Arany(III)-oxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arany(III)-oxid
Au2O3structure.jpg
IUPAC-név Arany(III)-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1303-58-8
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Au2O3
Moláris tömeg 441,93 g/mol
Megjelenés barna színű, szilárd
Sűrűség 3,6 g/cm3 20 °C-on[1]
Olvadáspont 150 °C körül aranyra és oxigénre bomlik[1]
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan[1]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet rombos[2]
Tércsoport Fdd2[2]
Veszélyek
Főbb veszélyek (nincsenek veszélyességi szimbólumok)[1]
R mondatok (nincs R-mondat)[1]
S mondatok (nincs S-mondat)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az arany(III)-oxid az arany legstabilabb oxidja. Képlete Au2O3. Barna színű, vízben oldhatatlan por.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízben oldhatatlan, de tömény sósavban feloldódik, ekkor arany(III)-kloriddá alakul.

\mathrm{Au_2O_3 + 6 \ HCl \rightarrow 2 \ AuCl_3 + 3 \ H_2O}

Tömény lúgok is oldják, ekkor aurátok képződnek.

\mathrm{Au_2O_3 + 6 \ KOH \rightarrow 2 \ K_3AuO_3 + 3 \ H_2O}

Ha hevítik, 150 °C körül elemeire (aranyra és oxigénre) bomlik.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany(III)-oxid előállításához először arany(III)-klorid oldathoz nátrium-karbonátot adnak. Ekkor arany(III)-hidroxid (Au(OH)3) csapadék válik le. Az arany(III)-hidroxid egy sárgásbarna színű vegyület, ha enyhén hevítik, arany(III)-oxiddá alakul. Arany(III)-oxid válik ki akkor is, ha az arany(III)-kloridot forró kálilúgban oldják, majd kénsavat adnak hozzá.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arany(III)-oxid porcelán aranyozására használható, ugyanis a porcelán kiégetésekor elbomlik és arany marad vissza. Felhasználják még aranyozó folyadékok készítésére is.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f Az arany(III)-oxid biztonsági adatlapja (Alfa-Aesar)
  2. ^ a b Jones, P. G. (1979.). „Gold(III) oxide”. Acta Crystallographica Section B 35, 1435. o. DOI:10.1107/S0567740879006622.