind a 8 „lakásban"
Skara Brae neolitikus lakás

Skara Brae / s k æ r ə b r eɪ / kőből épült újkőkori település, amely a Bay of Skaill része, a szárazföld nyugati partján található, Skócia legnagyobb szigetén, az Orkney-szigeteken. Nyolc házból áll, amelyeket nagyjából Kr. e. 3180-2500 között építettek. Európa legteljesebb újkőkori faluja. A világörökség része, idősebb, mint Stonehenge. A házakban 40 négyzetméteres, négyzet alakú szobával, amelyben kandalló állt fűtésre és főzésre. Valószínűnek tűnik, hogy nem több mint ötven ember élt a településen. Bonyolult vízelvezető rendszert is építettek, amely primitív formája volt a toalettnek.[9][10]

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezopotámia és Egyiptom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falvak és városok népessége általában az öntözőművek, a csatornák vizébe pottyantotta vagy juttatta ürülékét. Így megszabadult az ekkoriban már bizonyosan undorítónak tartott salakanyagoktól, részint pedig a csatorna vize a tápláló trágyát olcsón és hatásosan juttatta a földekre. Régészeti emlékek tanúsítják, hogy Mezopotámiában és Egyiptomban a csatornák partján álló lakóházak némelyikében már a Kr. e. 3. évezredben külön vízvezetékkel ellátott helyiség szolgált árnyékszékül: itt az ember dolga végeztével akár meg is mosakodhatott. Hasonló, csatornázott vécéket találhatunk Mínósz király knósszoszi palotájában is. A babiloniak főként guggoló árnyékszéket építettek.

A görög Hérodotosznak Egyiptomban járva feltűnt, hogy az egyiptomiak házukhoz árnyékszéket építettek, és nem a szabadban végzik szükségleteiket, árnyékban, fa alatt, ahogy Görögországban szokás. Így ír erről Hérodotosz: „A férfiak állva, a nők ülve vizelnek. Szükségüket házukban végzik." Az ókori Egyiptomban Kr. e. 1890-ből, II. Szenuszert fáraó Haun városának munkás- és hivatalnoki negyedében árnyékszéket építtetett.

India[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harappa-civilizáció, Lothal (62 km-re Ahmedabad várostól, Nyugat-India), ahol Kr. e. 2500 körül az emberek már vízöblítéses illemhelyet használtak a házukban, amely a lefolyóhoz csatlakozott. Égetett agyagtéglával borított lefolyókat alakítottak ki, ami megkönnyítette az üzemeltetést és karbantartást a hálókamrákban. Ez a forma volt a legjobb épületgépészeti szempontból.

Habuba Kabira, Szíria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legrégebbi régészeti emlék Kr. e. 3333-ból származik, ahol elkülönítve vezették el a különféle mértékben szennyezett vizeket, amit az Eufrátesz felső folyása mentén, Habuba Kabira (Szíria) nevű helységben építettek ki. Kr. e. 2350-ből a tell-aszmari templomokhoz épített árnyékszékeket találtak.

Arabok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kr. e. 1000 körül Bahrein-szigeten, a Perzsa-öbölben vízöblítéses WC-ről írnak a források.

Görögök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fejlett Hellászban - forrásaink szerint - e tekintetben elmaradott állapotok uralkodtak. A földrajzi adottságok miatt vízöblítésről szó sem lehetett. Noha a görög parasztok hasonló gonddal gyűjtögették ürüléküket, mint kínai kollégáik, városaik környékét bűzölgő emésztőgödrök és szemétdombok csúfították, amik a járványok melegágyai voltak. A Hügeia istennőt tisztelő görögök a hügiénével nem sokat törődtek, az emberek edényekbe (laszanon) vagy gödrökbe, árkokba végezték szükségüket, a házakban nemcsak külön helyiség, de gyakran még közös árnyékszék sem volt. A nyilvános latrinák a görög világban csak a Kr. e. 3-2. században, a gümnaszionokban, fürdőkben jelentek meg először. Később az ókori görögök Athénben szennyvízelvezető csatornákat építettek az illemhelyekhez és folyóvizes kézmosóval látták el őket.

Héber kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A héber (Kr. e. 130) illemhelyszokásaikból ismert, hogy az árnyékszéket 1,5 km-re építették a településtől, fagerendákból készült, tetővel és gödörrel ellátott építmény. Kezet mostak evés és lefekvés előtt, székelés és halott érintése után.

Pompeii[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pompeiivel foglalkozó források szerint a település szinte minden házában volt mellékhelyiség, ókori házaiban az illemhely sokszor az emeleten kapott helyet. Egyes körzetekben gyakorlatilag a magánházaknak mindegyike rendelkezett árnyékszékkel, míg más negyedekben illemhelyek gyakorlatilag nem fordultak elő[11]. A 6. számú körzetben majd' minden magánházban a földszinten volt az illemhely, összességében pedig Pompeii lakóépületeinek 43 százalékát jellemezte ez az elrendezés. Latrináit városszerte vizsgálták a házakban fellelt csővezetékek alapján. Az épületek emeleti része az esetek döntő többségében megsemmisült a Vezúv 79-es kitörése során, ám a függőleges, égetett agyagból készült csövek, amelyek a házak elpusztult emeleti része felé vezetnek, arról tanúskodnak, hogy valamikor a felsőbb szinten helyezkedett el a házak mellékhelyisége[12]. A függőlegesen futó, általában terrakotta ejtőcsövek a város legősibb részén találhatók, ahol a szorosan egymás mellett sorakozó házak földszintjét apró üzletek vagy műhelyek foglalták el. Ezekben az épületekben a kutatók összesen 286 ejtőcsövet számláltak, amelyek a megsemmisült emelet felé vezettek. Huszonhárom esetben az emeleti rész viszont megmaradt és ugyanilyen típusú csövek vezettek a latrinához. A csövek belsejéből vett mintákban fekáliamaradványokat, valamint bélrendszeri élősködők nyomait fedezték fel. A legtöbb ejtőcső a Kr. e. 1. századból származik, abból az időszakból, amikor a város kiépítette vízellátórendszerét. Az emeleti illemhelyek a városlakók mindennapjairól árulkodnak, arról, hogy az apró boltocskák és műhelyek felett helyezkedtek el a lakrészek[13]. Az emeleti lakások bérlői, tulajdonosai az utcai közkutakból szerezhették be a vizet[14].

Róma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antik római latrina, szemben a bejáratnál, a Fórum-fürdők

Rómában sok tekintetben jobb volt a helyzet. A késő köztársaságkortól mindenfelé nyilvános latrinák (úgynevezett foricák) álltak a járókelők rendelkezésére, amelyekben sós vizes edény és botra erősített szivacs helyettesítette az ekkoriban még föl sem talált papírt. Egy hamisítatlan római polgár (1. század) rendszeresen eljárt a fürdőkbe, bort fogyasztott, ami az orgiákat illeti, némely villa falát érzéki jeleneteket ábrázoló freskók díszítették. Ugyanakkor nincs semmiféle régészeti bizonyíték arra nézve, hogy bárki is orgiát rendezett volna[15]. A római amfiteátrumokhoz félkör alakú, 25 üléses latrinákat építettek. 19. századi német történészek szerint Róma vesztét éppen az okozta, hogy a latinok ürüléküket a folyóba vagy a kanálisokba szórták A földek ugyanis így elvesztették termőképességüket, ami az itáliai parasztság elszegényedéséhez, a hadsereg elzülléséhez, majd a birodalom bukásához vezetett. Nehéz azonban elképzelni, hogy az ürülékbeszolgáltatás a nyomornegyedekben is ilyen szép rendben ment volna. Itt az emberek egyszerűen kizúdították az ablakon bilijük tartalmát - ha nem egyenest az utcára pottyantottak. Rómából származnak egyébként az első luxusvécékre - helyesebben luxusbilikre - vonatkozó adatok is. Martialis egy helyütt aranybilit említ, másutt ezüstből készült serblikről olvashatunk. Az egyszerű nép körében azonban nem dívott az aranybili. A nagy, öt-hat emeletes római bérházakban sem fürdőszoba, sem vécé nem létezett. Hogy az emberek mégis hol végezték a dolgukat, arról azokból a fennmaradt feliratokból következtethetünk, amelyek a házak tövébe ürítkezőket fenyegetik és átkozzák. Az egyik szerint: „A tizenkét isten, Diána és a nagy Jupiter verje meg azt, aki ide hugyozik vagy kakál!" A Birodalom összeomlásával a nagy vízvezeték-rendszerek is tönkrementek. Kr. u. 69-ben Vespasianus (alapítója a Flavius-dinasztiának) először vetett ki illemhelyadót. (A nyilvános vizeldéket a kallózók, a gyapjútisztításra kinyert ammóniáért üzemeltették. Őket adóztatta meg a Nero üres kincstárát öröklő császár. Innen ered A pénznek nincs szaga szólás.)

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gozbert apát az St. Galleni kolostorban illemhelyet biztosított

Nyugat-Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi élet hanyatlása jellemzi a kort. Az emberek faluközösségekbe szerveződtek és ott önellátó gazdálkodást folytattak (bérbe vett földek közös művelése). Az első középkori illemhely 820-ban készült, St. Gallenben fedezték fel, Gozbert apát(816–836) csendes kamrácskát biztosított szerzetesei részére. Nyugat-Európában a 18. századig szinte semmi nem történt „árnyékszékügyben". A középkori, fallal védett, tehát helyszűkében lévő városokban csatornázásra, nyilvános illemhelyekre sem igény, sem pénz nem volt. Az emberek szükségüket a kisebb településeken a városfal mellett, árkok fölé emelt kisházakban, a nagyobb településeken pedig otthonaikban "Leibstúl"-ba, bilibe vagy küblibe végezték: a székletet kilöttyintették az ablakon. Ahol a házon belül létezett árnyékszék, vezetéke ott is az utcára torkollott, amelynek közepén általában szennyel teli árok húzódott. Alig néhány olyan esetről van tudomásunk, hogy a parasztok fölvásárolták vagy elszállították volna a trágyát.

Arabok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A higiénés szempontból sokkal fejlettebb arab világban - különösen ennek európai részében, Granadában, Cordóbában - sokkal jobb volt a helyzet. Granadában állítólag már a 10. században volt külön vízöblítéses téglavécé, amely még alakjában is emlékeztetett a maira.

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Adat van arra, hogy a 16. századi genovai gályákon senyvedő rabok székletét a kapzsi hajóskapitányok összegyűjtötték és a Közel-Keleten jó pénzért eladták. A lakások ekkoriban két szobából álltak, vagyis mellékhelyiségről szó sem lehetett. XIV. Lajos, a Napkirály tanácsának tagjai például bilivel felszerelt, bársonnyal bevont karosszékekre, chaise percéere telepedve üléseztek, hogy ne kelljen az időt kimenetelre vesztegetniük.

Kínában pedig a hosszú templomi ceremóniák előtt hordozható „kacsát" erősítettek magukra az udvaroncok. A fedővel ellátott fa- vagy cserépkübli általában a családi ágy mellett állt.

A 16. századi Nürnbergben éjjelente „Pappenheimer"-eknek nevezett munkások gyűjtötték össze és öntötték a közeli folyóba az ürüléket. Münchenből, Strassburgból is fennmaradt városi rendelet, amely az ürülék és a szemét elszállítására szólította fel a háztulajdonosokat. A 16. században Párizs városa súlyos büntetéssel sújtotta azt a háziurat, aki nem gondoskodott megfelelő mélységű és elhelyezésű emésztőgödörről. Párizsban az emberek előszeretettel végezték a háztetőn a dolgukat, s a 16. század végén szabályzat írta elő, hogy ha az ember az utcára kívánja önteni a bilije tartalmát, előbb kiabálnia kell. A pöcegödör és a bili azonban minden szabályzat és rendelet ellenére is egyeduralkodó maradt a 19. századig - nyugaton éppúgy, mit nálunk. Johann Peter Frank 1779-ben hangsúlyozza a csatornázás fontosságát, részletesen ír a privát- és közárnyékszékek kívánalmairól és felhívja a figyelmet a házak tervezésekor az árnyékszék fontosságára és a higiéniára. Az 1830-as évek nagy kolerajárványai pedig - először Angliában - a városi csatornahálózat reformjához és a árnyékszékek gondos ellenőrzéséhez vezettek.

WC (Water Closet)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toilet
A lefolyó vécé hangja
Indiai angol WC

Angliában 1589-ben a stepney-i illetőségű John Harrington megalkotta a lehajtható fedelű, vízöblítős illemhelyet, amit 3 év múlva I. Erzsébet meg is látogatott, és olyan nagyra tartott, hogy beszereltette palotájába is. Noha a maihoz hasonló tartályos vécét már a 16. század végén feltalálta egy angol költő és polihisztor, Sir John Harington (1561-1612), a Water Closet elterjedése csak a 19. század harmadik harmadára tehető. (Ez a vécétípus először Angliában hódított tért, ezért nevezik Magyarországon angolvécének, s ezért vécé - Water Closet - a neve minden magyar vécének is.) A nagy ötlet voltaképpen nem a tartály, hanem a vízvezetéken alkalmazott S-kanyar volt, amely a szag kiáramlását akadályozta meg: így a klozetot a lakáson belül is el lehetett helyezni. (Ez az újítás valószínűleg szintén angol embertől, Thomas Crupper (1837-1910) bádogostól és későbbi vécégyárostól származott.) Ugyancsak 19. századi találmány a száraz, vagy vegyi vécé is, amelyben klórral, hamuval vagy savakkal semmisítették a szennyet. Ez az eljárás azonban nem terjedt el. Népszerűségre akkor tehet majd szert, ha a víz drágábbá válik, mint a vegyszer. Az angolvécék az idők folyamán mind technikai, mind formai szempontból nagy fejlődésen mentek át - gondoljunk csak az ülőkés, guggolós, tartályos, vagy oldalspricnis változataikra - és ma már éppoly elterjedtek a világban, mint néhai őseik, az árnyékszékek.

1778-ban az angol Joseph Bramah (1748-1814) korszerűbb vízöblítéses illemhelyet szabadalmaztatott, amely a fizika törvényének megfelelően a közlekedőedények elvére építve teljesen szagtalanította a rendszert.

Eleink[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar viszonyokra a nomád, vándorló, harcoló életmódra jellemző gyakorlat volt ismert. A pusztákról ide vándorolt nomád őseink már csak vándor életmódjuknál fogva sem ismerhették az ülőkés árnyékszék intézményét. Az ősmagyar harcos, ha némi kényelmet akart szerezni magának e téren, dárdáját a földbe ütötte és abba kapaszkodott meg. Később a ház mögött két karót vertek a földbe és ezt már felülmúlhatatlan kényelmi eszköznek tekintették. Az árnyékszék késői hazai elterjedését bizonyítja az is, hogy magyar nevei (árnyékszék, reterát, rötyi, budi, vécé, klotyó) mind 16. század, illetve túlnyomórészt 19. századiak csupán. Az előkelő „székelés" szó egyébként már ülő alkalmatosságot feltételez, míg a szarni szó ősi, finnugor örökség. Ha belelapozunk egy a 20. század elején Magyarországon megjelent katalógusba, mely minden szerelvényt és egyéb dolgot tartalmaz, ami a csatornázással, WC-vel, fűtéssel kapcsolatos, igen meglepő dolgokra bukkanhatunk. Már 1914-ben létezett és használatos volt a fal mögé épített WC-tartály, amelyet gombnyomással lehetett működésbe hozni. A bidé szintén ismert és használt szerkezet volt. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy az egyszerű munkásember az otthonában bidét építtetett volna. De igenis nagy választéka volt a különféle vécéknek, és akkoriban még törekedtek arra, hogy ne csak használati tárgy legyen, hanem egy szépen megformált műtárgy. Azután jött az I. majd a II. világháború és az emberek örültek, hogy túlélték. Az újjáépítésben nem a minőség, a műtárgyak létrehozása volt a cél (természetesen vécével kapcsolatban értendő), hanem a minél gyorsabb és egyszerűbb megoldások. Nem kellett a lakásba WC, elég volt a folyosó végén 2-3 blokk az egész emeletnek. Nemzetközi szinten sem volt sokkal jobb a helyzet a háborúk után, azonban Európa nyugati felén már az 1960-as években elkezdett kialakulni az a fajta környezettudatosság, ami rávilágított arra, hogy nagyon pazarlóan bánunk az ivóvizünkkel.

A „00” kifejezés eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mellékhelyiség ismert jelölése a kettős nulla, azaz a “00″. Ez a jelzés arra a szokásra vezethető vissza, hogy a 19. században épült szállodákban az egyes szinteken működő nyilvános mellékhelyiséget általában a lift vagy a lépcsőház szomszédságában helyezték el. Tekintettel arra, hogy a szobák számozását is innen kezdték, a mosdó a nullás jelölést kapta.

Napjaink[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ökovécé Yaverlandben
Ökovécé. Alacsony szén-dioxid-kibocsátású WC (öko-WC)
Még 2005-ben is található volt Kína északi tartományaiban disznó WC. Háború előtti fotó, a Showa-korszakból (1926-1945)[16]

Ökovécé, újra feltalálták az illemhelyet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy dolog az embernek, és az emberiségnek még nagyobb. Egy svájci tudóscsoport az alapoktól gondolta át az illemhelyek működését. Találmányuk újrahasznosítja az öblítővizet, műtrágyát termel a vizeletből, olcsó, ráadásul Ugandától Tiszabőig működik. Búcsú a kellemetlen szagoktól és a szennyezéstől, legyen szó egy kerti latrináról Magyarországon, vagy egy közösen használt toalettről egy túlzsúfolt ugandai bádogvárosban – és mindez olcsón, ráadásul úgy, hogy ne szennyezze a környezetet. A vécé újrafeltalálására kiírt verseny-pályázatot a Microsoft alapítója, Bill Gates 2011-ben hirdette meg alapítványán keresztül. A pályázaton különdíjat nyert fejlesztést mutatták be a budapesti Víz Világtalálkozón, amelynek egyik fő célja, hogy fenntartható fejlődési célokat jelöljön ki az ENSZ-tagállamok számára a vízgazdálkodás és a csatornázás területén. A Bill és Melinda Gates Alapítvány (BMF) kikötötte a versenykiírásban, hogy az ökovécé alkalmazása – minden költséget beszámítva – nem kerülhet többe 5 dollárcentnél naponta és személyenként. Vagyis a készüléknek felhasználónként napi 11 forintért kell biztosítania azt, hogy kényelmesen elvégezze legelemibb szükségleteit, vagyis úgy, hogy nem kell összeszorított lábbal rohannia a kert végébe vagy a legközelebbi közvécéig.

Működési elv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elválaszt és újrahasznosít[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Mi olyan víz nélküli vécét terveztünk, amelyet szükség esetén mégis lehet öblíteni, és esztétikusan néz ki” [17]– A „kék, szeparáló vécének" nevezett berendezés már a nevében jelzi működésének alapelvét: egy forgó panel választja el a vizeletet a széklet és az öblítővíztől. A vécé úgy működik, hogy előbb a pedállal fel kell pumpálni a vizet az egység felső részén található tartályba. A panel tisztítására, kézmosásra és a tisztálkodásra elhasznált víz ezután biológiai szűrésen megy át, majd a gravitáció hatására átfolyik az ultrafiltrációs membránokon. A további tisztításhoz elektrolízist használnak, ami 1-3 watt áramot igényel, és szükség esetén klórral kezelik a vizet. A szűrők tíz évig bírják tisztítás nélkül, mert az alacsony terhelés és alacsony nyomás miatt nem tömődnek el; a jelenleg elérhető legjobb víztisztító technológiáról van szó, amelynek a tömeggyártás miatt már lement az ára.

Az értékes vizelet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ökovécét alapesetben hetente kétszer kell üríteni. A zárt fekáliagyűjtő tartályt egy mozdulattal ki lehet emelni, míg a vizelet eltávolításához egy kis szivattyú szükséges. Egy kis, konténerbe építhető újrafeldolgozó üzem kétszáz család (mintegy ezer ember) vécéjét szolgálja ki. Az Eawag szakértőit leginkább a vizelet érdekelte a tervezéskor, mert ez tartalmazza a legtöbb nitrogént, foszfort, káliumot és ként, csupa olyan anyagot, amely műtrágyaként újrafelhasználható. A vizelet ammóniáját talajbaktériumok dolgozzák fel, s előbb nitrit, majd nitrát keletkezik. A folyamatokhoz bőségesen kell biztosítani oxigént, a szellőztető ventilátorokhoz napelempanelek termelik az elektromos áramot.

A folyamat végén a nitrifikált vizeletből elpárologtatják a víz egy részét, hogy koncentrált műtrágyát nyerjenek. A kutatók most azon dolgoznak, hogy a fekália lebomlásából kinyert energiát használják a vizeletsűrítő modulban. A vécét Ugandában, Kampalában tesztelték 2013. februártól március végéig. A készülék egyáltalán nem volt szagos, és a víz is teljesen tiszta maradt. A helybelieket már a tervezési folyamat kezdetén bevonták. Ők kérték a guggolós vécét és a kézitust, de a rendszer olyan, hogy az Európában megszokott ülőkével is működik[18]. A vécé formatervezésén a neves ausztriai designcég, az EOOS dolgozott. A végeredmény olyan egyszerű szerkezet lett, ami helyben gyártható, már csak azért is, hogy az ebből származó haszon is a közösséget gazdagítja.

Üzleti modell[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kék vécé alkalmazásához üzleti modellt is kifejlesztettek. Ezek szerint a családok bérelhetik az egységet. Amennyiben beindul a tömeggyártás, tehát csökkennek az előállítási költségek, és az egy felhasználó után kinyert műtrágyát 2 dollárcentért adják el, akkor az üzemeltetőnek körülbelül 1,5 centnyi profitja származik felhasználónként naponta. Ilyen feltételek mellett tartható a napi 5 cent/felhasználó összköltség is az Eawag számításai szerint.

A közép-európai változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vécénk Magyarország szegény vidékein is használható, az olyan falvakra gondolva, ahol nincs kiépítve a szennyvíz-elvezető csatornarendszer, vagy a helyieknek túl drága a szippantós kocsi. Jelenleg egy feltétele van az itteni alkalmazásnak, vagyis biológiai módszerrel szűrjük a vizet, amihez körülbelül 20 Celsius-fok szükséges, azaz fűtött helyiségben kell felállítani a vécét[19]. A heti kétszeri ürítés a zsúfolt, városi környezetre érvényes, ritkán lakott környéken nincs rá ennyiszer szükség.

Hűvösebb klíma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eawag kutatói most a hűvösebb klímán is használható modellt fejlesztik, amelyet a svájci hegyek között is alkalmazni lehet, és tervben van az építőtelepeken, fesztiválokon felszerelhető mobil-ökovécé is. 2014 februárjában jött meg tavasszal tesztelt modell kisebb, kényelmesebb és olcsóbb változata, így gyakorlatilag már készen állunk a tömeggyártásra. 2015-ben már több ezer darabot tervezünk gyártani. A mérnököknek még finomítaniuk kell egy-két dolgon, például az elektrolízist még olcsóbbá kell tenniük, de a rendszer működőképes. A vécéverseny tanulsága szó szerint az, hogy a fekália aranyat ér, vagyis érdemes újrahasznosítani. A BMF százezer dolláros fődíját a Kaliforniai Műszaki Intézet (Caltech) csapata nyerte a napenergiával működtetett egységgel, amely hidrogént és elektromos áramot termel. A Loughborough-i Egyetemen fejlesztett vécé szenet, ásványi anyagokat és tiszta vizet állít elő, míg a Torontói Egyetem harmadik díjas vécéje tiszta vizet. Ehhez képest a mi jól megszokott vécéink gyakorlatilag csak az ivóvíz pazarlásában jeleskednek[20].

Székletürítési szokások a természeti népeknél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ürítkezés szokásait hiedelmek is befolyásolták. A széklet egyes népeknél - nálunk is - tabunak számított, másutt viszont nem. Még a 17. századi Európában is elterjedt volt a nézet, amely szerint az ürülék esetleg rontásra, démoni lények előállítására is alkalmas lehet. A széklet gondos elföldelésére ez a babona is magyarázatot adhat. Azok a népek, amelyek rendszeres mezőgazdasági termelésből élnek, ürüléküknek különleges fontosságot tulajdonítanak, gyakran - mint a rómaiak Cloacinát - istenként is tisztelik. A trágya ugyanis minden földművelő társadalomban drága kincs. A középkori Kínában a parasztcsaládoknak fejkvóta alapján kellett beszolgáltatniuk a megfelelő mennyiségű, házilag előállított trágyát.

  • Társaság-szigetek bennszülöttei a falujukhoz vezető ösvény két oldalán végezték dolgukat
  • Marquesas-szigeteken lakók gondosan elásogatják székletüket
  • A maorik vagy a batáv bennszülöttek pedig minden házhoz külön épületet emeltek székelés céljából

India[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indiában az otthonok közel felében nincs mellékhelyiség, de van mobiltelefon[21] . A több mint 245 millió háztartás csupán 46,9 százalékéban van illemhely, miközben a háztartások 49,8 százaléka a szabadban végzi dolgát. A maradék alig több mint három százalék nyilvános vécét használ. A népszámlálási adatok szerint a lakások 63,2 százalékában van mobiltelefon, tizenhat százalékkal emelkedett azon háztartások száma, ahol van televízió, a rádió használata viszont 15 százalékkal visszaesett. Az internetkapcsolattal rendelkező számítógépek száma alig haladja meg a 3 százalékot.

Komputeres, automatizált rendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az illemhelyek ötletének millió változata (mobil, guggolós, high-tech és ökováltozatok) pattant ki az emberek fejéből, immáron csúcstechnológiák egész sorát bevetve, hogy minél higiénikusabban és környezetkímélőbben oldják meg ezt a cseppet sem mellékes kérdést. Az olyan irányú fejlesztések, mint a kis-nagy dolog öblítés megkülönböztetése vagy az „öblítés stop" és azoknak szélesebb körű elterjedése már jó irányba mutatnak. Újabban megjelentek már olyan piszoárok is, amelyek kialakításuknál fogva nem igényelnek vízöblítést. Mindez azonban még nem javítja annak a kb. 2,6-2,7 milliárd embernek a helyzetét, akik jelenleg sem tudják kulturált körülmények között elvégezni a dolgukat. A napjainkban használatos berendezéseket már mindenki ismeri. Sok helyen még együtt található meg az árnyékszék és a vízöblítéses WC. Ez utóbbi vízpazarló volta mind nyilvánvalóbb. A különféle ma használatos, illetve az alternatívnak tekinthető megoldások egyre fontosabbak, különös tekintettel a víznélküli megoldásokra ugyanis, mi legyen a szennyvizünkkel?

IntiBid[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy újonnan szabadalmaztatott vécékiegészítőnek köszönhetően mindenkinek lehet otthon bidéje, ráadásul még a legkisebb toaletthelyiségekben is használható. Az IntiBid egy olyan intim tisztálkodási eszköz, amivel könnyen és egyszerűen megoldható a mindennapos higiénia. Univerzális kialakításának köszönhetően bármely WC csészére rászerelhető, s mivel tartályos kivitelben készült, még plusz víz vagy elektromos hálózat bevezetésére sincs szükség.

World Toilet Organisation, WTO[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zöld villamos a budapesti Rózsák terén

A szingapúrban alapított és székhelyű, ún. WC Világszervezet (World Toilet Organisation)[22], WC-világnappá nyilvánította november 19-ét és felhívta a figyelmet, hogy minden embernek joga van megfelelő minőségű vécére. Az emberiség egyharmadának még latrinája sincs. A WC-ről való elmélkedés illetlenségnek tűnik számos ember szemében, pedig ha végiggondolná, hogy a higiénia egyik szimbólumának számító fehér, makulátlanul tiszta WC egyben a legújabbkori környezetszennyezés egyik legfőbb okozója. Óriási mennyiségű szennyvizet termelünk a mind értékesebbé váló vízből, amit aztán csővezetékeken át rosszabb esetben az élővizekbe engedünk, jobb esetben szennyvíztisztítóba vezetünk, ahol megpróbáljuk - ha nem is ivóvízzé-, de legalább nem szennyező vízzé visszaalakítani. Ami nem feltétlenül angol WC, van, akinek latrina, de sokaknak még az sem jut. Sim a WTO megalapítója állítja: a világban legalább 2,4 milliárdan élnek úgy, hogy életükből hiányoznak a legelemibb közegészségügyi feltélelek. Szükségüket ott végzik el, ahol tudják, budikban vagy a természetben. Bár az sem jó, mert szennyvízelvezetés, emésztőgödör, szippantás híján az ürülékkel fertőzéseket, kórokozókat terjesztenek.

A szingapúri Jack Simet gyakran emlegetik „Mr. WC” néven. A korábbi sikeres üzletembert a „vécés” jelző azonban egyáltalán nem zavarja. Humorral fogja fel, ahogy viccel igyekszik megtörni az illemhelyet és az ott zajló dolgokat övező tabukat. Célja, hogy minél többen jussanak emberhez méltó, higiénikus vécélehetőséghez. Még 1998-ban hozta létre a Restroom Associationt, majd megalapította a World Toilet Organizationt. A WC Világszervezet angol rövidítése, a WTO telitalálatnak bizonyult, a betűszóról mindenkinek a Világkereskedelmi Szervezet, a World Trade Organization jut az eszébe. Időközben Sim WTO-ja is globálissá nőtte ki magát, ötvenhárom országban több mint 150 civil szerveződést egyesít[23].

6 milliárd mobiltelefonra 4,5 milliárd illemhely jut[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ hétmilliárdos lakosságából hatmilliárdan rendelkeznek mobiltelefonnal, de csak 4,5 milliárdnak van lehetősége illemhelyhasználatra az ENSZ szerint, amely bejelentette, hogy globális kampányt indít a helyzet javítására. „Csöndes katasztrófának" nevezte Jan Eliasson az ENSZ-főtitkárhelyettes a világban tapasztalható mérhetetlen szegénységből és kiáltó egyenlőtlenségekből fakadó helyzetet, amely miatt 2,5 milliárd ember él az alapvető higiéniai feltételek nélkül. Eliasson szerint a világ mozgósítására van szükség ahhoz, hogy elérjék az ENSZ által 2015 végére kitűzött célt, és legalább a rászorulók fele számára biztosítsák a közegészségügyi feltételeket. A világ vezetői 2000-ben a szegénység elleni küzdelem számos fontos célkitűzését fogalmazták meg a Millenniumi Fejlesztési Célok sorában. Eliasson arra figyelmeztetett, hogy a higiéniai körülmények javítása messze elmarad a többi programpont végrehajtásához képest. Az ENSZ azt akarja elérni, hogy 2025-re - egyebek mellett - maradéktalanul számolják fel a szabadban történő székletürítés gyakorlatát, amely számos fertőző betegség okozója. A fertőzések tüneteként jelentkező hasmenés évente több mint 750 ezer öt éven aluli gyermek halálához vezet. A magukon a szabadban könnyítők száma 1990 óta 271 millióval csökkent ugyan, de még mindig 1,1 milliárd körül jár, vagyis a világ lakosságának 15 százalékát érinti a probléma. Ezeknek az embereknek a 80 százaléka 22 országban, köztük Brazíliában, Kínában, Indiában, Indonéziában, Kambodzsában, Etiópiában és Kenyában él. A jelenlegi ütem mellett a 2015-re kitűzött célt legfeljebb 2075-re lehet elérni - hangsúlyozta Martin Mogwanja, az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) igazgatóhelyettese. Az ENSZ szerint a higiéniára és a tiszta vízre fordított befektetés globális gazdasági szinten évi mintegy 260 milliárd dollár hasznot hoz, miközben a rossz higiéniai körülmények következményei az országok GDP-jének 05-7,2 százalékát emésztik fel[24].

Illemhely és viselkedéskultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2-3 éves korunkban megtanuljuk, hogyan kell otthon használni a fürdőszobát, a vécét, mégis az otthon falai közül kilépve sokan megfeledkeznek a legalapvetőbb szabályok betartásáról.

Illemhely használat az otthontól távol[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gerard ter Borch (1617-1681), észak-holland festő: Kezét mosó hölgy
  • Kézmosás előtte és utána. A WC-használat előtt és után szinte kötelező. Sokaknak nem kérdés, hogy toalett után kezet kell mosni, de eszükbe sem jut, hogy előtte is fontos lehet a kézmosás, hiszen a napi teendők során bepiszkolódott kézen sok baktérium, kórokozó telepedhet meg, amik ezáltal az intim testrészekre kerülhetnek, és betegségeket okozhatnak.
  • Az illemhelyet illik ugyanolyan tisztán hagyni, mint ahogyan igénybe vettük. Így öblítés után ellenőrizzük a csészét, hogy valóban minden távozott-e, ha nem, öblítsünk újból, valamint ne szégyelljük a WC-kefét sem használni.
  • Ugyanez vonatkozik a WC-deszkára is, hogy nem illik nedvesen hagyni. Ha mégis árulkodó cseppek lennének rajta egy darab papír segítségével töröljük szárazra.
  • Ha légfrissítőt helyeztek a WC mellé az azért van, hogy használjuk a kellemetlen szagok elfedésére. Ha légfrissítő vagy elszívó berendezés nem lenne, használat után hagyjuk nyitva az ajtót, hogy a levegő gyorsabban cserélődhessen.
  • Nyilvános illemhelyen kerüljük a telefonhasználatot, WC-használat közben a keresztrejtvény fejtést, olvasást, hiszen másoknak is szükségük lehet a helyiség használatára.
  • Míg várakozunk kerüljük a toporgást, megjegyzéseket hogy ki mennyi ideig használja a helyiséget, hiszen ez a bent levő számára zavaró lehet.
  • Az egészségügyi betéteket, tamponokat, használt gyerekpelenkákat becsomagolva tegyük a szemetesbe. Nagyon sok esetben külön papírzacskókat helyeznek el erre a célra.
  • Egyre több szolgáltató helyez ki a toalettbe betétet, tampont, hogy akinek szüksége van rá használni tudja. De nem azért, hogy a táskánkba rakjuk és az otthoni igényünket ebből fedezzük.
  • Kézmosás után a csapot zárjuk el. Ha fogat mostunk, hajat fésültünk figyeljünk arra, hogy ennek árulkodó nyomai se maradjanak a mosdóban. A papírtörülközőt mindig az erre célra rendszeresített szemetesbe helyezzük, természetesen arra is figyelve, hogy egyszerre ne 50 darabot használjunk el.
  • Amennyiben sminkünket szeretnénk megigazítani ezt gyorsan tegyük meg, hogy mások is tudják használni a mosdót, tükröt.
  • A kézszárító nem hajszárító! Ne itt mossuk meg derékig érő hajunkat és próbálkozzunk utána a hajszárítással. A budapesti repülőtéren láttak egy „hölgyet", aki ezzel próbálkozott. Fél óra elteltével megjelentek a repülőtér alkalmazottai, mert azt gondolták elromlott a készülék.
  • Ha elfogyott a WC-papír, nem lehet lehúzni a WC-t, nem működik a villany próbáljuk meg értesíteni az illetékes személyt.
  • Proktológusok, sebészek egybehangzó véleménye az, hogy a WC-papírral való törlés nem eredményez igazi tisztaságot. A papírral szinte lehetetlen az apró székletmaradványokat eltávolítani, ráadásul, a túlzott dörzsölés felsértheti a finom bőrt, ahol a baktériumok, kórokozók megtelepedve nagyon könnyen betegségeket idézhetnek elő. A túlzott tisztaság sem jó, ugyanis felboríthatja a bőr védekezőképességét, ami gyulladáshoz, allergiás reakciókhoz vezethet. Ezért nem ajánlott az illatosított vagy antibakteriális törlőkendők rendszeres használata a mindennapokban.
  • Ha úton vagyunk, akkor jó hasznát lehet venni a nem illatosított, nem irritáló intim, vagy vizes törlőkendőknek. A legjobb és egyben a legegészségesebb megoldás otthon a víz, és az vízzel történő öblítés.

Vendégeket hívunk otthonunkba[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mielőtt megérkeznek a vendégeink vessünk egy pillantást a mellékhelyiségre is.
  • Helyezzünk el tartalék vécépapír-tekercset, a vendégeknek tiszta kéztörlőt, ha bidénk is lenne, mellé tiszta vendégtörülközőt és szennyeskosarat vagy papírtörlőt szemetessel.
  • Nagyobb méretű házibuli esetén vagy családi eseménykor néhány óránként vessünk rá egy-egy pillantást és gondoskodjunk a szükséges pótlásról[25].

A Plateau-Raleigh-instabilitás törvénye és a piszoárba ürítés közötti összefüggés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diagram, a folyadéksugár cseppekre törésének folyamatát ábrázolja. Köztes időszakban egy folyadéksugár cseppekre esése. A görbületi sugarak a tengely irányában láthatók. A vízfolyás sugarának egyenlete\scriptstyle R\left( z \right) \;=\; R_0 \,+\, A_k \cos \left( kz \right), ahol \scriptstyle R_0 a zavartalan vízfolyás ívsugara, \scriptstyle A_k az amplitúdója a perturbációnak, \scriptstyle za távolsága a tengely mentén a folyamnak, és \scriptstyle ka hullám szám
A sima felületen csapódó vízcsepp a vizeletürítés lassított felvételét utánozza
Szétszakadó csepp

A Plateau-Raleigh-instabilitás miatt a vizeletsugár cseppekre esik szét [26]. Két fizikus[27] kísérleteiknek köszönhetően felfedezték, hogy a vizeletsugár az úgynevezett Plateau-Raleigh-instabilitás törvénye szerint viselkedik.

Kísérlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A létrehozott férfi húgycső modellt egy 3D-s nyomtató - a hengerátmérő 0,31 hüvelyk x 0,12 hüvelyk (8 mm, 3 mm) segítségével készítették el. A húgycsőt egy nyomás alatt álló csőtartálynak tekintették. A kutató team folyamatos nyomáson, festett vizet áramoltatott a csőben, amely megegyezett egy középkorú férfi vizeletének áramlási sebességével, mintegy 0,7 uncia/ másodperc (21 ml/s). Nagy sebességű videó kamerákkal rögzítették a vizelet-áramlást. Az eredmények azt mutatták, hogy a méret és a sebesség nem kritikus faktora a csobbanás okozta visszafröccsenésnek. Inkább a becsapódás szöge a meghatározó, minél kisebb a szög, annál nagyobb. A legnagyobb fröccsenés akkor történt, amikor a vizelet a piszoár merőleges falára, körülbelül 45 fokos szögben csapódott.

Eredmények, következtetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vizeletsugár még cseppekre szakad szét, mielőtt nekicsapódna valamilyen felületnek[28], vagyis minden csepp visszafröccsenést hoz létre. A vizeletsugár akkor fröccsen vissza kevésbé, ha minél közelebb állunk a piszoár függőleges falához, és a vizeletsugarat lefelé irányítjuk, de nem teljesen a piszoár aljára[29]. Célszeű a férfiaknak a lehető legközelebb állniuk a iszoárhoz. Az is segít, ha a vizelet sugarát úgy irányítják, hogy minél lejjebb érje a piszoár velünk szemben lévő falát. Ilyenkor kevesebb a visszafröccsenés, és a visszacsapódó vizeletcseppek zöme is a piszoár aljára áramlik. Ugyanakkor a fizikusok az is tanácsolják, hogy a férfiak ne irányítsák közvetlenül a piszoár aljára vagy az ott összegyűlő tócsára a vizeletsugarat, mert ez nagyobb fröccsenést okozhat[30].

WC-ülőke okozta fertőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fertőzés elkapásához a kórokozónak a fertőzés helyére kell jutnia megfelelő számban. Vagyis az alább felsorolt betegség esetén, normális higiénés viszonyok között – kézmosás a WC használata után, esetleg sérült, vagy látható szennyeződéssel érintkezett bőrfelület (comb, farpofák, gáttájék) megtisztítása – az átvitel nehezen elképzelhető. A szalmonella fertőzéshez például, ami szájon át terjed, jól meg kellene simogatni a WC-ülőkét, aztán a mosatlan kezünket megnyalni, vagy legalábbis enni vele. A micrococcusok gennyes bőrfertőzéseket, a Coryneform baktériumok diftériát, májgyulladást, a streptococcusok torokgyulladást, bőrfertőzést, tüdőgyulladást, a pseudomonasok húgyúti fertőzést és vérmérgezést, az enterobaktériumok húgyúti fertőzést, tífuszt, illetve szalmonellózist, shigellózist okozhatnak.

Nemi betegségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemi betegségek is átadódhatnak, a leginkább igazolt a genitális herpesz, ami manapság a gombás fertőzések mellett a legáltalánosabb. Aktív herpeszes bőrelváltozásból az ülőkére kent váladékban 4 órán át is fertőzhet a vírus, ha valaki sérült bőrrel hozzáér. Neisseria gonorrhoeae (Gonococcus) okozta nemi betegséget (kankót), ritkaságként leírtak nagyon piszkos, zsúfolt nyilvános WC-használata után. A Trichomonas nevű egysejtű élősködő, szintén nemi betegség (trichomoniasis) okozója, a WC-ülőkére kenve 45 percig is túlélhet. Ha ezalatt megfelelő helyre jut, fertőzhet.

Gombafertőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Candida gombák velünk élnek és a szervezet saját körülményeinek, védelmi egyensúlyának megváltozása vezet gyakrabban tünetekhez nem külső, hanem tünetmentesen hordozott gombáktól. Mindezen fertőzéseknek a higiénés alapszabályok betartása mellett igen kicsi az esélyük. Több vizsgálat is igazolt a WC-ülőkénél sokkal nagyobb számú baktérium jelenlétét konyhai munkafelületeken, fürdőszobai törülközőkön, kilincseken és számítógép klaviatúrákon.

Vírusos fertőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vírusok (calici vírus, influenza) esetében hasonló mondható. A WC-ülőke azon tárgyak sorába tartozik, amelyek közvetítésével adjuk a vírusokat kézről kézre (kilincs, törülköző, klaviatúra, asztal stb.), ezért a különös óvintézkedéseket érdemes azokra az ülőkékre tartogatni, amelyeket nem szívesen, csak feszítő belső kényszer hatása alatt használunk.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The History of Science and Technology BRYAN BUNCH with ALEXANDER HELLEMANS HOUGHTON MIFFLIN COMPANY / BOSTON • NEW YORK / 2004 p. 39.; 81.;
  2. Ancient Europe 8000 B.C.–A.D. 1000: Encyclopedia of the Barbarian World Peter Bogucki and Pam J. Crabtree, Editors in Chief, Copyright © 2004 by Charles Scribner’s Sons p. 119.; 124.; 490.;
  3. http://www.thomas-crapper.com/
  4. ^ a b http://www.sulabhtoiletmuseum.org/pg02.htm
  5. http://www.springerreference.com/docs/navigation.do?m=Encyclopaedia+of+the+History+of+Science%2C+Technology%2C+and+Medicine+in+Non-Western+Cultures+(Humanities%2C+Social+Sciences+and+Law)-book82
  6. http://books.google.hu/books?id=GZBsRv17U3gC&printsec=frontcover&dq=Clean:+a+history+of+personal+hygiene+and+purity&hl=hu#v=onepage&q=Skara%20Brae%20drop%20toilet&f=false
  7. http://books.google.hu/books?id=jVhzLhe_3pcC&printsec=frontcover&dq=A+History+of+Personal+Hygiene+and+Purity&hl=hu&sa=X&ei=hmmFUvC-JNDxhQf2qYGwBQ&ved=0CDMQ6AEwAA#v=onepage&q=A%20History%20of%20Personal%20Hygiene%20and%20Purity&f=false
  8. http://www.haaretz.com/news/national/ancient-well-reveals-secrets-of-first-jezreel-valley-farmers-1.476288
  9. Hawkes, Jacquetta (1986). The Shell Guide to British Archaeology.
  10. http://john.gallery.whitelands.com/photos/Scotland/large3165
  11. Live Science
  12. http://www.livescience.com/26205-ancient-pompeians-upstairs-latrines.html
  13. http://news.discovery.com/history/pompeii-ancient-toilet-130112.htm
  14. http://www.livescience.com/26185-gallery-pompeii-toilets.html
  15. Ray Laurence, Birminghami Egyetem a Római Szenvedélyek/ Az élvezetek története a császárkori Rómában (Roman Passions/ A History of Pleasure in Imperial Rome)
  16. http://www.goaguide.org/pigtoilets.html
  17. magyarázta dr. Tove Larsen, a Svájci Szövetségi Víztudományi és -technológiai Intézet (Eawag) vízgazdálkodással foglalkozó kutatója.
  18. mondta Tove Larsen.
  19. mondta Tove Larsen
  20. http://www.origo.hu/idojaras/20131010-okovece-vizelet-fekalia-ujrahasznositas-igy-talaltak-fel-ujra-a-vecet.html
  21. BBC online kiadása az indiai népszámlálási adatokra hivatkozva, 2012. 03. 14.
  22. http://worldtoilet.org/wto/
  23. http://www.livescience.com/16710-years-gallery-world-toilets.html
  24. 2013-03-22. MTI
  25. http://viselkedeskultura.blogspot.hu/2012/08/illemhely-es-kultura.html
  26. http://www.cs.nyu.edu/exact/doc/explicitmesh.pdf
  27. Randy Hurd áramlástani tudós és végzős tanácsadója Tadd Truscott,
  28. Bringham Young Egyetem (BYU)
  29. http://www.livescience.com/41107-physics-of-peeing-and-splash-back.html?cmpid=514627_20131111_14331644
  30. Nov. 24 at the American Physical Society Division of Fluid Dynamics meeting in Pittsburgh. http://www.aps.org/

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • KAKADÉMIA (AZ EMBERI ÜRÜLÉK KULTÚRTÖRTÉNETE) Pieper, Werner Háttér Kiadó 1997.
  • Encyclopaedia of the History of Science, Technology, and Medicine in Non ...Helaine Selin Springer 2008.
  • History of Shit, Dominique Laporte, First paperback 2002 edition, Massachusetts Institute of Technogy & Documents Magazine
  • ENCYCLOPEDIA OF WORLD HISTORY I.- VII. Copyright © 2008 by Marsha E. Ackermann, Michael J. Schroeder, Janice J. Terry, Jiu-Hwa Lo Upshur, and Mark F. Whitters Maps copyright © 2008 by Infobase Publishing
  • Almanac Ancient Civilizations, Judson Knight, Copyright © 2000 U•X•L, an imprint of the Gale Group
  • 500–1450 KATE KELLY THE MIDDLE AGES MEDICINE Copyright © 2009 by Kate Kelly Facts On File, Inc.

An imprint of Infobase Publishing 132 West 31st Street New York NY 10001

  • LEOPOLD SENFELDER History of MEDICINE
  • Disease and Medicine in World History, Sheldon Watts, by Routledge 29 West 35th Street, New York, NY 10001, First published 2003
  • THE CAMBRIDGE HISTORICAL DICTIONARY OF DISEASE, Edited by KENNETH F. KIPLE, Bowling Green State University © Cambridge University Press, 2003

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]