Artturi Virtanen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Artturi Virtanen
SzületettArtturi Ilmari Virtanen
1895. január 15.
Helsinki
Elhunyt1973. november 11. (78 évesen)
Helsinki
Állampolgárságafinn
GyermekeiKalle Virtanen
Foglalkozása
  • kémikus
  • biokémikus
  • egyetemi oktató
  • feltaláló
Iskolái
Kitüntetései
  • Memorial medal of the Winter War[1]
  • Memorial medal of the Continuation War[1]
  • Memorial medal of the War of Liberation (1918)[2]
  • Commander of the Order of the White Rose of Finland (1943. december 6.)[3]
  • kémiai Nobel-díj (1945)[4][5]
  • Commander First Class of the Order of the Lion of Finland (1945. február 14.)[3]
  • commander of the Order of the Dannebrog (1951)[1]
  • Grand Cross of the Order of Merit for Agriculture (1951. június 28.)[6]
  • Finn Oroszlán Lovagrend nagykeresztje (1953. december 6.)[7]
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje (1971)[8]
SírhelyeHietaniemi temető[9]
A Wikimédia Commons tartalmaz Artturi Virtanen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Artturi Ilmari Virtanen (Helsinki, 1895. január 15. – Helsinki, 1973. november 11.) finn vegyész. 1945-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat "az agro- és élelmiszerkémia terén elért eredményeiért", de elsősorban mert kidolgozta a zöldtakarmány silózásának tudományos hátterét.

Pályafutása[szerkesztés]

Artturi Virtanen 1895. január 15-én született Helsinkiben Kaarlo Virtanen és Serafiina Isotalo gyermekeként. Viipuriban végezte el a gimnáziumot, majd a Helsinki Egyetemen tanult biológiát, fizikát és kémiát, ahol 1916-ban M.Sc., három évvel később pedig szerves kémiából doktori fokozatot szerzett. A tejfeldolgozó Valion cég laboratóriumában kezdett el dolgozni és már 1920-ban ő lett a laboratórium vezetője. Ennek ellenére nem érezte magát eléggé felkészültnek erre a munkára és kilépett, hogy a Münsteri Egyetemen fizikai kémiát, Zürichben talajkémiát, Stockholmban pedig bakteriológiát tanuljon. 1923-1924 között a Stockholmi Egyetemen enzimológiát tanult a leendő Nobel-díjas Hans von Euler-Chelpintől, ekkor fordult érdeklődése a biokémia felé.

1924-től a Helsinki Egyetemen tanára volt, népszerű előadásain az élet kémiáját taglalta. Emellett a Vajexportálók Szövetkezetének laboratóriumában is dolgozott. Virtanen 1930-ban megalapította a Biokémiai Intézetet, egy évvel később pedig a Helsinki Műszaki Egyetemen kapott biokémiaprofesszori kinevezést. 1939-től a Helsinki Egyetem professzora is volt.

Munkássága[szerkesztés]

Virtanen 1924-ben kimutatta, hogy a glikolízishez hasonlóan a tejsavas és propionsavas erjedéshez is szükség van kofaktorokra és cukorfoszfátokra, vagyis a különböző végeredményű folyamatok nagyon hasonlóan indulnak. Megállapította, hogy az erjedés első lépése a cukor foszforilációja (a folyamatot néhány évvel később teljes egészében Gustav Embden és Otto Meyerhof derítette fel). Munkatársaival együtt elsőként ő derített fel teljes egészében egy fermentációs folyamatot: a dihidroxiaceton glicerollá és glicerinsavvá való bakteriális erjedését.

A 20-as évek végén Virtanen a hüvelyes növények gyökérgumóiban zajló nitrogénkötő folyamatot kezdte vizsgálni és kimutatta, hogy abban a leghemoglobin nevű vörös pigmentanyag fontos szerepet játszik. Tanulmányozta a vitaminszintézist a növényekben és szerves nitrogénforrások felhasználását.

1925-32 között kidolgozta a zöldtakarmány silózásának tökéletesített módszerét, melyet nevének kezdőbetűiből AIV-módszernek neveztek. Ennek lényege az volt, hogy a takarmányt híg kén- és sósavval kezelték, hogy pH-ját úgy állítsák be, amely megakadályozza a káros bakteriális erjedést. A korábbi módszerekkel a baktériumok a szilázs tápanyagainak akár felét is lebontották, míg az AIV-silótakarmány tápértéke nem károsodott. Virtanen kísérletileg kimutatta, hogy az így etetett tehenek teje és húsa teljes mértékben egyenértékű a hagyományosan táplált állatokéval. A későbbiekben megkísérelt részlegesen szintetikus takarmányt létrehozni a tehenek számára.

Felfedezte, hogy nátrium-foszfát hozzáadásával meg lehet akadályozni a vaj avasodását.

A 40-es évek végétől a növények kémiai összetételét vizsgálta és számos új aminosavat és nagy tápértékű kéntartalmú anyagot izolált belőlük.

Elismerései[szerkesztés]

Virtanen egy finn bélyegen

Artturi Virtanen 1945-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat az állattenyésztés gazdaságosságát jelentősen megjavító silózási módszeréért és egyéb élelmiszer- és agrárkémiai kutatásaiért. Róla nevezték el az 1449 Virtanen aszteroidát és a Virtanen-krátert a Holdon.

Családja[szerkesztés]

Virtanen 1920-ban vette feleségül Lilja Moisio botanikust. Két fiuk született, Kaarlo és Olavi. Virtanennek Helsinki mellett volt egy farmja, ahol a gyakorlatban is kipróbálta elképzeléseit. Egyszerűen élt, nem tartott autót – noha anyagilag megengedhette volna magának -, nem dohányzott és nem ivott alkoholt.

Artturi Virtanen 1973. november 11-én halt meg egy csípőcsont-törés komplikációinak következtében, 78 éves korában.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c Kansallisbiografia (finn nyelven). Finnish Literature Society. (Hozzáférés: 2021. február 28.)
  2. ↑ https://journal.fi/afs/article/download/71865/33661/95948, 2023. június 2., 3
  3. ↑ a b The orders of the White Rose of Finland and the Order of the Lion of Finland, 194
  4. ↑ The Nobel Prize in Chemistry 1945 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  5. ↑ Table showing prize amounts (angol nyelven). Nobel Alapítvány, 2019. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  6. ↑ BOE-A-1951-8055
  7. ↑ The orders of the White Rose of Finland and the Order of the Lion of Finland, 492
  8. ↑ https://www.orden-pourlemerite.de/mitglieder/artturi-ilmari-virtanen?m=2&u=10, 2023. május 30.
  9. ↑ https://www.helsinginseurakunnat.fi/material/attachments/hautausmaat/hietaniemi/w8GZkM0y7/Hietaniemen_merkittavia_vainajia.pdf
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Artturi_Virtanen&oldid=23935333”