Az öt szeretetnyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az öt szeretetnyelv (Five Love Languages) egy pár- és pszichoterápiai fogalom, amelyet Gary Chapman amerikai keresztény író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó alkotott meg 1992-ben.

Eredet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chapman a személyes szeretetnyelvünket az idegen nyelvhez hasonlítja. Ha két eltérő anyanyelvvel rendelkező ember találkozik, csak nehezen vagy egyáltalán nem jön létre a kommunikáció közöttük. Ha egyikük megtanulja a másik nyelvét, akkor lehetővé válik a társalgás, de nehéz helyzetekben az idegen nyelv nem pótolhatja az anyanyelvet. Vagyis az optimális kommunikáció csak akkor jön létre, ha mindkét fél megtanulja a másik anyanyelvét - azaz szeretetnyelvét.

Egy másik szemléletes hasonlata szerint személyiségünk egy motorhoz hasonló, amelynek rendszeresen szükség van üzemanyagra ahhoz, hogy megfelelően működjön. A házasságban a házastársak feladata nem más, mint egymás szeretettankjának a feltöltése. A félreértések, csalódások és házassági problémák hátterében az áll, hogy szeretetünket nem partnerünk szeretetnyelvén fejezzük ki.[1]

Az öt szeretetnyelv a következő:

  • Elismerő szavak
  • Minőségi idő
  • Ajándékozás
  • Szívességek
  • Testi érintés

Ezek közül mindannyiunknak van egy elsődleges szeretetnyelve, amely mélyebben hat ránk az összes többinél. Hasonlóan, ha nem beszéljük párunk elsődleges szeretetnyelvét, akkor ő valószínűleg nem érez kellő szeretet, még akkor sem, ha a többi nyelvet jól "beszéljük".[2]

Az öt szeretetnyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elismerő szavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elismerő szavak esetében az egyik fél úgy érzi, hogy a társától érkező, magától értetődő dicséret mindennél többet jelent számára. A szavak tehát ebben az esetben többet érnek a cselekedeteknél.[2]

Minőségi idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akinek a minőségi idő a legfőbb szeretetnyelve, az a rá irányuló figyelem hatására érzi leginkább azt, hogy őt igazán szeretik.[2] Ez lehet egy beszélgetés, egy közös vacsora, vagy egy közösen eltöltött hosszú hétvége is. A kulcskifejezés az osztatlan figyelem, hiszen tévézés, olvasás, közben nem lehet kapcsolatot építeni.

Ajándékozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ajándékozás annak szimbóluma, hogy gondolunk a másikra. A szeretet látható jele.[1] Nem szabad összekeverni azonban ezt a szeretetnyelvet az anyagiassággal, hiszen itt jelképes, apró ajándékokról, meglepetésekről van szó, az érték nem számít. Annak, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, már az is a megbecsülés jele, ha valaki időt szakít arra, hogy megtalálja számára a megfelelő ajándékot, vagy meglepje őt.

Szívességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Annak, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, bármely cselekedet, amely megkönnyíti az életét , rengeteget jelent.[2] A másik fél által elvégzett feladatok (bevásárlás, főzés, mosás, takarítás stb.) kicsiny szolgálatként foghatók fel, amelyek azonban tervezést, időt és fáradságot igényelnek. Jézus egy másik egyszerű, de hatásos példáját mutatta a szolgálatnak: megmosta tanítványai lábát.[1]

Testi érintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az átölelés, hátba veregetés, kézfogás, a kar, váll vagy az arc figyelmes megérintése a szeretet vagy törődés kifejezése lehet. Azon személy számára, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, a fizikai jelenlét és az elérhetőség a legfontosabb.[2] Egy-egy kedves mozdulat többet mond számukra száz szónál.

A tapasztalatok alapján egyébként sokkal egészségesebbek azok a gyerekek lelkileg, akiket kiskorukban sokat ölelgetnek, babusgatnak, hiszen mindannyiunknak szüksége van gyengédségre.[1]

A koncepció továbbfejlesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chapman az eredeti koncepcióját későbbi könyveiben továbbfejlesztette és adaptálta bizonyos társas kapcsolatokra, illetve helyzetekre. Így külön kötet jelent meg például a szülők és a gyermekek viszonyáról, a családi összhangzattanról, a szülők és a kamaszok, valamint az ember és Isten kapcsolatáról.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chapman, Gary: Egymásra hangolva. Az öt szeretetnyelv, Harmat Kiadó

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d [1]
  2. ^ a b c d e [2]