Az arany virágcserép

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az arany virágcserép
Az arany virágcserép.jpg
Anselmus Lindhorst levéltáros házában
Szerző E.T.A. Hoffmann
Eredeti cím Der goldne Topf
Ország  Németország
Nyelv német
Téma A valóság és a mese összefonódása.
Műfaj kisregény
Kiadás
Kiadó Európa Könyvkiadó
Kiadás dátuma 1814, (1819-ben Hoffmann átdolgozta)
Magyar kiadás dátuma 1980, 1982, 2011
Fordító Horváth Zoltán
Média típusa könyv
Oldalak száma 80 (1980)
ISBN 9630724677 (1982)

Az arany virágcserép romantikus kisregény, melyet E. T. A. Hoffmann írt 1814-ben. A mű 12 vigíliából (virrasztásból) áll. A mű a romantikát és a realizmust állítja szembe egymással.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történet

Anselmus szolid polgári karrierről álmodozik, egy napon azonban különös események történnek vele: az Elba-parti bodzafa lombjai között játszadozó arany-zöld kígyókisasszonyok képében betör a poézis mesebirodalma Anselmus kicsinyes gondok és szegényes örömök láncolatából álló, nyomorúságos életébe. Pontosabban: ekkor fedezi fel az életben a csodásat, a meséset, a költőit – mindazt, ami a józan hétköznapokban megrekedt filiszter számára nem létezik. Innentől megkezdődik a harc Anselmus lelkéért a két ellentétes világ, a metaforikus és a realista hatalmai között. Csodálatos kalandok és fantasztikus élmények után a küzdelem a szellem javára dől el: Anselmus feleségül veszi Serpentinát, s vele elnyeri a boldogságot jelképező, csodatevő arany virágcserepet.

[szerkesztés] Szereplők

  • Anselmus, deák
  • Serpentina, Lindhorst legfiatalabb lánya
  • Veronika, Paulmann idősebbik lánya
  • Franci, Paulmann fiatalabbik lánya
  • Rauerné, jósnő
  • Paulmann, tanár
  • Heerbrand, lajstromzó, később udvari tanácsos
  • Lindhorst, levéltáros
  • Phosphorus, Atlántisz ura
  • Eckstein, doktor

[szerkesztés] Anselmus

Hoffmann leggondosabban megalkotott figurája. Anselmus szolid polgári életről álmodozik, de felborítja egy vén kofa almás ládáját és az megátkozza. Anselmus diák a Drezdai egyetemen és kisegítőmunkaként írásokat másol művészi módon. Egyszer felfogadja őt egy Lindhorst nevű levéltáros, aki le akarja vele másoltatni titkos iratait. Mikor a levéltáros bevezeti lakásába Anselmust, sok-sok csodás dolgot mutat neki és Anselmus beleszeret Lindhorst levéltáros egyik lányába, Serpentinába. Anselmus végül elveszi feleségül Serpentinát és vele együtt megkapja az arany virágcserepet, ami az örök boldogságot jelképezi.

[szerkesztés] Serpentina

Anselmus szerelme, aki egyben Lindhorst levéltáros kígyólánya is.

[szerkesztés] A történet síkjai

A műben két sík különíthető el:

  • a térszerkezet síkja
    • a valóság síkja: A cselekmény Drezdában történik az Elba partján, konkrét utcanevek teszik még valóságosabbá. Ez egy józan, polgári világ, aprólékos, gondos környezetrajzzal.
    • metaforikus sík: Az álom, a fantázia, a képzelet, a vágyak birodalmába csöppenünk. Ez a művészetek világa, „a lélek költői világa”.
  • időszerkezet síkja
    • objektív idő: A cselekmény egy konkrét időkeretben történik kezdete, Jézus Mennybe menetele (a Húsvét utáni 40. nap). A történet csaknem egy év múlva február végén fejeződik be.
    • szubjektív idő: Az objektív idő folyását megszakítja a szubjektív idő, mely hol a múltban ( a tűzliliom kertje), hol a jövőben (Atlantisz), hol az időtlenségben (kristálygömb) érezheti magát az olvasó.

A szereplők is két síkban mozognak:

                    a valóság síkja                                                               metaforikus sík

Anselmus: szegény, élhetetlen, gátlásos diák, Hódító, bátor, zseniális

         aki józan, polgári célt tűzött ki maga                                           ifjú, hű szerelmes, álmai,
         elé: udvari tanácsos válhat belőle.                                              vágyai józan, földi mértékkel nem mérhetőek.

Lindhorst levéltáros: biztos állása van, emellett Ő a Szalamandrák fejedelme.

                     ugyanúgy él, mint a város polgárai.

Lindhorst lányai:egyikük Serpentina. Zöld kígyócskák, akik „tiszta kristálycsengettyű h hármas hangzatán" szólnak.

Liese: egykori dajka, javasasszony, almáskofa Szalamandrák

                                                                                          ellensége, boszorkány.

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozás