Athéni Szent Athénagorasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Athénagorasz szócikkből átirányítva)
Athéni Szent Athénagorasz
apologéta
Születése
133 körül
Athén (?)
Halála
190 körül
Athén (?)
Egyháza Görög ortodox egyház
Tisztelik Ortodox kereszténység
Ünnepnapja augusztus 6.
Ortodox kereszténység

Athéni Szent Athénagorasz (kb. 133 – kb. 190) athéni keresztény filozófus, apologéta. Két műve maradt fenn.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

177-180 között íródhatott, a keresztények elleni vádak cáfolataként, illetve a keresztény hit védelmére. Athénagorasz szerint a helyes istenfogalom tanúi Homérosz, Euripidész, Szophoklész. Isten kezdetnélküliségében, világfelettiségében Jusztinosz követője.

A feltámadásról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesek - belső érvek alapján - Pszeudo-Athénagorasznak tulajdonítják a művet.[1] Mindenképpen az első jelentős keresztény mű a kérdéssel kapcsolatban. A kérdés igen kritikus volt a pogányok számára. A lélek halhatatlansága és a test halála természetesnek – és logikusnak – tűnt. Miért nem halhatatlan a test is? Miért kell akkor a feltámadás?

Mi a célja az embernek? Miért jön létre az élet? - kérdezi Athénagorasz. Válasza: a fajfenntartás, ami egyfajta törekvés a halhatatlanságra. Az ember nem halhatatlan, de a halhatatlanságra irányul. A cél vonatkozásában pedig kijelenti, hogy Isten sem a saját hasznára, sem mások céljára nem alkotta az embert, hanem hogy az Ő teremtő jóságát és bölcsességét szemlélje. A megmaradás a feltámadás által is lehetséges, az a legvégső átalakulás az ember számára.

Az emberi természetről gondolkodva megállapítja, hogy az ember testből és lélekből áll, s ha nincs feltámadás, elvész az emberi természet. Ez alapvető megállapítása a platonizmussal és a reinkarnációval szemben.

Elsőként kívánta bizonyítja észérvekkel Isten létét, egyetlenségét, az Atya Fiúval és a Lélekkel való egységét. Megállapította, hogy az Ige az Atya kiáradása, nem teremtmény, nincs kezdete.

Foglalkozott a sugalmazás kérdésével is, valamint védelmébe vette a magzat jogait.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

- Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma I. Az első három század. Jel Kiadó, 2007. Ötödik, javított kiadás.