Aristide Cavaillé-Coll
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aristide Cavaillé-Coll [ejtsd: kavajé-kol] (Montpellier, 1811. február 7. – Párizs, 1899. október 13.) francia orgonakészítő, a Barker-féle «pneumatikus emelés» (mindegyik orgonabillentő számára egy-egy kis fúvó) első alkalmazója.
Élete [szerkesztés]
Pályázat útján 1833-ban őt bizták meg a párizsi Szt. Dénes-, majd a Szt. Sulpice-, paulai Vince- és Magdolna-templomok nagyhírű orgonájának építésével. Ezután Párizsban telepedett le. A vidék, de Belgium is, sokat köszönhet nagy munkásságának. Ő fedezte fel a magasabban is megszólaló sípokat (flűtes octaviantes), a mély-, közép- és magashangú billentőcsoportok külön-külön fuvószekrényét stb.
Szakkönyvei [szerkesztés]
- Tudományos orgonasipkisérletek (Études expérimentaux sur les tuyaux d'orgue, 1849, az Académie des Sciences tudósításai közt);
- De l'orgue et son architecture (1856, a Revue générale de l'arch. des travaux publicsben);
- A római szt. Péter bazilika monumentális orgonájának terve (1875).
Forrás [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)

