Az emlékmás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az emlékmás
(Total Recall)
Verhoeven9.jpg
Doug (Arnold Schwarzenegger) és a korábban feleségének hitt Lori (Sharon Stone)
Rendező Paul Verhoeven
Producer Mario Kassar
Andrew G. Vajna
Buzz Feitshans
Robert Fentress
Elliot Schick
Ronald Shusett
Alapmű Emlékárusítás nagyban és kicsinyben
Műfaj akciófilm
sci-fi film
kalandfilm
Forgatókönyvíró Ronald Shusett
Gary Goldman
Dan O’Bannon
Jon Povill
Főszerepben Arnold Schwarzenegger
Rachel Ticotin
Sharon Stone
Michael Ironside
Zene Jerry Goldsmith
Operatőr Jost Vacano
Vágó Carlos Puente
Frank J. Urioste
Jelmeztervező Erica Edell Phillips
Gyártás
Gyártó Carolco Pictures
TriStar Pictures
Carolco International N.V.
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
+ magyar (mozis szinkron)
Időtartam 113 perc
Költségvetés 65 millió dollár
Forgalmazás
Forgalmazó magyar InterCom (mozi, DVD)
magyar Intervideo (VHS)
Bemutató USA 1990. június 1.
magyar 1990. augusztus 23.
Korhatár USA R
magyar 16 év
Bevétel USA 119 394 840 dollár
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

Az emlékmás (Total Recall) 1990-ben bemutatott színes, amerikai sci-fi akciófilm. Alapjául Philip K. Dick We Can Remember It for You Wholesale című novellája szolgált, amely 1966 áprilisában jelent meg először a The Magazine of Fantasy & Science Fiction című kiadványban. A filmet a holland Paul Verhoeven rendezte, Arnold Schwarzenegger főszereplésével. A forgatás 1989 márciusa és augusztusa között zajlott.

A cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Doug üldözői: Richter és Helm (Michael Ironside és Michael Champion)

2084-et írunk. Douglas Quaid építőmunkás éjszakánként gyakran álmodja azt, hogy a Marson van egy ismeretlen nővel. Egyre erősödik benne a vágy, hogy ellátogasson a vörös bolygóra, ám szépséges felesége nem lelkesedik az ötletért. Lori szerint a Mars egy unalmas bolygó, amelyen ráadásul épp zavargások vannak. Quaid fejében azonban továbbra is motoszkál a Marsra utazás gondolata. Munkába menet a metrón egy ügynökség reklámját látja a tévében: a Rekall iroda (magyarul Memória a cég neve) emlékutazást ajánl ügyfeleinek. Az ügyfél agyába kívánságának megfelelő utazási emlékképeket ültetnek, melyeket úgy fog majd felidézni, mintha valóban járt volna a kiválasztott helyen. Doug a felesége tudta nélkül elmegy a Rekallhoz. Mondani sem kell, hogy egy Mars-utazás emlékképeit rendeli meg, melyen titkos ügynökként venne részt egy barna hajú, kihívó megjelenésű nő társaságában. Alig kezdődik el azonban az emlékképek beültetése a memóriába, amikor váratlan probléma adódik: Quaid valósággal megvadul a speciális berendezéshez szíjazva. Az ügynökség munkatársai alig bírják ártalmatlanná tenni, és eszméletlen állapotában gyorsan meg is szabadulnak tőle. Doug élete azonban ettől kezdve megváltozik: a legjobb barátjának hitt férfi meg akarja ölni, sőt kiderül, hogy felesége sem csupán női szeszélyből nem akart a Marsra menni. Emberek kezdik üldözni, akik el akarják tenni láb alól. Quaid számára az egyetlen megoldás, hogy rájöjjön arra, ki is ő valójában és miért akarják megölni, ha elutazik a Marsra.

Háttér-információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elhúzódó előkészületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Philip K. Dick 1966-ban írt 23 oldalas novellája, a We Can Remember It For You Wholesale cselekménye eredetileg 1974-ben játszódott. A főhős neve Douglas Quail volt, egy egyszerű szürke könyvelő. A Sors úgy hozta, hogy K. Dick éppen 1974-ben kapott ajánlatot a novella megfilmesítésére: Ron Shusett 1000 dollárt kínált a jogokért. Az összeg nem volt túl magas, de mégiscsak novelláról volt szó, és a szerző sem volt még akkoriban különösebben ismert. Shusett a sikeres tranzakció után Dan O’Bannon társaságában látott hozzá a forgatókönyv megírásához, amelyből az idők folyamán mintegy 40-féle változatot írtak. Több stúdióhoz is benyújtották a szkriptet, ám mindenhol elutasították őket. Volt, aki szerint a produkció túlságosan drága lenne, másoknak viszont az volt a véleményük, hogy a sztori körülbelül a közepétől követhetetlenné válik, szétesik. A stúdiók egymás között adták körbe a forgatókönyvet, ami végül eljutott Dino De Laurentiishez. Az Amerikai Egyesült Államokba áttelepült olasz producer fantáziát látott a témában, és megkezdte az előkészületeket a forgatáshoz.

De Laurentiis sem volt azonban tökéletesen elégedett a szöveggel. Különösen a történet végét kifogásolta, amelyben a Mars levegőhöz jut. Kifogásai ellenére szorgalmasan kereste a megfelelő rendezőt és főszereplőt a nehéznek ígérkező munkára. A rendezésre felmerült Richard Rush neve, de őt hamar ejtették. Helyette sikerült megnyerni az ausztrál Bruce Beresfordot, aki leginkább az Oscar-díjas Miss Daisy sofőrje (1989) alkotójaként ismert. Beresfordnak hála, De Laurentiis végül elfogadta a történet befejezését. A rendező elutazott Ausztráliába, hogy előkészítse a forgatást. A főszerepre Patrick Swayze-t választották, aki a Dirty Dancing (1987) című filmnek köszönhetően akkoriban nagyon népszerű volt. Időközben azonban De Laurentiis cége tönkrement, és a producer kénytelen volt értékesíteni a birtokában lévő filmjogokat. Ekkor lépett színre Arnold Schwarzenegger, aki néhány évvel korábbi első nagy filmsikerét, a Conan, a barbárt (1982) éppen De Laurentiis vállalkozásában forgatta. Arnie szerette volna eljátszani Quaid szerepét is, ám De Laurentiis nem találta rá alkalmasnak. A csőd hírére Schwarzenegger rávette Mario Kassar producert, hogy vásárolja meg Az emlékmás jogait De Laurentiistől. Miután ez megtörtént, új rendezőt kellett keresni, mivel De Laurentiis csődjével Beresford is kiszállt a produkcióból. Ekkor a kanadai David Cronenberg vette kézbe a forgatókönyvet, átdolgozásokat eszközölt, de Arnold szerint nem ő volt az ideális rendező a történet megfilmesítésére. „Az osztrák tölgy” látta Paul Verhoeven Robotzsaru (1987) című nagy sikerű, ám meglehetősen erőszakos akciófilmjét, és az volt a véleménye, hogy Az emlékmás a holland direktornál lenne a legjobb kezekben. (Mellesleg annak idején Arnold neve is felmerült a Robotzsaru szerepének eljátszására, de azért nem őt választották, hogy elkerüljék a felesleges összehasonlításokat a Terminátorral.) Verhoeven elvállalta a munkát, bár nem tagadta, hogy számára viszont nem Schwarzenegger lett volna az ideális főszereplő. Paul inkább egy „nyápic sztár”-t képzelt el Quaid szerepére, mint például Richard Dreyfuss vagy Dustin Hoffman. Verhoeven szerint Arnie-ról az emberek nem tudnák és nem is szeretnék elhinni, hogy esetleg csak álmodja az egész sztorit, márpedig ennek a variációnak a hihetősége nagyon fontos volt a film hatását illetően. Arnold mindenesetre sziklaszilárdan kiállt Verhoeven mellett akkor is, amikor a producerek a növekvő forgatási költségek és a felmerülő nehézségek miatt meneszteni akarták a holland sikerembert.

Természetesen Verhoeven jogos kifogásait nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A könyvelőből tehát acélizmú építőmunkás lett, ami valóban jobban passzolt Schwarzenegger fizikai adottságaihoz. A Quail nevet is ekkor változtatták Quaidre, nehogy az emberek Dan Quayle akkori alelnökre asszociáljanak. O’Bannon és Shusett forgatókönyvét Gary Goldman dolgozta át Verhoeven számára. A film politikai magva az 1960-as, 1970-es évekből származik, amikor az volt az általános nézet, hogy a hatalom még a szabad országnak tartott Egyesült Államokban is elnyomja az állampolgárokat. Shusett és Goldman végig jelen voltak a forgatáson, hogy azonnal rendelkezésre álljanak, ha valamit soron kívül át kellene írni. A tényleges forgatás megkezdése előtt a storyboardok készítése és a fontosabb filmes helyszínek makettjeinek megépítése folyt.

Forgatási kulisszatitkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forgatási helyszín[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmet feszített tempóban forgatták Mexikóban, 10 hónapon keresztül, mindennap.[1] 10 megépített díszletben dolgoztak, mindegyik egy-egy 85 x 25 méteres színpadra épült. Ezeken kívül természetesen eredeti helyszíneken is forgattak. Az egyik eredeti helyszín a mexikóvárosi metró volt, melyet a film érdekében szürkére festettek át. A város katonai akadémiája volt a helyszín abban a jelenetben, amelyben Doug a munkahelyére tart. Azért esett a választás éppen Mexikóvárosra, mert viszonylagos olcsósága mellett Verhoeven szerint a város rendelkezett a filmjéhez szükséges futurisztikus miliővel. A mexikóvárosi szmog viszont alaposan próbára tette a stábot: Schwarzenegger és Ronald Shusett kivételével szinte mindenki beteg lett a forgatás ideje alatt.

Mivel Az emlékmás kőkemény akciófilm, természetesen a két női főszereplőnek is kemény edzéseken kellett részt venniük, hogy bírják a tempót, és begyakorolják a verekedési jeleneteket. Schwarzenegger később viccelődve azt mondta, hogy szerinte Sharon Stone határozottan élvezte azoknak a jeleneteknek a felvételét, melyekben Lori Quaidet rugdalja. Abban a jelenetben, amikor szerepe szerint Stone egy szállodai szobában rugdalja össze Arnoldot, a férfinek eltört az ujja. Miután ellátták a sérülést, folytatódott a felvétel, de nagyon figyelni kellett arra, hogy a begipszelt ujj a későbbi jelenetekben ne legyen látható (ennek ellenére a film némely PR-fotójára Schwarzenegger a rögzített bal középső ujjával került rá). Arnold egyébként egy másik epizód felvétele közben is megsérült: amikor Quaid az üldözői elől menekülve betöri a metró ablakát, a színész túl erősen ütött az ablaküvegre, és a szilánkoktól megsérült a keze. Ebédszünetben összevarrták a sebet, majd folytatódott a munka.

A trükkök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emlékmás volt lényegében az utolsó nagy költségvetésű film, amelyben a trükköket jórészt még makettekkel oldották meg, de a film több helyen tartalmaz digitális trükköket is. A metróban a röntgenfalon átlátható csontvázakhoz mozgásához először alkalmazták mozifilmben a motion capture technikát. A film nyitójelenetét a Marson stúdióban rögzítették: csak a két főszereplő volt valódi, minden mást blue screen segítségével utólag varázsoltak a vászonra. Ezt az epizódot a forgatás vége felé vették fel, amikor már fogyóban volt a pénz. A jelenet azon részében, amikor Quaid arca eltorzul, és kidüllednek a szemei, bábut használtak. Az új évezredben már digitális effekttel oldanák meg ugyanezt. Úgynevezett „fordított techniká”-t használtak abban a jelenetben, amelyben Quaid elmegy a Rekallhoz, ahol a titkárnő éppen kékről pirosra festi át a körmét egy szempillantás alatt. Valójában a nő körme piros volt, és egy trükkel azt változtatták át kékre. Három különböző méretű makettet használtak abban a jelenetben, amelyben Doug vasúttal tart Mars City felé, a kamera pedig – fokozatosan távolodva a szerelvénytől – a bolygó felszínét mutatja. (A makettek elkészítéséhez a Mars felszínéről készült valódi fotókat használtak fel.) Anyagi okokból a producerek eredetileg ki akarták hagyni ezt a jelenetet, de Verhoeven ragaszkodott a leforgatásához, mert ez volt az egyetlen külső felvétel a bolygóról.

Nem számított nehéz trükknek Arnold átváltoztatása kövér hölggyé, mivel az ominózus jelenetben Schwarzenegger helyett tényleg egy kövér színésznő látható, aki egyébként az igazi útlevelét adta oda ellenőrzésre a filmbeli tisztviselőnek. Amikor viszont valamilyen probléma miatt a hölgy arca torzulni kezd, akkor a trükkmesterek ismét bábut használtak. A mozipremier idején sok lelkes kamasz találgatta, hogy a kocsmajelenetben látható három mellű hölgynek melyek voltak az igazi mellei, de azok nyertek, akik arra tippeltek, hogy egyik se. Bábut használtak Kuato esetében is. Hogy minél élethűbb legyen a figura, a bábu mozgatását körülbelül húszan végezték: külön ember volt a kezek, a szemek, a száj stb. mozgatására. E jelenet felvétele különösen megviselte Marshall Bellt, hiszen az ő mellkasára kellett felerősíteni a Kuatót „tartalmazó” ál-mellkast. Mind a felhelyezés, mind a levétel körülbelül 4-5 órát vett igénybe, és ezalatt persze szó sem lehetett arról, hogy Bell WC-re menjen.

Blue screen technikát alkalmaztak azokban a jelenetekben, melyek hátterében a Mars volt. A technikusok számára azonban különösen nehéz feladat volt megoldani azt, hogy az arcokon ne a kék, hanem a Marsnak megfelelően a vörös szín tükröződjön. Többször meg kellett ismételni néhány jelenet felvételét, hogy a blue screen technika ellenére a tárgyakról is vörös fény verődjön vissza. Ehhez képest szinte gyerekjáték volt azt a jelenetet megoldani, melyben a nyomáskülönbség ki akarja szippantani a szereplőket. A 3 színész valójában köteleken lógott a levegőben, és a kamerát fordították el a megfelelő szögbe, mintha a szereplők vízszintesen lebegnének. Azt a jelenetet, melyben a Mars légterét felhőket képezve árasztja el a kiáramló levegő, valójában egy vízzel teli medence aljáról vették fel, miközben levegőt engedtek a víz felszínére.

Persze nem sikerült mindent trükkökkel megoldani. Egyszerűen nem volt elegendő pénz például arra, hogy felvegyék a Marsra utazás jelenetét. Verhoeven és a forgatókönyvírók ezért azt találták ki, hogy Richterék lövései nyomán beragad az a képmagnó, melyen Hauser videofelvétele látható, a hang pedig gépiesen ezt ismételgeti: „Menj el a Marsra! Menj el a Marsra!” Így az anyagi okokból le nem filmezett utazás képsorai nélkül is egyértelmű volt a nézők számára, hogy a következő jelenetekben már a Marson vagyunk. Egyszerű optikai trükkel érték el, hogy a szállodai mennyezet nyomasztó hatást keltsen: Verhoeven alacsony kameraszöget használt. Ebben a jelenetben jelenik meg egyébként a Rekall embere is. Verhoeven olyan típusú színészt akart erre a szerepre, mint aki Alfred Hitchcock Szakadt függöny (1966) című filmjében a professzort játszotta.

A zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jerry Goldsmith zeneszerző a futurisztikus hatás érdekében kísérletezett a zenei hatásokkal, avantgárd elemeket használt. A kritikusok szóvá is tették, hogy a filmnek nincs igazi zenei témája, ám Goldsmith azzal vágott vissza, hogy van, csak éppen nem lehet elfütyülni. Az emlékmás egyébként végig fenntartja a kételyt, hogy az események valóban megtörténtek-e, vagy csak a főhős által megrendelt emlékképeket láttuk. Goldsmith az utolsó jelenet – melyben a két főszereplő csókot vált – alá az álommotívumot játszotta be, ami megfelelt Verhoeven elképzeléseinek. A rendező szintén álomként értelmezte a történetet, bár tisztában volt azzal, hogy a Schwarzenegger-rajongók inkább valóságként értelmezik azt.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kurtwood Smith nem fogadta el Richter szerepét, mert szerinte a figura túlságosan hasonlít Clarence Boddickerre, akit a Robotzsaruban játszott.
  • A marsi hotelbe Doug Brubaker névvel jelentkezik be: így hívták a Földi űrutazás (1978) című film főszereplőjét is. Peter Hyams sci-fije olyan űrhajósokról szól, akiknek úgy kell tenniük, mintha egy Mars-utazáson vennének részt, ám valójában a Földön maradnak. Amikor azonban katasztrófa éri a világűrbe üresen fellőtt űrhajójukat, a világ szemében halottakká, feletteseik számára pedig fölösleges teherré válnak.
  • Az eredeti elképzelés szerint Lori még élt volna, amikor Doug ezt mondja neki: „Tekintsd ezt válásnak!”, és csak e mondat után lőtte volna agyon a nőt. Az alkotók szerint azonban ez túl cinikus viselkedés lett volna, ezért előbb van a lövés és csak utána az idézett mondat. A „Tekintsd ezt válásnak!” egyébként majdnem olyan híres filmes szállóigéje lett Schwarzeneggernek, mint az „I’ll be back!” (Visszatérek!) a Terminátor első részében.
  • Verhoeven eredetileg nem akarta a filmben hagyni azt a képkockát, melyben Kuatót fejbe lövik, de a vágó rábeszélte. Évekkel később a férfi viszont azt mondta Verhoevennek, hogy újra megnézte a filmet a tévében, és rájött, hogy mégiscsak ki kellett volna vágni ezt a részt. A cenzorok állítólag meglepődtek a film erőszakosságán, és számos helyen vágásokat rendeltek el. Verhoeven néhány esetben megpróbálta más kameraállásból felvett képsorokra cserélni a kifogásolt részeket. 77 áldozatával egyébként Az emlékmás akkoriban még kiugróan erőszakos filmnek számított. Később a tévéadásokban bizonyos országokban, például Németországban emiatt kivágták a leszámolások nagy részét, ahogy más hasonló filmeknél is, vállalva azt is, hogy így számos cselekvéssor befejezetlen és bizonyos szereplők sorsa "kérdéses" maradt.
  • Állítólag Schwarzenegger olyan magas összeget kért azért, hogy audiokommentárt készítsen a film DVD-változatához, hogy a forgalmazó megszellőztette azt az elgondolását, miszerint amennyiben más sztárok is hasonló anyagi követelésekkel állnak majd elő a DVD-ken való közreműködésért, inkább drasztikusan csökkenteni fogja a DVD-k extra tartalmát.
  • Verhoeven szeretett volna folytatást készíteni a filmhez, de különböző okokból nem nyílt erre lehetősége. Steven Spielberg Különvélemény (2002) című filmje viszont részben azt a sztorit mondja el, ami Az emlékmás folytatása lett volna, szintén Philip K. Dick nyomán.

Szereposztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Színész Magyar hang
Douglas Quaid / Hauser Arnold Schwarzenegger Reviczky Gábor
Lori Sharon Stone Balogh Erika
Melina Rachel Ticotin Tóth Enikő
Vilos Cohaagen Ronny Cox Fülöp Zsigmond
Richter Michael Ironside Szakácsi Sándor
George / Kuato Marshall Bell Hegedűs D. Géza
Benny Mel Johnson Jr. Vass Gábor
Helm Michael Champion Szersén Gyula
Dr. Edgemar Roy Brocksmith Kautzky József
Bob McClane Ray Baker Kertész Péter
Dr. Lull Rosemary Dunsmore Menszátor Magdolna
Ernie David Knell Jakab Csaba
Tiffany Alexia Robinson Simorjai Emese
Tony Dean Norris Varga T. József
csapos Mark Carlton Antal László
Thumbelina Debbie Lee Carrington
Mary Lycia Naff Kiss Erika
Harry Robert "Bobby" Costanzo Kránitz Lajos
Stevens Michael LaGuardia Jakab Csaba
kövér hölgy Priscilla Allen
útlevélkezelő Ken Strausbaugh
Everett Marc Alaimo Tolnai Miklós

Fontosabb díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1991 különdíj Eric Brevig, Rob Bottin, Tim McGovern, Alex Funke (a vizuális effektekért)
  • 1991 jelölés Stephen Hunter Flick (legjobb hangeffektek)
  • 1991 jelölés Nelson Stoll, Michael J. Kohut, Carlos DeLarios, Aaron Rochin (legjobb hang)

Szaturnusz-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1991 díj a legjobb sci-fi film
  • 1991 díj Erica Edell Phillips (legjobb jelmezek)
  • 1991 jelölés Arnold Schwarzenegger (legjobb színész)
  • 1991 jelölés Paul Verhoeven (legjobb rendező)
  • 1991 jelölés Rob Bottin, Jeff Dawn, Craig Berkeley, Robin Weiss (legjobb maszk)
  • 1991 jelölés Jerry Goldsmith (legjobb filmzene)
  • 1991 jelölés Thomas L. Fisher, Eric Brevig, Rob Bottin (legjobb speciális effektusok)
  • 1991 jelölés Rachel Ticotin (legjobb női mellékszereplő)
  • 1991 jelölés Ronald Shusett, Dan O'Bannon, Gary Goldman (legjobb forgatókönyv)

BAFTA-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1991 jelölés a speciális effektusok elkészítését végző teljes alkotói gárda

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A DVD audiokommentárjában Verhoeven és Schwarzenegger 10 hónapos forgatási időről beszélnek. Nincs nyomós indok kétségbe vonni a szavaikat. Mindenesetre az IMDB szerint „csupán” 6 hónapig tartott a forgatás: 1989 márciusától augusztusáig.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]