| Asiagói csata |
 |
|
| Konfliktus |
Olasz front
(Első világháború) |
| Időpont |
1916. május 15. – június 10. |
| Helyszín |
Trentino (Dél-Tirol) térsége |
| Eredmény |
Visszavert Oszták-Magyar monarchiabeli támadás |
| Szemben álló felek |
|
|
| Parancsnokok |
|
|
| Szemben álló erők |
| 172 zászlóalj, 800 löveg |
300 zászlóalj, 2000 löveg |
|
| Veszteségek |
| 140 000 fő (12 000 halott, 80 000 sebesült, 50 000 fogoly) |
100 000 fő (15 000 halott, 75 000 sebesült, 15 000 eltűnt/fogoly) |
|
Az asiagói csata 1916. május 15-étől június 10-éig tartott az előrenyomuló Oszták-Magyar Monarchia csapatai és Olaszország hadserege között. A támadást „Büntető-támadásnak” is hívták, utalva arra, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia a balkáni hadjárat befejezése után igyekezett Olaszországot megtörni, az addigi az Isonzó mentén folytatott védekezései után ellentámadást akart mérni az olasz csapatokra. A hadjárat egyik parancsnokává magát a Monarchia trónörökösét, Károly főherceget, a későbbi Károly császárt és királyt nevezték ki, így nevéhez kötve a vélhetőleg sikeres támadás dicsőségét.
A haditervek kidolgozása nagyrészt Franz Conrad von Hötzendorfhoz, a Monarchia erőinek főparancsnokához köthető. A Monarcia stratégiai kilátásai kedvezőek voltak 1916 tavaszán, mivel Szerbia vereségével a balkáni front megszűnt, az orosz fronton az orosz csapatok visszavonultak, így jelentős számú monarchiabeli haderőt tudtak átcsoportosítani az olasz frontra. Hötzendorf az Alpokból, Trentinoból készítette elő a támadást, mivel úgy ítélte meg, hogy az Isonzó mentén történő áttörésre a térségben tartózkodó nagyszámú olasz csapat miatt amúgy sem lenne lehetősége. A haditerv szerint Asiago irányába, Padova felé kell kitörnie a frontvonalról az Osztrák–Magyar Monarchia haderőinek, bekerítve ezáltal az Isonzó folyónál lévő teljes olasz hadsereget, és így döntő győzelmet aratva Olaszország fölött.
1916. május 15-re több mint 300 zászlóaljat és mintegy 2000 löveget vonultattak fel Trentino térségében a Monarcia csapatai. Hötzendorf a siker bebiztosításához a német hadvezetéstől német csapatokat is kért, akik azonban visszautasították, mivel Németország még nem állt hadban Olaszországgal, illetve a német csapatokra a keleti fronton volt szükség. Az offenzíva majdnem meghíusult, mivel az olasz titkosszolgálat a támadás előtt egy héttel jelezte Cadornának a csapatösszevonást Trentino térségében, aki azonban a jelentésre ügyet sem vetett, mivel meggyőződése szerint az Alpok térségéből nem lehetett támadást várni a nehéz terepviszonyok miatt.
1916. május 15-én erős tüzérségi előkészítés után megindult a Monarchia 11. és 3. hadserege Padova irányába. Asiago és Arsiero városok bevétele után nyitva állt az út Vicenza felé, amit mintegy 30 km-re megközelítettek a Monarchia csapatai. A Monarchia továbbnyomulását az 1. olasz hadsereg lassította le, Cadorna az Isonzónál állomásozó olasz hadsereg nagy részét, egyre több olasz hadosztályt küldött a kritikusan legyengült frontszakaszokra, kihasználva vasútvonalak sűrű kiépítettségét északnyugat Olaszországban. Az olasz front helyzetét a keleti fronton június 4-én megindult nagyerejű orosz támadás, a Bruszilov-offenzíva mentette meg, ami miatt monarchiabeli csapatokat kellett kivonni az olasz frontszakaszról, ezáltal leállítva a további lehetséges előrenyomulást. A támadást június 10-én fejezték be.
A korlátozott siker ellenére a Monarchia hadserege jelentős nagyságú hadizsákmányra tett szert: 318 löveget, 191 gépfegyvert szereztek meg az olaszoktól, továbbá 50 000 olasz foglyot ejtettek. A támadás célja azonban meghiúsult, nem sikerült bekeríteni az olasz haderőt, sőt, az olaszok a vasútvonalakat újból kihasználva a Trentino térségébe átszállított haderejüket rövid időn belül ismét az Isonzó folyóhoz telepítette vissza, felkészülve ezzel egy újabb támadás, a hatodik isonzói csata megtervezésébe. Politikai következményei azonban lettek az asiagói csatának: az olasz Salandra-kormány lemondott és Paolo Bosellit nevezték ki új miniszterelnöknek.
Források és irodalom [szerkesztés]
- Galántai József: Az első világháború (p. 296) - Gondolat K. Bp. (II.k:1988.) - ISBN 963-282-004-5
- Mark Thomson: The White War: Life and Death on the Italian Front, 1915-1919. - faber and faber 2009 ISBN 10 057 122 334 6
Az olasz front: http://www.firstworldwar.com/maps/graphics/maps_42_italy1915-17_(1600).jpg
.svg){kind=small}
.png&filetimestamp=20090312101018){kind=small}
.jpg){kind=link}