Arkamaniqo

Arkamaniqo
Ergamenész
Előd Núbia kusita királya Utód Sebrakamani (?) Amanislo
Uralkodása	Kr. e. 270 -260 körül
Prenomen	Khnumibré
Nomen	Arqamaniqo
Sírja	Begrawiyah South 6.

Arkamaniqo (görögös formában: (I.) Ergamenész) (uralkodott kb. Kr. e. 270 – 260 körül) núbiai kusita király, a Meroitikus időszak első uralkodója.

Arkamaniqo a legnagyobb valószínűséggel erőszakos módon ragadta magához a hatalmat a Napata időszak utolsó uralkodóitól. Valószínűleg ennek az erőszakos hatalomátvételnek az emlékét örökítette meg a hellénisztikus hagyomány, amelyet Knidoszi Agatarkhidész örökített meg:

„	A legfurcsábbak azonban a körülmények amelyek a király halálát övezik. Meroéban a papok, akik, buzgók az istenek imádatában és tiszteletében és a társdalom legmagasabb legbefolyásosabb osztálya, üzenetet küldenek a királynak, amikor úgy gondolják –megparancsolva neki - hogy haljon meg. Úgy tesznek, hogy ez egy istenek által küldött orákulum, és a halhatatlanok parancsát, halandók nem hagyhatják figyelmen kívül.(…) A régi időkben a királyok alá voltak vetve a papoknak, (így) anélkül hogy, akár a kar vagy, bármilyen fegyver ereje legyőzte volna őket, a saját szellemüket bírta le ez a babonaság. II. Ptolemaiosz korában azonban Ergamenész, az etiópok királya, aki görög neveltetést kapott volt az első, aki szembe mert szállni ezzel a paranccsal. Királyhoz méltó elszántsággal, fegyveres erővel ment el a tiltott helyre, ahol az etiópok arany temploma állt és az összes papot legyilkoltatva eltörölte ezt a tradíciót és a saját szándéka szerinti szokásokat vezetett be.	”
– Agatarkhidész idézete Szicíliai Diodórosznál (Diodoros Siculus) 3.6.1-4

Arkamaniqo király piramisa (középen) a meroéi déli temetőben

Ugyan modern kutatás és forráskritikai elemzés elveti a leírt esemény szószerinti értelmezését, de forrás mindenképpen belső harcokra utal.

Ugyancsak feltűnő, hogy a király uralkodói nevéül XXV. dinasztia korabeli Amaszisz egyiptomi fáraó nevét választotta, aki szintén erőszakosan került hatalomra.

Trónralépésével nyilvánvaló vált, hogy a Kusita királyság hatalmi centruma, Napata környékéről végérvényesen a birodalom délebbi, butanai (Atbara és Nílus közötti) területre tolódott. Ez az a politika a ősi Napata királyi temetők felhagyásában is megnyilvánult, és a abban, hogy ez az uralkodó Meroé város mellett építette fel piramisát a begrawiyahi déli temetőben.