Atkinson-ciklus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Termodinamikai körfolyamatok | |
|---|---|
| szerkeszt | |
Az Atkinson-ciklust megvalósító belsőégésű motort James Atkinson fejlesztette ki 1882-ben.
Az Atkinson-ciklus folyamán, a négyütemű Otto-motor négy üteme (szívás, sűrítés, munkavégzés, kipufogás) a forgattyús tengely egyetlen fordulata alatt játszódik le. A dugattyú és a forgattyús tengely kapcsolatának kialakítása miatt a terjeszkedési ütem lökethossza nagyobb, mint a sűrítési ütem lökethossza, ezáltal megnövelve a hatékonyságot a négyütemű Otto-motorokhoz képest.
[szerkesztés] Négyütemű Atkinson-ciklusú motor
Az egyszerű négyütemű motorokat is szokták Atkinson-motornak nevezni, amennyiben a szívó oldali szelepek jóval az alsó holtpont fölött záródnak. Ilyenkor a dugattyú a felső holtpont felé történő mozgása során a beszívott keverék egy részét visszatolja a szívócsatornába, ezáltal megvalósítva az Atkinson-motorra jellemző eltérő szívási és terjeszkedési lökethosszra vonatkozó különbséget.
Az így megvalósított nagyobb terjeszkedési arány jótékonyan hat a gazdaságosságra. A hosszabb terjeszkedési ütem miatt kevesebb munkára fogható energia távozik a kipuffogórendszeren keresztül hő formájában.
Bár a motor termikus hatásfoka jobb, mint az ugyanakkora méretű, de az Otto-ciklust megvalósító motornak, mégsem kedvelt a motorgyártásban, mivel a teljesítménysűrűsége szükségszerűen kisebb, mint az azonos méretű és kialakítású Otto-motornak. Ez abból adódik, hogy az Atkinson-motor hengerei nem töltődnek fel annyira, mint az azonos kialakítású Otto-motorokéi.
Az ilyen kialakítású, de kompresszorral feltöltött négyütemű motorokat Miller-ciklust megvalósító motornak nevezik.
 |
Ez a közlekedéssel kapcsolatos lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
