Arany lándzsakígyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Arany lándzsakígyó
Jararaca-ilhoa.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
iucn3.1
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Viperafélék (Viperidae)
Nem: Bothrops
Faj: B. insularis
Tudományos név
Bothrops insularis
(Amaral, 1922)
Szinonimák
  • Lachesis insularis - Amaral, 1922
  • Bothrops insularis - Amaral, 1930
  • Trimeresurus insularis - Hoge, 1950
  • Bothrops insularis - Golay et al., 1993
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Arany lándzsakígyó témájú kategóriát.

Az arany lándzsakígyó (Bothrops insularis) a viperafélék családjába és a Bothrops nemzetségbe tartozó faj. Egyedül Ilha da Queimada Grande szigetén él, ahol viszont az állomány sűrűsége példátlanul magas. A helyiek szerint minden négyzetméterre 4-5 kígyó jut, a Discovery Channel egy dokumentumfilmje szerint ez a szám 1.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arany lándzsakígyó egy endemikus viperafaj, a Brazíliához tartozó 43 hektáros Queimada Grande szigeten él. A sziget a brazil partok mentén, São Paulo államban van. Itt egy világítótorony található, ezt a brazil haditengerészet üzemelteti, melynek következtében a sziget növényzete csökken. Az arany lándzsakígyó az egyetlen kígyófaj a szigeten és megtalálható annak minden pontján: a tengerparton (a víz közvetlen közelében is), a fákon, a földön, a sziklákon, és a világítótoronyban.

Az élőhelytípus neve trópusi nedves erdő. A sziget egy része sziklás, cserjés és erdős területek váltakoznak rajta.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagos hossza 70 cm, de 118 cm hosszú példányt is leírtak már. Nincsen kapaszkodó farka[1], de közeli rokonához, a jaracana lándzsakígyóhoz képest hosszabb farka van, ami feltehetőleg annak tulajdonítható, hogy sokat tartózkodik a fákon.[2]

Színe halványsárga, barnás árnyalattal.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Campbell JA, Lamar WW. 2004. The Venomous Reptiles of the Western Hemisphere. Comstock Publishing Associates, Ithaca and London. ISBN 0801441412.
  2. Wüster W, Duarte MR, Graca Salomao M (2005.). „Morphological correlates of incipient arboreality and ornithophagy in island pitvipers, and the phylogenetic position of Bothrops insularis”. Journal of Zoology 266, 1–10. o. DOI:10.1017/S0952836904006247.  

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

videó