Az ötödik pecsét (film)

Az ötödik pecsét
Latinovits Zoltán a film egyik jelenetében
Rendező	Fábri Zoltán
Forgatókönyvíró	Sánta Ferenc Fábri Zoltán
Főszerepben	Őze Lajos Latinovits Zoltán Márkus László Bencze Ferenc Horváth Sándor
Zene	Vukán György
Operatőr	Illés György
Vágó	Szécsényi Ferencné
Jelmeztervező	Kemenes Fanny
Gyártás
Gyártó	Budapest Filmstúdió Mafilm
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Időtartam	111 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	Facets Multimedia Distribution (USA)
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap PORT.hu-adatlap

Az ötödik pecsét 1976-ban bemutatott, színes, magyar film, amely Sánta Ferenc azonos című regénye alapján készült.

Történet

1944 őszén, a nyilas hatalomátvétel után Budapest egyik kiskocsmájában a nehéz idők ellenére is összegyűlik egy kisemberekből álló asztaltársaság. A szeszélyes Gyurica, aki órás, Király, a könyvügynök és Kovács, az asztalos keresik fel minden este Béla kolléga kocsmáját. Egy alkalommal egy fényképész, bizonyos Keszei Károly téved közéjük, és próbálja őket vitára sarkallni. A beszélgetés folyamán többször Hieronymus Bosch képeiből villannak fel részletek.

Gyurica ezen az estén egy különös kérdést intéz az egybegyűltekhez. Ha újra megszülethetnének, kinek a sorsát vállalnák magukra: a kegyetlenkedő rabszolgatartóét (Tomoceuszkakatiti), aki nem érzi hogy bűnt követ el, amikor rabszolgáit bántalmazza, sőt úgy érzi korának erkölcsei szerint megfelelően viselkedik, vagy a rabszolgáét (Gyugyu), akit gazdája megnyomorít és megszégyenít, ám mindezek után megnyugszik, mert bizonyos erkölcsi fölényt érez magában. A vita elindul és hosszas töprengés után is csak a fényképész tudja egyértelműen Gyugyu szerepét felvállalni. A társaság nem hisz őszinteségében, a kérdés pedig tovább gyötri a négy embert, s talán még Gyuricát is.

A szereplők életének pillanataiba villanásonként nyerhetünk betekintést az este további részéből. A fényképész gyötrődik, hogyha a másikat mondja azt biztosan elhiszik, micsoda világ ez - szörnyűködik. Király a sarkon elbúcsúzik Gyuricától, majd visszafordul és felkeresi szeretőjét, csúnyán leittasodik, majd másnap hazafelé menet az utcán megállapítja, naná hogy ő nem Gyugyu. Kovács feleségével is megosztja a fogós feladványt, aki rövid töprengés után kijelenti ő csak Gyugyu tud lenni, azt szokta meg. Kovács álmatlanul forgolódva tölti az éjszakát, és reggelre ő is megállapítja, hogy bizony Tomóceusz Katatiki lenne. A kocsmáros feleségével pénzét számolja és feljegyzéseket készít, kiket kenjen meg, hogy hagyják a boltot működni, kiknek segítsen protekcióért, ha esetleg bevonulnak az oroszok. Egy másodpercig sem érzi magát Gyugyunak, mindig a győztesek oldalán akar állni. Gyuricát hazaérkezvén legnagyobb lánya fogadja, közli, hogy a gyerekeket lefektette, s kettőt összefektetett a jobb helykihasználás végett. A lakásban sok gyerek alszik. Megjelenik egy úr egy gyerekkel, akinek Gyurica azt mondja, hogy most nála lesz egy ideig, míg a szülei vissza nem jönnek. A gyermek hátborzongatóan kijelenti, hogy a szülei nem jönnek vissza, mert halottak, és csak azért nem halott ő is, mert nem elég nagy hozzá.

Este a négyfős társaság ismét találkozik Béla kolléga kocsmájában. Kovács beismeri, hogy a probléma nagyon megviselte, a többiek tagadják, hogy egyáltalán gondoltak volna rá. A film ugyan csak sejteti, de a könyvben egyértelmű, hogy a meghasonlott fényképész hamis vádakkal feljelentette őket, így a kocsma aznap esti vendégei a nyilasok fogságába esnek. Egy civilruhás nyilas – akinek szerepét Latinovits Zoltán alakítása teszi felejthetetlenné – ahhoz a feltételhez köti szabadulásukat, hogy pofon üssenek egy már félholtra vert kommunista foglyot, aki magatehetetlenül, karjainál felfüggesztve áll előttük. Kovács már épp megtenné, amit a nyilasok parancsoltak, ám teste felmondja a szolgálatot és tehetetlenül összerogy. Béla kolléga egyenesen a civilruhás ellen fordul. Király hezitál, de a végső pillanatban még visszafogná Gyuricát, aki elindul a megkínzott fogoly felé. Ők hárman a halálukat lelik a börtönben, ám Gyurica képes rá, hogy megüsse a foglyot: hiszen lakásán az ápolásra szoruló, árva gyerekek várják haza.

Tette után elcsigázottan indul haza a robbanásoktól zajos utcán: a civilruhás kívánságának megfelelően úgy tűnik sikerült „élőhalottakat” gyártaniuk, akik engedelmeskednek a hatalom szavának.

Képi világ

„	A különleges dramaturgiai szerkezeten túl említést érdemel még a film látomásos képi világa. Az asztaltársaság egyik tagjához, a könyvügynök Király úrhoz az elbeszélés folyamatos terét és idejét megtörő emlék- és fantáziaképek kapcsolódnak. S noha a férfi víziói foglalkozásából következnek, a húsra cserélt Hieronymus Bosch-album megelevenedő képei nyilvánvalóan összefüggésbe hozhatók a morális mesepéldázatban megfogalmazódó erkölcsi kérdésekkel, illetve világállapottal. A Bosch nyomán elszabaduló szürreális képzeletnél mindenesetre jóval nagyobb hatású a háborús életkép keresetlensége: az órásmester szűkös lakását zsúfolásig megtöltő, békésen alvó gyermekek látványa.	”
– Gelencsér Gábor filmelemzése

Szereplők

Őze Lajos a film egyik jelenetében

Moór Mariann Lucy szerepében

• Őze Lajos – Gyurica Miklós, órás
• Márkus László – Király László, könyvügynök
• Bencze Ferenc – Béla kolléga, fogadós
• Horváth Sándor – Kovács János, asztalos
• Latinovits Zoltán – civilruhás nyilas tiszt
• Nagy Gábor – szőke hajú nyilas tiszt
• Cserhalmi György – haldokló kommunista
• Moór Mariann – Lucy, Király szeretője
• Dégi István – Keszei Károly, fényképész
• Bánffy György – Magas
• Vándor József – Macák, nyilas verőlegény
• Apor Noémi – Kovácsné
• Békés Rita – Erzsi, Király felesége
• Pécsi Ildikó – Irén, Béla felesége

Díjak

• Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál (1977)
  • díj: Fábri Zoltán (Fődíj)
• Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1977)
  • jelölés: Fábri Zoltán (Arany Medve)

Külső hivatkozások

• Az ötödik pecsét az Internet Movie Database-ben (angolul)
• A filmről a PORT.hu-n
• Az ötödik pecsét a YouTube-on
• A teljes film online az MTV videotárban
• Konok Péter: Film és felelősség - Magyarország második világháborús szerepvállalása néhány magyar film tükrében Muszter, 2006. május