Az ötödik pecsét (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ötödik pecsét
Latinovits Zoltán 1976.jpg
Latinovits Zoltán a film egyik jelenetében
Rendező Fábri Zoltán
Műfaj háborús film
filmdráma
Forgatókönyvíró Sánta Ferenc
Fábri Zoltán
Főszerepben Őze Lajos
Latinovits Zoltán
Márkus László
Bencze Ferenc
Horváth Sándor
Zene Vukán György
Operatőr Illés György
Vágó Szécsényi Ferencné
Jelmeztervező Kemenes Fanny
Gyártás
Gyártó Budapest Filmstúdió
Mafilm
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Időtartam 111 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Facets Multimedia Distribution (USA)
Bemutató Magyarország 1976. október 7.
NSZK 1977. június
Szovjetunió 1977. július
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Az ötödik pecsét 1976-ban bemutatott, színes, magyar film, amely Sánta Ferenc azonos című regénye alapján készült.

Az ötödik pecsét a Bibliában a hétpecsétes titkok egyikét rejti. A hétpecsétes könyv a jövő titkait tartalmazza.

És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944 őszén, a nyilas hatalomátvétel után Budapest egyik kiskocsmájában a nehéz idők ellenére is összegyűlik egy kisemberekből álló asztaltársaság. A szeszélyes Gyurica, aki órás, Király, a könyvügynök és Kovács, az asztalos keresik fel minden este Béla kolléga kocsmáját. Egy alkalommal egy fényképész, bizonyos Keszei Károly téved közéjük, és próbálja őket vitára sarkallni. A beszélgetés folyamán többször Hieronymus Bosch képeiből villannak fel részletek.

Őze Lajos mint Gyurica Miklós a film egyik jelenetében

Gyurica ezen az estén egy különös kérdést intéz az egybegyűltekhez. Ha újra megszülethetnének, kinek a sorsát vállalnák magukra: a kegyetlenkedő rabszolgatartóét (Tomóceusz Katatiki), aki nem érzi, hogy bűnt követ el, amikor rabszolgáit bántalmazza, sőt, úgy érzi, korának erkölcsei szerint megfelelően viselkedik, vagy a rabszolgáét (Gyugyu), akit gazdája megnyomorít és megszégyenít, ám mindezek után megnyugszik, mert bizonyos erkölcsi fölényt érez magában. A vita elindul, és hosszas töprengés után is csak a fényképész tudja egyértelműen Gyugyu szerepét felvállalni. A társaság nem hisz őszinteségében, a kérdés pedig tovább gyötri a négy embert, s talán még Gyuricát is. A szereplők életének pillanataiba villanásonként nyerhetünk betekintést az este további részéből. A fényképész gyötrődik, hogy ha a másikat mondja, azt biztosan elhiszik, micsoda világ ez - szörnyűködik. Király a sarkon elbúcsúzik Gyuricától, majd visszafordul és felkeresi szeretőjét, csúnyán leittasodik, majd másnap hazafelé menet az utcán megállapítja: naná, hogy ő nem Gyugyu. Kovács feleségével is megosztja a fogós feladványt, aki rövid töprengés után kijelenti, ő csak Gyugyu tud lenni, azt szokta meg. Kovács álmatlanul forgolódva tölti az éjszakát, és reggelre ő is megállapítja, hogy bizony Tomoceuszkakatiti lenne. A kocsmáros feleségével pénzét számolja és feljegyzéseket készít, kiket kenjen meg, hogy hagyják a boltot működni, kiknek segítsen protekcióért, ha esetleg bevonulnak az oroszok. Egy másodpercig sem érzi magát Gyugyunak, mindig a győztesek oldalán akar állni. Gyuricát hazaérkezvén legnagyobb lánya fogadja, közli, hogy a gyerekeket lefektette, s kettőt összefektetett a jobb helykihasználás végett. A lakásban sok gyerek alszik. Megjelenik egy úr egy gyerekkel, akinek Gyurica azt mondja, hogy most nála lesz egy ideig, míg a szülei vissza nem jönnek. A gyermek hátborzongatóan kijelenti, hogy a szülei nem jönnek vissza, mert halottak, és csak azért nem halott ő is, mert nem elég nagy hozzá.

A megtört Gyurica hazaindul

Este a négyfős társaság ismét találkozik Béla kolléga kocsmájában. Kovács beismeri, hogy a probléma nagyon megviselte, a többiek tagadják, hogy egyáltalán gondoltak volna rá. A film ugyan csak sejteti, de a könyvben egyértelmű, hogy a meghasonlott fényképész hamis vádakkal feljelentette őket, így a kocsma aznap esti vendégei a nyilasok fogságába esnek. Egy civilruhás nyilas – akinek szerepét Latinovits Zoltán alakítása teszi felejthetetlenné – ahhoz a feltételhez köti szabadulásukat, hogy pofon üssenek egy már félholtra vert kommunista foglyot, aki magatehetetlenül, karjainál felfüggesztve áll előttük. Kovács már épp megtenné, amit a nyilasok parancsoltak, ám teste felmondja a szolgálatot és tehetetlenül összerogy. Leviszik a pincébe. Béla kolléga egyenesen a civilruhás ellen fordul, lelövik. Király hezitál, de a végső pillanatban még visszafogná Gyuricát, ezért az egyik katona leüti. A többiek a halálukat lelik, ám Gyurica képes rá, hogy megüsse a foglyot: hiszen lakásán az ápolásra szoruló, árva gyerekek várják haza.

Tette után elcsigázottan indul haza a robbanásoktól zajos utcán: a civilruhás kívánságának megfelelően úgy tűnik, sikerült „élőhalottakat” gyártaniuk, akik engedelmeskednek a hatalom szavának.

Képi világ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különleges dramaturgiai szerkezeten túl említést érdemel még a film látomásos képi világa. Az asztaltársaság egyik tagjához, a könyvügynök Király úrhoz az elbeszélés folyamatos terét és idejét megtörő emlék- és fantáziaképek kapcsolódnak. S noha a férfi víziói foglalkozásából következnek, a húsra cserélt Hieronymus Bosch-album megelevenedő képei nyilvánvalóan összefüggésbe hozhatók a morális mesepéldázatban megfogalmazódó erkölcsi kérdésekkel, illetve világállapottal. A Bosch nyomán elszabaduló szürreális képzeletnél mindenesetre jóval nagyobb hatású a háborús életkép keresetlensége: az órásmester szűkös lakását zsúfolásig megtöltő, békésen alvó gyermekek látványa.
– Gelencsér Gábor filmelemzése[1]

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az ötödik pecsét (1976) – Magyar.film.hu, 2006. szeptember 28.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]