Az emlékmás
| Az emlékmás (Total Recall) |
|
| Rendező | Paul Verhoeven |
| Producer | Mario Kassar Andrew G. Vajna Buzz Feitshans Robert Fentress Elliot Schick Ronald Shusett |
| Forgatókönyvíró | Ronald Shusett Gary Goldman Dan O’Bannon Jon Povill |
| Főszerepben | Arnold Schwarzenegger Rachel Ticotin Sharon Stone Michael Ironside |
| Zene | Jerry Goldsmith |
| Operatőr | Jost Vacano |
| Vágó | Carlos Puente Frank J. Urioste |
| Jelmeztervező | Erica Edell Phillips |
| Gyártás | |
| Gyártó | Carolco Pictures TriStar Pictures Carolco International N.V. |
| Nyelv | angol + magyar (mozis szinkron) |
| Időtartam | 113 perc |
| Költségvetés | 65 millió dollár |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | |
| Bemutató | |
| Korhatár | |
| Bevétel | |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap |
|
Az emlékmás (Total Recall) 1990-ben bemutatott színes, amerikai sci-fi akciófilm. Alapjául Philip K. Dick We Can Remember It for You Wholesale című novellája szolgált, amely 1966 áprilisában jelent meg először a The Magazine of Fantasy & Science Fiction című kiadványban. A filmet a holland Paul Verhoeven rendezte, Arnold Schwarzenegger főszereplésével. A forgatás 1989 márciusa és augusztusa között zajlott.
Tartalomjegyzék |
A cselekmény [szerkesztés]
2084-et írunk. Douglas Quaid építőmunkás éjszakánként gyakran álmodja azt, hogy a Marson van egy ismeretlen nővel. Egyre erősödik benne a vágy, hogy ellátogasson a vörös bolygóra, ám szépséges felesége nem lelkesedik az ötletért. Lori szerint a Mars egy unalmas bolygó, amelyen ráadásul épp zavargások vannak. Quaid fejében azonban továbbra is motoszkál a Marsra utazás gondolata. Munkába menet a metrón egy ügynökség reklámját látja a tévében: a Recall iroda (magyarul Memória a cég neve) emlékutazást ajánl ügyfeleinek. Az ügyfél agyába kívánságának megfelelő utazási emlékképeket ültetnek, melyeket úgy fog majd felidézni, mintha valóban járt volna a kiválasztott helyen. Doug a felesége tudta nélkül elmegy a Recallhoz. Mondani sem kell, hogy egy Mars-utazás emlékképeit rendeli meg, melyen titkos ügynökként venne részt egy barna hajú, kihívó megjelenésű nő társaságában. Alig kezdődik el azonban az emlékképek beültetése a memóriába, amikor váratlan probléma adódik: Quaid valósággal megvadul a speciális berendezéshez szíjazva. Az ügynökség munkatársai alig bírják ártalmatlanná tenni, és eszméletlen állapotában gyorsan meg is szabadulnak tőle. Doug élete azonban ettől kezdve megváltozik: a legjobb barátjának hitt férfi meg akarja ölni, sőt kiderül, hogy felesége sem csupán női szeszélyből nem akart a Marsra menni. Emberek kezdik üldözni, akik el akarják tenni láb alól. Quaid számára az egyetlen megoldás, hogy rájöjjön arra, ki is ő valójában és miért akarják megölni, ha elutazik a Marsra.
Háttér-információk [szerkesztés]
Elhúzódó előkészületek [szerkesztés]
Philip K. Dick 1966-ban írt 23 oldalas novellája, a We Can Remember It For You Wholesale cselekménye eredetileg 1974-ben játszódott. A főhős neve Douglas Quail volt, egy egyszerű szürke könyvelő. A Sors úgy hozta, hogy K. Dick éppen 1974-ben kapott ajánlatot a novella megfilmesítésére: Ron Shusett 1000 dollárt kínált a jogokért. Az összeg nem volt túl magas, de mégiscsak novelláról volt szó, és a szerző sem volt még akkoriban különösebben ismert. Shusett a sikeres tranzakció után Dan O’Bannon társaságában látott hozzá a forgatókönyv megírásához, amelyből az idők folyamán mintegy 40-féle változatot írtak. Több stúdióhoz is benyújtották a szkriptet, ám mindenhol elutasították őket. Volt, aki szerint a produkció túlságosan drága lenne, másoknak viszont az volt a véleményük, hogy a sztori körülbelül a közepétől követhetetlenné válik, szétesik. A stúdiók egymás között adták körbe a forgatókönyvet, ami végül eljutott Dino De Laurentiishez. Az Amerikai Egyesült Államokba áttelepült olasz producer fantáziát látott a témában, és megkezdte az előkészületeket a forgatáshoz.
De Laurentiis sem volt azonban tökéletesen elégedett a szöveggel. Különösen a történet végét kifogásolta, amelyben a Mars levegőhöz jut. Kifogásai ellenére szorgalmasan kereste a megfelelő rendezőt és főszereplőt a nehéznek ígérkező munkára. A rendezésre felmerült Richard Rush neve, de őt hamar ejtették. Helyette sikerült megnyerni az ausztrál Bruce Beresfordot, aki leginkább az Oscar-díjas Miss Daisy sofőrje (1989) alkotójaként ismert. Beresfordnak hála, De Laurentiis végül elfogadta a történet befejezését. A rendező elutazott Ausztráliába, hogy előkészítse a forgatást. A főszerepre Patrick Swayze-t választották, aki a Dirty Dancing (1987) című filmnek köszönhetően akkoriban nagyon népszerű volt. Időközben azonban De Laurentiis cége tönkrement, és a producer kénytelen volt értékesíteni a birtokában lévő filmjogokat. Ekkor lépett színre Arnold Schwarzenegger, aki néhány évvel korábbi első nagy filmsikerét, a Conan, a barbárt (1982) éppen De Laurentiis vállalkozásában forgatta. Arnie szerette volna eljátszani Quaid szerepét is, ám De Laurentiis nem találta rá alkalmasnak. A csőd hírére Schwarzenegger rávette Mario Kassar producert, hogy vásárolja meg Az emlékmás jogait De Laurentiistől. Miután ez megtörtént, új rendezőt kellett keresni, mivel De Laurentiis csődjével Beresford is kiszállt a produkcióból. Ekkor a kanadai David Cronenberg vette kézbe a forgatókönyvet, átdolgozásokat eszközölt, de Arnold szerint nem ő volt az ideális rendező a történet megfilmesítésére. „Az osztrák tölgy” látta Paul Verhoeven Robotzsaru (1987) című nagy sikerű, ám meglehetősen erőszakos akciófilmjét, és az volt a véleménye, hogy Az emlékmás a holland direktornál lenne a legjobb kezekben. (Mellesleg annak idején Arnold neve is felmerült a Robotzsaru szerepének eljátszására, de azért nem őt választották, hogy elkerüljék a felesleges összehasonlításokat a Terminátorral.) Verhoeven elvállalta a munkát, bár nem tagadta, hogy számára viszont nem Schwarzenegger lett volna az ideális főszereplő. Paul inkább egy „nyápic sztár”-t képzelt el Quaid szerepére, mint például Richard Dreyfuss vagy Dustin Hoffman. Verhoeven szerint Arnie-ról az emberek nem tudnák és nem is szeretnék elhinni, hogy esetleg csak álmodja az egész sztorit, márpedig ennek a variációnak a hihetősége nagyon fontos volt a film hatását illetően. Arnold mindenesetre sziklaszilárdan kiállt Verhoeven mellett akkor is, amikor a producerek a növekvő forgatási költségek és a felmerülő nehézségek miatt meneszteni akarták a holland sikerembert.
Természetesen Verhoeven jogos kifogásait nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A könyvelőből tehát acélizmú építőmunkás lett, ami valóban jobban passzolt Schwarzenegger fizikai adottságaihoz. A Quail nevet is ekkor változtatták Quaidre, nehogy az emberek Dan Quayle akkori alelnökre asszociáljanak. O’Bannon és Shusett forgatókönyvét Gary Goldman dolgozta át Verhoeven számára. A film politikai magva az 1960-as, 1970-es évekből származik, amikor az volt az általános nézet, hogy a hatalom még a szabad országnak tartott Egyesült Államokban is elnyomja az állampolgárokat. Shusett és Goldman végig jelen voltak a forgatáson, hogy azonnal rendelkezésre álljanak, ha valamit soron kívül át kellene írni. A tényleges forgatás megkezdése előtt a storyboardok készítése és a fontosabb filmes helyszínek makettjeinek megépítése folyt.
Forgatási kulisszatitkok [szerkesztés]
A forgatási helyszín [szerkesztés]
A filmet feszített tempóban forgatták Mexikóban, 10 hónapon keresztül, mindennap.[1] 10 megépített díszletben dolgoztak, mindegyik egy-egy 85 x 25 méteres színpadra épült. Ezeken kívül természetesen eredeti helyszíneken is forgattak. Az egyik eredeti helyszín a mexikóvárosi metró volt, melyet a film érdekében szürkére festettek át. A város katonai akadémiája volt a helyszín abban a jelenetben, amelyben Doug a munkahelyére tart. Azért esett a választás éppen Mexikóvárosra, mert viszonylagos olcsósága mellett Verhoeven szerint a város rendelkezett a filmjéhez szükséges futurisztikus miliővel. A mexikóvárosi szmog viszont alaposan próbára tette a stábot: Schwarzenegger és Ronald Shusett kivételével szinte mindenki beteg lett a forgatás ideje alatt.
Mivel Az emlékmás kőkemény akciófilm, természetesen a két női főszereplőnek is kemény edzéseken kellett részt venniük, hogy bírják a tempót, és begyakorolják a verekedési jeleneteket. Schwarzenegger később viccelődve azt mondta, hogy szerinte Sharon Stone határozottan élvezte azoknak a jeleneteknek a felvételét, melyekben Lori Quaidet rugdalja. Abban a jelenetben, amikor szerepe szerint Stone egy szállodai szobában rugdalja össze Arnoldot, a férfinek eltört az ujja. Miután ellátták a sérülést, folytatódott a felvétel, de nagyon figyelni kellett arra, hogy a begipszelt ujj a későbbi jelenetekben ne legyen látható (ennek ellenére a film némely PR-fotójára Schwarzenegger a rögzített bal középső ujjával került rá). Arnold egyébként egy másik epizód felvétele közben is megsérült: amikor Quaid az üldözői elől menekülve betöri a metró ablakát, a színész túl erősen ütött az ablaküvegre, és a szilánkoktól megsérült a keze. Ebédszünetben összevarrták a sebet, majd folytatódott a munka.
A trükkök [szerkesztés]
Az emlékmás volt lényegében az utolsó nagy költségvetésű film, amelyben a trükköket jórészt még makettekkel oldották meg, de a film több helyen tartalmaz digitális trükköket is. A metróban a röntgenfalon átlátható csontvázakhoz mozgásához először alkalmazták mozifilmben a motion capture technikát. A film nyitójelenetét a Marson stúdióban rögzítették: csak a két főszereplő volt valódi, minden mást blue screen segítségével utólag varázsoltak a vászonra. Ezt az epizódot a forgatás vége felé vették fel, amikor már fogyóban volt a pénz. A jelenet azon részében, amikor Quaid arca eltorzul, és kidüllednek a szemei, bábut használtak. Az új évezredben már digitális effekttel oldanák meg ugyanezt. Úgynevezett „fordított techniká”-t használtak abban a jelenetben, amelyben Quaid elmegy a Recallhoz, ahol a titkárnő éppen kékről pirosra festi át a körmét egy szempillantás alatt. Valójában a nő körme piros volt, és egy trükkel azt változtatták át kékre. Három különböző méretű makettet használtak abban a jelenetben, amelyben Doug vasúttal tart Mars City felé, a kamera pedig – fokozatosan távolodva a szerelvénytől – a bolygó felszínét mutatja. (A makettek elkészítéséhez a Mars felszínéről készült valódi fotókat használtak fel.) Anyagi okokból a producerek eredetileg ki akarták hagyni ezt a jelenetet, de Verhoeven ragaszkodott a leforgatásához, mert ez volt az egyetlen külső felvétel a bolygóról.
Nem számított nehéz trükknek Arnold átváltoztatása kövér hölggyé, mivel az ominózus jelenetben Schwarzenegger helyett tényleg egy kövér színésznő látható, aki egyébként az igazi útlevelét adta oda ellenőrzésre a filmbeli tisztviselőnek. Amikor viszont valamilyen probléma miatt a hölgy arca torzulni kezd, akkor a trükkmesterek ismét bábut használtak. A mozipremier idején sok lelkes kamasz találgatta, hogy a kocsmajelenetben látható három mellű hölgynek melyek voltak az igazi mellei, de azok nyertek, akik arra tippeltek, hogy egyik se. Bábut használtak Kuato esetében is. Hogy minél élethűbb legyen a figura, a bábu mozgatását körülbelül húszan végezték: külön ember volt a kezek, a szemek, a száj stb. mozgatására. E jelenet felvétele különösen megviselte Marshall Bellt, hiszen az ő mellkasára kellett felerősíteni a Kuatót „tartalmazó” ál-mellkast. Mind a felhelyezés, mind a levétel körülbelül 4-5 órát vett igénybe, és ezalatt persze szó sem lehetett arról, hogy Bell WC-re menjen.
Blue screen technikát alkalmaztak azokban a jelenetekben, melyek hátterében a Mars volt. A technikusok számára azonban különösen nehéz feladat volt megoldani azt, hogy az arcokon ne a kék, hanem a Marsnak megfelelően a vörös szín tükröződjön. Többször meg kellett ismételni néhány jelenet felvételét, hogy a blue screen technika ellenére a tárgyakról is vörös fény verődjön vissza. Ehhez képest szinte gyerekjáték volt azt a jelenetet megoldani, melyben a nyomáskülönbség ki akarja szippantani a szereplőket. A 3 színész valójában köteleken lógott a levegőben, és a kamerát fordították el a megfelelő szögbe, mintha a szereplők vízszintesen lebegnének. Azt a jelenetet, melyben a Mars légterét felhőket képezve árasztja el a kiáramló levegő, valójában egy vízzel teli medence aljáról vették fel, miközben levegőt engedtek a víz felszínére.
Persze nem sikerült mindent trükkökkel megoldani. Egyszerűen nem volt elegendő pénz például arra, hogy felvegyék a Marsra utazás jelenetét. Verhoeven és a forgatókönyvírók ezért azt találták ki, hogy Richterék lövései nyomán beragad az a képmagnó, melyen Hauser videofelvétele látható, a hang pedig gépiesen ezt ismételgeti: „Menj el a Marsra! Menj el a Marsra!” Így az anyagi okokból le nem filmezett utazás képsorai nélkül is egyértelmű volt a nézők számára, hogy a következő jelenetekben már a Marson vagyunk. Egyszerű optikai trükkel érték el, hogy a szállodai mennyezet nyomasztó hatást keltsen: Verhoeven alacsony kameraszöget használt. Ebben a jelenetben jelenik meg egyébként a Recall embere is. Verhoeven olyan típusú színészt akart erre a szerepre, mint aki Alfred Hitchcock Szakadt függöny (1966) című filmjében a professzort játszotta.
A zene [szerkesztés]
Jerry Goldsmith zeneszerző a futurisztikus hatás érdekében kísérletezett a zenei hatásokkal, avantgárd elemeket használt. A kritikusok szóvá is tették, hogy a filmnek nincs igazi zenei témája, ám Goldsmith azzal vágott vissza, hogy van, csak éppen nem lehet elfütyülni. Az emlékmás egyébként végig fenntartja a kételyt, hogy az események valóban megtörténtek-e, vagy csak a főhős által megrendelt emlékképeket láttuk. Goldsmith az utolsó jelenet – melyben a két főszereplő csókot vált – alá az álommotívumot játszotta be, ami megfelelt Verhoeven elképzeléseinek. A rendező szintén álomként értelmezte a történetet, bár tisztában volt azzal, hogy a Schwarzenegger-rajongók inkább valóságként értelmezik azt.
Érdekességek [szerkesztés]
- A főszerepre a hosszas előkészületi időszakban Jeff Bridges és Matthew Broderick neve is felmerült. Christopher Reeve-nek fel is ajánlották a szerepet, de ő visszautasította.
- Kurtwood Smith nem fogadta el Richter szerepét, mert szerinte a figura túlságosan hasonlít Clarence Boddickerre, akit a Robotzsaruban játszott.
- A marsi hotelbe Doug Brubaker névvel jelentkezik be: így hívták a Földi űrutazás (1978) című film főszereplőjét is. Peter Hyams sci-fije olyan űrhajósokról szól, akiknek úgy kell tenniük, mintha egy Mars-utazáson vennének részt, ám valójában a Földön maradnak. Amikor azonban katasztrófa éri a világűrbe üresen fellőtt űrhajójukat, a világ szemében halottakká, feletteseik számára pedig fölösleges teherré válnak.
- Az eredeti elképzelés szerint Lori még élt volna, amikor Doug ezt mondja neki: „Tekintsd ezt válásnak!”, és csak e mondat után lőtte volna agyon a nőt. Az alkotók szerint azonban ez túl cinikus viselkedés lett volna, ezért előbb van a lövés és csak utána az idézett mondat. A „Tekintsd ezt válásnak!” egyébként majdnem olyan híres filmes szállóigéje lett Schwarzeneggernek, mint az „I’ll be back!” (Visszatérek!) a Terminátor első részében.
- Verhoeven eredetileg nem akarta a filmben hagyni azt a képkockát, melyben Kuatót fejbe lövik, de a vágó rábeszélte. Évekkel később a férfi viszont azt mondta Verhoevennek, hogy újra megnézte a filmet a tévében, és rájött, hogy mégiscsak ki kellett volna vágni ezt a részt. A cenzorok állítólag meglepődtek a film erőszakosságán, és számos helyen vágásokat rendeltek el. Verhoeven néhány esetben megpróbálta más kameraállásból felvett képsorokra cserélni a kifogásolt részeket. 77 áldozatával egyébként Az emlékmás akkoriban még kiugróan erőszakos filmnek számított. Később a tévéadásokban bizonyos országokban, például Németországban emiatt kivágták a leszámolások nagy részét, ahogy más hasonló filmeknél is, vállalva azt is, hogy így számos cselekvéssor befejezetlen és bizonyos szereplők sorsa "kérdéses" maradt.
- Állítólag Schwarzenegger olyan magas összeget kért azért, hogy audiokommentárt készítsen a film DVD-változatához, hogy a forgalmazó megszellőztette azt az elgondolását, miszerint amennyiben más sztárok is hasonló anyagi követelésekkel állnak majd elő a DVD-ken való közreműködésért, inkább drasztikusan csökkenteni fogja a DVD-k extra tartalmát.
- Verhoeven szeretett volna folytatást készíteni a filmhez, de különböző okokból nem nyílt erre lehetősége. Steven Spielberg Különvélemény (2002) című filmje viszont részben azt a sztorit mondja el, ami Az emlékmás folytatása lett volna, szintén Philip K. Dick nyomán.
Szereposztás [szerkesztés]
| Szereplő | Színész | Magyar hang |
|---|---|---|
| Douglas Quaid / Hauser | Arnold Schwarzenegger | Reviczky Gábor |
| Lori | Sharon Stone | Balogh Erika |
| Melina | Rachel Ticotin | Tóth Enikő |
| Vilos Cohaagen | Ronny Cox | Fülöp Zsigmond |
| Richter | Michael Ironside | Szakácsi Sándor |
| George / Kuato | Marshall Bell | Hegedűs D. Géza |
| Benny | Mel Johnson Jr. | Vass Gábor |
| Helm | Michael Champion | Szersén Gyula |
| Dr. Edgemar | Roy Brocksmith | Kautzky József |
| Bob McClane | Ray Baker | Kertész Péter |
| Dr. Lull | Rosemary Dunsmore | Menszátor Magdolna |
| Ernie | David Knell | Jakab Csaba |
| Tiffany | Alexia Robinson | Simorjai Emese |
| Tony | Dean Norris | Varga T. József |
| csapos | Mark Carlton | |
| Thumbelina | Debbie Lee Carrington | |
| Mary | Lycia Naff | Kiss Erika |
| Harry | Robert "Bobby" Costanzo | Kránitz Lajos |
| Stevens | Michael LaGuardia | Jakab Csaba |
| kövér hölgy | Priscilla Allen | |
| útlevélkezelő | Ken Strausbaugh | |
| Everett | Marc Alaimo | Tolnai Miklós |
Fontosabb díjak és jelölések [szerkesztés]
Oscar-díj [szerkesztés]
- 1991 különdíj Eric Brevig, Rob Bottin, Tim McGovern, Alex Funke (a vizuális effektekért)
- 1991 jelölés Stephen Hunter Flick (legjobb hangeffektek)
- 1991 jelölés Nelson Stoll, Michael J. Kohut, Carlos DeLarios, Aaron Rochin (legjobb hang)
Szaturnusz-díj [szerkesztés]
- 1991 díj a legjobb sci-fi film
- 1991 díj Erica Edell Phillips (legjobb jelmezek)
- 1991 jelölés Arnold Schwarzenegger (legjobb színész)
- 1991 jelölés Paul Verhoeven (legjobb rendező)
- 1991 jelölés Rob Bottin, Jeff Dawn, Craig Berkeley, Robin Weiss (legjobb maszk)
- 1991 jelölés Jerry Goldsmith (legjobb filmzene)
- 1991 jelölés Thomas L. Fisher, Eric Brevig, Rob Bottin (legjobb speciális effektusok)
- 1991 jelölés Rachel Ticotin (legjobb női mellékszereplő)
- 1991 jelölés Ronald Shusett, Dan O'Bannon, Gary Goldman (legjobb forgatókönyv)
BAFTA-díj [szerkesztés]
- 1991 jelölés a speciális effektusok elkészítését végző teljes alkotói gárda
Jegyzet [szerkesztés]
- ↑ A DVD audiokommentárjában Verhoeven és Schwarzenegger 10 hónapos forgatási időről beszélnek. Nincs nyomós indok kétségbe vonni a szavaikat. Mindenesetre az IMDB szerint „csupán” 6 hónapig tartott a forgatás: 1989 márciusától augusztusáig.

