Atya (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Atya (település) szócikkből átirányítva)
Atya (Atea)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
KözségPusztadaróc
Rangfalu
KözségközpontPusztadaróc
Irányítószám447131
SIRUTA-kód137693
Népesség
Népesség373 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság238
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 52′ 15″, k. h. 22° 47′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 15″, k. h. 22° 47′ 19″
SablonWikidataSegítség

Atya (románul: Atea) falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Atya Szatmárnémetitől északnyugatra, a román-magyar határ közelében, Nagypeleskétől délre fekvő település.

Története[szerkesztés]

A települést a korabeli oklevelek 1462-ben említik először, nevét ekkor Athya alakban írták.

A falu az Atyay nemzetség ősi birtoka volt. 1445-ben az Atyay család kihalása után, a birtokot Bornemisza Boldizsár és Kusalyi Jakcs Mihály örökölték. 1524-ben a Kusalyi Jakcs család kihalta után Atyát Drágfi János kapta meg királyi adományként. 1550-ben Rosályi Kún László is részbirtokot kapott itt, mely még az 1600-as években is birtokában volt. 1546-ban János Zsigmond foglalta el Atya községet. Atya akkoriban jelentős helynek számított, többször tartottak ott megyegyűlést: így 1658-ban, és 1710-ben is.

A 19. század elején a Várday, a Péchy és a Zimány családoknak volt ak itt nagyobb birtokai, majd a Pataky, az Ackerman, a Szabó, a Paál, a Török, a Selyeby, a Lázin, a Tóth és a Surányi családok is birtokot szereztek a településen.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református templom - A 15. században épült.
A református egyház őrzött egy 1648-ból való ezüstből vert érdekes úrvacsora osztó poharat is, melyet Balioki Szénás Ferenc és neje Kárási Kata ajándékoztak az egyháznak.

Források[szerkesztés]

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  

Jegyzetek[szerkesztés]