Atkinson-ciklus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Termodinamikai körfolyamatok
Atkinson-ciklus
Brayton–Joule-ciklus
Carnot-ciklus
Kombinált ciklus
Diesel-ciklus
Ericsson-ciklus
Kalina-ciklus
Lenoir-ciklus
Miller-ciklus
Kevert/kettős-ciklus
Otto-ciklus
Rankine-ciklus
Stirling-ciklus
Stoddard-ciklus
Szerves Rankine-ciklus
szerkeszt

Az Atkinson-ciklust megvalósító belsőégésű motort James Atkinson fejlesztette ki 1882-ben.

Az Atkinson-ciklus folyamán, a négyütemű Otto-motor négy üteme (szívás, sűrítés, munkavégzés, kipufogás) a forgattyús tengely egyetlen fordulata alatt játszódik le. A dugattyú és a forgattyús tengely kapcsolatának kialakítása miatt a terjeszkedési ütem lökethossza nagyobb, mint a sűrítési ütem lökethossza, ezáltal megnövelve a hatékonyságot a négyütemű Otto-motorokhoz képest.

[szerkesztés] Négyütemű Atkinson-ciklusú motor

Az egyszerű négyütemű motorokat is szokták Atkinson-motornak nevezni, amennyiben a szívó oldali szelepek jóval az alsó holtpont fölött záródnak. Ilyenkor a dugattyú a felső holtpont felé történő mozgása során a beszívott keverék egy részét visszatolja a szívócsatornába, ezáltal megvalósítva az Atkinson-motorra jellemző eltérő szívási és terjeszkedési lökethosszra vonatkozó különbséget.

Az így megvalósított nagyobb terjeszkedési arány jótékonyan hat a gazdaságosságra. A hosszabb terjeszkedési ütem miatt kevesebb munkára fogható energia távozik a kipuffogórendszeren keresztül hő formájában.

Bár a motor termikus hatásfoka jobb, mint az ugyanakkora méretű, de az Otto-ciklust megvalósító motornak, mégsem kedvelt a motorgyártásban, mivel a teljesítménysűrűsége szükségszerűen kisebb, mint az azonos méretű és kialakítású Otto-motornak. Ez abból adódik, hogy az Atkinson-motor hengerei nem töltődnek fel annyira, mint az azonos kialakítású Otto-motorokéi.

Az ilyen kialakítású, de kompresszorral feltöltött négyütemű motorokat Miller-ciklust megvalósító motornak nevezik.

Személyes eszközök