Az Operaház Fantomja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Operaház fantomja (The Phantom of the Opera)
musical
Her.majestys.theatre.london.arp.jpg
Eredeti nyelv angol
Alapmű Gaston Leroux Az Operaház fantomja című regénye
Zene Andrew Lloyd Webber
Dalszöveg Charles Hart
Richard Stilgoe
Szövegkönyv Richard Stilgoe
Andrew Lloyd Webber
Fordító Galambos Attila
Főbb bemutatók 1986London
2003Madách Színház (Budapest)
Díjak Oliver-díj
Tony-díj

Az Operaház fantomja Andrew Lloyd Webber musicalje, Gaston Leroux regénye alapján készült. 1986-ban mutatták be, és azóta is műsoron van. Christine szerepét akkori feleségének, Sarah Brightmannek írta, aki el is játszotta az eredeti londoni és broadway-i előadásokban Michael Crawford oldalán. Harold Prince rendezte a darabot, aki az Evitát is színre vitte. Charles Hart írta a musical dalszövegeit néhány Richard Stilgoe anyagot felhasználva. Habár a musical vegyes visszajelzéseket kapott a kritikusoktól, hatalmas sláger lett és a mai napig megy mind a West End-en, mind a Broadway-en, ahol 2006 januárjában megelőzte a Macskákat, mint a leghosszabb ideje futó musical.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű főszereplője az Operaház fantomja és Christine Daaé. A fantom az operaház alatt él, mert az arca eltorzult, és nem mutatja meg magát senkinek. Egy zenei zseni, aki gyakran megijeszti az alkalmazottakat, például zongorajátékával. A sötétségből időnként felkísértő alakot az operaházban dolgozók gonosz szellemnek hiszik. Erik megismeri Christine-t, és halott apja sugallatára elkezdi énekelni tanítani, anélkül, hogy mutatkozna, az öltöző falán keresztül. A fantom beleszeret a lányba, és féltékeny lesz a vőlegényére, Raoul-ra. Egy nap előjön a rejtekhelyéről, az arcát egy maszkkal takarja el. Elviszi Christine-t a földalatti „lakásába”. A lány meglátja az arcát, pedig a fantom nem akarja, hogy a kinézetével foglalkozzon hanem, hogy önmagáért szeresse. Ezért nem akarja visszaengedni a lányt, mert fél attól, hogy nem jön le többé hozzá, de végül belátja, hogy fel kell engednie. A lány elmeséli Raoulnak, hogy látta a fantom arcát, és ezután nem tud szabadulni a fantomtól való félelemtől. Később egy előadás alatt Erik elrabolja Christine-t, és nem akarja elengedni. A megmentésére érkező Raoult elfogja, illetve megzsarolja a lányt: vagy a felesége lesz, vagy Raoul meghal. Christine megcsókolja a fantomot, aki meghatódottságában elengedi mindkettőjüket. Christine és Raoul elmennek és később összeházasodnak. A fantom ottmarad az operaházban, és pár nap múlva belehal szerelmének elvesztésébe, leugrik az operaház tetejéről. Végül Christine temeti el úgy, ahogy Erik szerette volna.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap