Nagy Szent Atanáz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Nagy Szent Atanáz, Athanasziosz, Athanasius (Alexandria, Kr. u. 296 – Alexandria, 373) görög egyházi író, egyházatya. A kereszténység megszilárdításának kezdetekor a belső hitviták egyik jeles személyisége.

Fiatalon lett, Arius utódaként, szülővárosa, Alexandria püspöke, s ezt a tisztséget ötven éven át töltötte be. Egész életében hadakozott Arius és követői, az ariánusok ellen, de a császárok ellen is, akiknek beavatkozása egy eredetileg dogmatikai jellegű vitának politikai jelentőséget adott. Ő szemben Ariussal az vallotta, hogy az Istenfiú egylényegű az Atyával, nem alárendelt és nem csak közvetítő. 325-ben az I. niceai zsinaton Athanasius felfogása győzött. Életében azonban az ariánusok (Arius követői) súlya továbbra is nagy volt. Összesen majd' 18 esztendőre száműzték Alexandriából, olykor az élete is veszélyben forgott. Az I. konstantinápolyi zsinaton fogadták el végleg tanítását: az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten - összkeresztény dogmáját (a germán népek még évszázadokig ariánusok maradtak).

Neve alatt több, mint 100 művet őrzött meg a hagyomány, de jó néhány szerzősége kétes, egyes művei pedig elvesztek, illetve latin, kopt vagy szír fordításban maradt ránk.

Korszakos jelentőségét már kortársai is felismerték: Nazianzoszi Szent Gergely egyenesen „az Egyház oszlopának” nevezte. Életrajzát többször megírták, többek között arabul is, írói érdemeit pedig Szent Ágoston és Szent Jeromos méltatta.

Főbb művei: Epistulae heortasticae (Ünnepi levelek), Historia Arianorum (Az arianusok története), Kata Areianón logoi 4 (Négy beszéd az ariánusok ellen), Biosz kai politeia tu hosziu Antóniu (Szent Antal életrajza), Expositiones in Psalmos (Magyarázatok a zsoktárokhoz).

[szerkesztés] Források

• Pecz: Ókori lexikon
• Teológiai kislexikon
• A filózófia háromezer éve - ISBN 963 9063 46 0