Automatikus összeköttetés-felvétel és -fenntartás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2G ALE jel

Az automatikus összeköttetés-felvétel és -fenntartás[1] (angolul Automatic Link Establishment, rövidítve ALE) világszerte elterjedt de facto szabvány a rövidhullámú, digitális rádiós kommunikációs kapcsolat megteremtésére és fenntartására.[2]

Az ALE alkalmazásával egy rövidhullámú rádió kezelőjének közreműködése nélkül is képes felvenni a kapcsolatot egy másik rövidhullámú rádióval. A cél megbízható és gyors hívási és kapcsolódási módszer nyújtása az állandóan változó rövidhullámú ionoszféra-viszonyok, vételi interferencia-körülmények között, megosztottan használt, zsúfolt csatornákon keresztül. Az ALE-ben alkalmazott technikák: automatikus és szelektív hívás, automatikus hívásátadás, csatornaszkennelés és -választás, üzenettárolás, címzésvédelem, jelminőség-analízis (link quality analysis, LQA).[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A magyar terminológiára példa: Kassai Károly: Az információk, a híradó és informatikai rendszer eszközeinek védelme
  2. Telecom Bureau, ITU-D/SG: Frequency Agile Systems in the MF/HF Bands (doc). International Telecommunications Union, 2000. december 14
  3. Magyar Sándor mk. őrnagy: Katonai kommunikációs igények, lehetőségek a békefenntartás vezetésének támogatásában PDF PhD értekezés, 2008.