Ares V

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ares V
Ares-V (Feb 2008).jpg
Az Ares V, a gyorsítórakéták leválasztása közben
(fantáziarajz)

Egyéb elnevezés CaLV
Funkció hordozórakéta
Gyártó Alliant Techsystems
Szolgálatba állítás 2018 (tervezett)
Méret- és tömegadatok
Hossz 116,20 m
Törzsátmérő 10 m
Fokozatok
Fokozatok száma 2
Gyorsítórakéták
Típusa SRB
Tüzelőanyaga szilárd, APCP
Tolóereje 16 790 kN
Égésideje 116 s
Első fokozat
Típusa 6 db RS–68 hajtómű
Tüzelőanyaga folyékony hidrogén
Oxidálóanyaga folyékony oxigén
Tolóereje 3122,9 kN (tengerszinten)
Égésideje 303 s
Második fokozat
Típusa 1 db J–2X hajtómű
Tüzelőanyaga folyékony hidrogén
Oxidálóanyaga folyékony oxigén


Az Ares V (korábban CaLV, Cargo Launch Vehicle, azaz Teher-indító Jármű) tervezett nehéz hordozórakéta lett volna, az Ares hordozórakéta-család legnehezebb tagja, mellyel nagy tömegű terhet terveztek a világűrbe juttatni. A Constellation programot, és ezen belül az Ares hordozórakéták fejlesztését 2010 januárjában törölték.

A rakéta első fokozatát a Space Shuttle hajtóanyag-tartályából fejlesztették, a második fokozat pedig a Saturn V J–2 hajtóművét használta volna. A rakétát kiegészítették két, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétával is, melyet a Space Shuttle gyorsítórakétájából fejlesztenek tovább.

A Constellation program Holdra juttatandó terhei mellett a tervek szerint számos űrtávcső és űrszonda indítását tervezték volna a hatalmas teherbírású rakétával: a James Webb űrtávcső utódját, a 16 méteres ATLAST vagy a 8 méteres Monolithic Space Telescope űrtávcsöveket, a SAFIR infravörös űrtávcsövet, a Gen-X röntgen-űrtávcsövet, a Neptune Orbiter Neptunusz-, valamint a Titan Explorer Titán-szondát.[1]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Malik, Tariq: New Moon Rocket Could Launch Giant Space Telescopes (angol nyelven). Space.com, 2009. január 21. (Hozzáférés: 2009. január 22.)