Arany ribiszke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Arany ribiszke
Ribes aureum.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Ribiszkefélék (Grossulariaceae)
Nemzetség: Ribiszke (Ribes)
Faj: R. aureum
Tudományos név
Ribes aureum
Pursh
Szinonimák

Chrysobotrya aurea

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Arany ribiszke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Arany ribiszke témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Arany ribiszke témájú kategóriát.

Az arany ribiszke (Ribes aureum) a ribiszkék nemzetségébe tartozó, Észak-Amerikában őshonos, ehető termésű növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arany ribiszke 2-3 méterre növő lombhullató bokor, hajtásai felállóak, kevéssé ágaznak el. Világoszöld levelei 3-6 centiméteresek, kissé fényes felületűek, három-, ritkábban ötkaréjúak. A levélszél ép, a karéjok csúcsa felé kissé fogazott. Ősszel a levelek vörösre színeződnek.

Élénk aranysárga virágai magányosan vagy maximum 15 virágot tartalmazó fürtökben, a levélhónaljakban nőnek. A kellemes illatú virágok ötszirmúak, porzót és bibét is tartalmaznak, legfeljebb 9 mm-esre nőnek. Többnyire júniustól augusztusig virágzik, de a bokrokon nyílhatnak virágok márciustól egészen az első fagyokig.

Termése sokmagvú álbogyó, éretten fényes fekete (de előfordulnak sárga, vörös, barna bogyós változatok is), borsó méretű.

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arany ribiszke bogyói

Észak-Amerikában honos, a Ribes aureum var. aureum a kontinens nyugati részén, Kanada Alberta tartományától egészen Nyugat-Texasig. A Ribes aureum var. odoratum az Egyesült Államok középső részén, a Nagy-tavaktól nyugatra fordul elő.

Nedvességkedvelő faj, gyakran fordul elő patakok, vízfolyások partján réteken, bozótosokban, örökzöld- vagy lombhullató erdőkben. Napigényes, de a félárnyékot tolerálja. A földrajzi szélességtől függően 400-2800 m tengerszint fölötti magasságon él. Talajigénye az enyhén savanyútól (pH 6) a gyengén bázikusig terjed.

A többi ribiszkefajjal könnyen kereszteződik.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában, így Magyarországon a 19. századtól ültetett díszcserje.

Észak-Amerikában termése a csíkosmókusok étrendjének 10%-át teszi ki, ezenkívül az énekesmadarak, fajdok és prérifarkasok is megeszik. Hajtásait a hódok, leveleit a szarvasok fogyasztják.

Az arany ribiszkét az Egyesült Államokban a talajerózió megakadályozására és erdőújratelepítésnél ültetik. Bogyóit frissen, szárítva vagy lekvárként fogyasztják. Megszárított és porrá tört háncsát az indiánok sebek gyógyítására, borogatáshoz használták; főzetként a megdagadt lábat kúrálták vele.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]