Az American Airlines 331-es járatának balesete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
American Airlines 331-es járat
Adatok
Dátum 2009. december 22.
Helyszín Kingston, Jamaica
Ok túlfutás a leszállópályán vihar miatt
Indulási állomás Ronald Reagan repülőtér, Washington, USA
Célállomás Norman Manley nemzetközi repülőtér, Kingston, Jamaica
Halottak 0
Sebesültek 92
Túlélők 154 (mindenki)
Repülőgép
Repülőgép Boeing 737-800
Üzemeltető American Airlines
Lajstromjel N977AN
Utasok 148
Személyzet 6
Térkép
American Airlines 331-es járat  (Észak-Amerika)
American Airlines 331-es járat
American Airlines 331-es járat
Pozíció Észak-Amerika térképén
é. sz. 17° 55′ 51″, ny. h. 76° 46′ 30″Koordináták: é. sz. 17° 55′ 51″, ny. h. 76° 46′ 30″

Az American Airlines 331-es járata egy menetrend szerinti repülőút volt a washingtoni Ronald Reagan repülőtér és a kingstoni Norman Manley nemzetközi repülőtér között. 2009. december 22-én 148 utassal és 6 fős személyzettel a fedélzetén[1] leszálláskor a gép a rossz időjárási körülmények miatt túlfutott a kifutópályán és három darabra tört.

A balesethez hozzájárult a gép sebessége, valamint az is, hogy a kifutónak a felénél sikerült a pilótáknak földet érniük. A Virgin Atlantis Airways egy Boeing 747-es típusú gépe a járat előtt nem sokkal, rendkívül hasonló körülmények között sikeres leszállást hajtott végre.

A repülő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gép a N977AN lajstromjelű Boeing 737-823-as volt,[1] első repülése 2001. november 30-án történt.[2] Az American Airlineshoz 2001. december 20-án került, akkor még N1786B lajstromjellel.[3]

A baleset[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A járat a washingtoni Ronald Reagan repülőtérről indult, és egy útmegszakítása volt a Miami nemzetközi repülőtéren.[4] Helyi idő szerint 22:22-kor a Boeing 737-es megcsúszott és túlfutott, amikor a Norman Manley nemzetközi repülőtér 12-es kifutóján próbált leszállni. A repülőtér környékéről komoly esőzéseket jelentettek.[5] Az incidensben a gép súlyos sérüléseket szenvedett.[1]

Az utasok közül később néhányan azt állították, hogy a felszolgálás többször is szünetelt, mielőtt végleg befejeződött volna, mivel akkora volt a turbulencia. Többek szerint a repülő túl későn ért földet a kifutón.

A kifutókra vezető fények közül több nem égett a baleset idején.[6] A jamaicai hivatalnokok cáfolták a nem üzemelő lámpák szerepét az incidensben, mondván a pilóták tudtak róla, valamint a kifutó, amire a járat érkezett, rendben meg volt világítva.[7] A földre telepített navigációs segédegységeket később ellenőrizték és megállapították, hogy mindegyik megfelelően működik.[8]

A repülőben súlyos károkat okozott a baleset, a gép orra, törzse és a szárnyak vége összetört, az egyik szárnyról leszakadt a hajtómű, a másikról pedig a winglet. A futómű elromlása miatt a gép a hasára került. A repülőtér kerítését nagy sebességgel áttörve[9] a Norman Manley autópálya mögött állt meg, 12 méterre[10] Kingston kikötőjétől és a Karib-tengertől.[11][1] A 737-es olyan súlyosan megsérült, hogy nem lett volna gazdaságos a megjavítása, ezért leírták.[12]

A baleset visszhangja és a nyomozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A baleset után a repülőteret azonnal lezárták, a repülőket a Sangster nemzetközi repülőtérre irányították át a helyszínelés idejére.[13]

Az eset után vizsgálatot indítottak. Az egyesült államokbeli Amerikai Közlekedésbiztonsági Felügyelet (angolul National Transportation Safety Board, NTSB) egy csoportot küldött a Jamaicai Polgári Repülési Hatóság nyomozói segítésére. A helyszínre az American Airlines is kiküldte a munkatársait.[11]

A jelentések szerint a gép személyzete kapcsolatba került a jamaicai légi irányítással, és a műszeres leszállító rendszer (ILS) segítségét kérték a 12-es kifutópálya megközelítéséhez, miután az automatikus közelkörzeti tájékoztató szolgálat (ATIS) ezt a leszállópályát adta meg a landoláshoz. Azonban a pilótáknak a 30-as kifutópályát is felajánlották, mivel az az időjárási körülmények miatt kedvezőbb lett volna és a hátszél is kisebb volt azon. A pilóták ragaszkodtak a 12-eshez, még akkor is, amikor a torony közölte, hogy annak burkolata nedves.[14]

Oscar Derby ezredes, a Jamaicai Polgári Repülési Hatóság általános igazgatója,[15] egy héttel az incidens után azt nyilatkozta, hogy a gép a 2720 méter hosszú kifutó felénél ért földet. Azt is mondta, hogy a 737-800 típusú repülők fel vannak szerelve úgynevezett fejmagasságú kijelzővel ami a pilótákat segíti rossz látási viszonyok között, pl. esőben vagy ködben leszállni. Ekkor még csak a nyomozás kezdete volt, és csak vizsgálták, hogy mi lehetett a szerepe a hátszélnek és az eső áztatta burkolatnak. A szóban forgó kifutó ugyanis nem volt felszerelve vízelvezetésre alkalmas barázdált útburkolattal, mint a többi nagyobb repülőtéren. Szintén nehezítette a lassulást, hogy a gépben még jelentős üzemanyag-mennyiség volt, ugyanis a visszaútra is megtankolták.[9]

A fekete doboz adatait vizsgálva kiderült, hogy a gép a kifutópálya 1200 méterénél ért földet, a normális 300-460 m közötti helyett. A pályát 116 km/h sebességgel hagyta el.[10] A hátszél leszálláskor elérte a 26 km/h-t, ami épphogy a megengedett 27 km/h határ alatt van.[16]

Az utasok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az USA külügyminisztériuma szerint a gép utasai közül összesen 76 volt amerikai állampolgár.[7] 92 embernek volt szüksége kórházi ellátásra a baleset után.[11] December 28-ára a gépen szállított csomagok még mindig nem kerültek vissza az utasokhoz a karanténból, így az American Airlines személyenként 5 000 dollár kártérítést fizetett. Körülbelül 300 csomagot tartottak így vissza, amibe beletartozott a hatfős személyzeté is.[17]

Hasonló esetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Accident Description, 2009. december 31. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  2. Production list:Boeing 737 Next Gen Complete List. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  3. Aircraft Registration Database Lookup. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  4. AMERICAN AIRLINES STATEMENT REGARDING FLIGHT 331 Release #1 @ 11:58 (p.m.) U.S. Central Time. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  5. History for Kingston, Jamaica, 2009. december 22. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  6. Mary Jane Credeur & John Hughes: AMR Jet Had to Use Jamaica Runway Lacking Some Approach Lights, 2009. december 25. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  7. ^ a b 'Best Christmas' for Pilot of Jet That Crashed in Jamaica, 2009. december 26. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  8. JCAA Press Release for American Airlines Flight 331 Accident Investigation (pdf), 2010. január 6. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  9. ^ a b Scott Friedman: Jamaican Officials Probe AA331 Touchdown Point, 2009. december 30. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  10. ^ a b A. P.: American Airlines Flight 331 anded halfway down runway, 2010. január 6. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  11. ^ a b c Howard Campbell, Gleaner Reporter: Airplane adversities: The plain facts, 2010. január 3. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  12. All Accidents and Incidents 2009. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  13. Nance Carter: Christmas miracle - AA crashes in Kingston, all survive, 2009. december 23. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  14. Ingrid Brown: AA331 crash probe rules out mechanical failure, 2010. január 7. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  15. Oscar Derby – Jamaica. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  16. Lloyd Robinson: American jet landed too far down runway, Jamaican official says, 2010. január 6. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  17. J. S.: Passengers yet to receive checked luggage, 2009. december 28. (Hozzáférés: 2011. december 22.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az American Airlines Flight 331 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]