Arctic Monkeys

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arctic Monkeys
Információk
Eredet Nagy-Britannia anglia Egyesült Királyság
Aktív évek 2002 – Napjainkig
Műfaj Post-punk revival
Indie Rock
Garázs rock, Alternatív rock
Kiadó Domino Records
Tagok
Alex Turner
Jamie Cook
Matt Helders
Nick O'Malley
Korábbi tagok
Andy Nicholson
Glyn Jones

Az Arctic Monkeys weboldala

Az Arctic Monkeys egy indie rock együttes az angliai Sheffieldből. A 2002-ben alakult együttes jelenlegi tagjai: Alex Turner (ének, gitár), Jamie Cook (gitár), Matt Helders (dobok, vokál) és Nick O'Malley (basszusgitár, vokál), aki Andy Nicholsont váltotta a zenekarban.

Az Arctic Monkeys első sikerét a „I Bet You Look Good on the Dancefloor” című kislemezzel érte el, amivel első helyre kerültek az angol kislemez-eladási listán.[1] Első nagylemezük, a Whatever People Say I Am, That's What I'm Not 2006 januárjában jelent meg, és a brit zenei történelem leggyorsabban fogyó debütáló lemezévé vált, ezzel felülmúlva az Oasis Definitely Maybe lemezét. A lemez nagy sikert aratott, és egyaránt megnyerte a 2006-os Mercury Prizet[2] és a 2007-es BRIT Awardsot a legjobb brit album kategóriában. A zenekar második lemeze a Favourite Worst Nightmare 2007. április 23-án jelent meg, és több mint kétszázhuszonötezer példányt adtak el belőle, valamint jelölték a Mercury Prize díjra.[3] Az együttes továbbá 2008-ban megnyerte a legjobb brit zenekar, és a legjobb brit album címet is a BRIT Awardson.

Az Arctic Monkeys sikeréhez nagyban hozzájárult a rajongók által terjesztett demó felvételek, és az online fájlcserélők.[4] Ők voltak az egyikei az első zenekaroknak, akik az Interneten keresztül terjedtek el, ezzel megmutatva a lehetőségét annak, amerre az új zenekarok elindulhatnak.[5] Az együttes végül a Domino Records-szal szerződött le.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakulás és korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az együttest két szomszéd, Alex Turner (ének, gitár) és Jamie Cook (gitár) alapította 2001-ben.[6] Az együtteshez később csatlakozott Turner két osztálytársa, Andy Nicholson (basszusgitár) és Matt Helders (dobok).[7] Turner és Cook, 2001 karácsonyára kapott gitárjaikkal kezdtek el játszani, a zenekarban egyedül Andy Nicholson-nak volt zenei tapasztalata. Helders, a dobok mögé kerülését így magyarázta egy újságnak adott interjújában: „Ez maradt… Nekik mind gitárjuk volt, szóval én vettem egy dob cuccot egy kicsit később.”[8] Az egyik interjújukból kiderült, hogy a zenekar eredeti frontembere nem Alex Turner volt, hanem Glyn Jones aki pár hónap után kilépett a zenekarból, így a mikrofon mögé Turner állt.

Próbáikat a „Yellow Arches”-ben kezdték.[9] Első fellépésükre 2003. június 13-án, a „The Grapes”-ben került sor,[10] ami Sheffild központjában található. Pár fellépés után, elkezdték készíteni első demójukat, amit CD-n osztogattak fellépéseik után. Mivel CD-k csak limitált számban voltak elérhetők, ezért a rajongók egymás közt terjesztették azt. A zenekar elmondása szerint, ezt egy cseppet sem bánták. „Mi soha nem a pénz vagy bármi más miatt csináltuk a CD-ket. Amúgy is ingyen adtuk őket, úgy gondoltuk, ez a legjobb út hogy eljussunk az emberekhez. Ezért lesznek jobbak a koncertjeink, mert az emberek eljönnek azokra.”[11] Bár azt is mondták, hogy nem vállalnak felelősséget az internetre feltett számaikért.[11] Ezek a számok főként a MySpace-en voltak elérhetőek, és az ottani zenekari lapot is a rajongók készítették. Számaik a MySpace-en terjedtek el annyira, hogy Angliában már ők voltak a legsikeresebb zenekar. Saját elmondásuk szerint, ekkor értesültek a TV-ből és a rádióból, hogy a MySpace nagy részben hozzá járult a sikerükhöz. Elmondták továbbá azt is, hogy ez szerintük remek példa arra, hogy ha valaki nem tudja, hogy mások miről beszélnek; „Nekünk fogalmunk sem róla, mi az a MySpace” - nyilatkozták.[11]

Innentől kezdve Észak-Anglia legsikeresebb zenekarának számítottak, nagy figyelmet fordított rájuk a BBC rádió, és sok angol lap is. Egy amatőr operatőr készített velük egy videoklipet, a ’Fake Tales of San Fransisco’ számukra, amit saját weblapján jelenített meg.[11] 2005 májusában jelent meg első kislemezük, ’Five minutes with Arctic Monkeys’ címmel. Ezen a lemezen két szám szerepelt, mégpedig a ’Fake Tales of San Francisco’ és a ’From the Ritz to the Rubble’. Ez a kiadás csak limitált számban került forgalomba 500 CD-n és 1000 bakelit lemezen, de letölthető volt az iTunes Music Store weboldalról is. Nemsokkal később, a zenekar fellépett a Reading and Leeds Fesztiválon, a kevésbé ismert előadók között. Ezen fellépésükön meglepően lelkes és nagy nézőközönség előtt játszhattak, ami igen csak meglepő egy nagylemezzel nem rendelkező zenekar esetében.[12]

Lemezeik kereskedelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenekar elutasította a szerződés ajánlatokat a kiadóktól, mert nem akartak módosítani a számaikon, hogy azok illeszkedjenek az iparág elvárásaihoz – „Mielőtt elkezdődött ez a hisztéria, a kiadók azt mondták volna, hogy 'Ez alapvetően jó, csak jobb lenne azt egy kicsit módosítani...', de mi sose hallgattunk ezekre.”[13]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arctic Monkeys témájú médiaállományokat.