Aragóniai Jolán nieblai grófné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Aragóniai Jolán nieblai grófnő szócikkből átirányítva)
Disambig gray.svg  Ez a szócikk a nieblai grófnéról szól. Hasonló címmel lásd még: Aragóniai Jolán (egyértelműsítő lap).
Aragóniai Jolán
Nieblai Grófság grófnéja
Violante de Aragón
Uralkodási ideje
1405 után – 1428 előtt
Elődje Teresa de Orozco
Utódja Isabel de Mosquera
Életrajzi adatok
Uralkodóház Barcelonai-ház
Teljes neve Aragóniai Jolán
Született Szicília
Elhunyt 1428
Házastársa 1. Enrique de Guzmán, Niebla grófja (1371–1436)
Házastársa 2. Martín Fernández de Guzmán
Gyermekei 2. házasságából:
1. Katalin
2. Ágnes
3. Marina
Édesapja I. (Ifjú) Márton szicíliai király (1374/75–1409)
Édesanyja Agatuccia Pesce úrnő

Aragóniai Jolán (Szicília – 1428), katalánul: Violant d'Aragó, spanyolul: Violante de Aragón, olaszul: Jolanda d'Aragona, Niebla grófnéja, I. Ifjú Márton szicíliai király természetes lánya, valamint Aragóniai Péter szicíliai királyi herceg, Aragóniai Márton szicíliai királyi herceg és Aragóniai Frigyes lunai gróf féltestvére. A Barcelonai-ház aragón királyi ágának a törvényesített tagja.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Ifjú Márton szicíliai királynak Agatuccia Pesce úrnővel folytatott házasságon kívüli viszonyából származó lánya. Ifjú Mártonnak 1402-ben a Blanka navarrai infánsnővel kötött házasságával meg kellett oldani a házasságon kívül született gyermekeinek a sorsát is, amelynek elrendezését édesanyja vállalta magára. A kényes feladatot egy barcelonai kereskedőre és királyi tanácsosra, Francesc de Cassassajára bízta. 1403. szeptember 21-én írt neki,[1] és megbízta azzal, hogy vigye őket Aragóniába, és helyezze őket az édesanyja, Luna Mária aragóniai királyné felügyelete alá. A két kis királyi sarj, Jolán és öccse, Frigyes, akinek Tarsia Rizzari volt az anyja ettől fogva a nagyanyjuk gondjaira lett bízva, és az aragóniai udvarban nevelkedtek. Ifjú Martin király lépéseket is tett a törvényesítésük érdekében. Ifjú Márton király 1405-ben hazalátogatott szülőföldjére, Aragóniába. Édesanyját, Mária királynét már 13 éve nem látta, míg apjával Idős Márton királlyal is nyolc éve találkozott utoljára. A látogatás nem volt hosszú, de szüleit, szülőföldjét és gyerekeit is ekkor látta utoljára.

Idős Márton, a nagyapa 1409. április 14-én törvényesíttette az unokáit, Ifjú Márton, az apa pedig kinevezte fiát Luna grófjává és Segorb urává, és azt szerette volna, ha a szicíliai trónt örökölné, ha nem születne törvényes fia, miután a Blankával kötött házasságából származó egyetlen fia is meghalt 1407. augusztusában, és több törvényes gyermeke nem született.

Ifjú Márton váratlan halála 1409. július 25-én mély válságot idézett elő az aragóniai uralkodóházban, melyet apja és utóda a szicíliai trónon, Idős Márton király már nem tudott megoldani. A házasságon kívül született fiát, Frigyest bár törvényesítették, nem sikerült utódául jelölnie sem neki, sem apjának, így idős Márton is úgy halt meg a következő évben, 1410-ben hogy az utódlás kérdését nyitva és megoldatlanul hagyta.

Ezután öt trónkövetelő jelentkezett az aragón trónra, köztük az unokája is, de Idős Márton törvényesített unokáját egyik meghatározó szerepű özvegy királyné: sem Idős Márton özvegye, Prades Margit, sem Ifjú Márton özvegye, Navarrai Blanka szicíliai királyné sem támogatta, mint ahogy a másik özvegy aragón királyné, Bar Jolán unokáját, III. Lajost, Anjou hercegét sem, ezért végül két jelölt maradt csak állva az aragón trónöröködési harcban: egyrészről az aragón királyi ház feje, II. Jakab urgelli gróf, Aragónia főkormányzója, aki szintén magának követelte a trónt, Idősebb Márton király halála után megakadályozta Frigyest a trón elfoglalásában. Frigyes törvénytelen származása ellenére a hátránya az volt, hogy még kiskorú volt. Urgelli Jakab Idős Márton király sógora is volt egyben,[2], aki hamar kiejtette az öt jelölt közül a még esélyest, a Barcelonai-ház másik jelöltjét, Alfonz gandiai herceget. Másik esélyes trónjelölt Ferdinánd kasztíliai infáns, Kasztília régense, és az elhunyt király unokaöccse volt.[3] Végül két éves ádáz küzdelem után a Caspei Megegyezés értelmében Idős Márton spanyol unokaöccse, a kasztíliai régens, Ferdinánd infáns foglalta el az aragón trónt, és ezzel véget ért a katalán eredetű Barcelonai-ház uralma Aragóniában, és a katalánokkal szemben a spanyolok kerültek túlsúlyba Aragónia kormányzásában, amely előrevetítette a két királyság perszonálunióját, majd teljes egyesülését.

Jolán és Frigyes a kasztíliai királyi család trónra kerülése után is maradhatott Aragóniában, és az aragón udvarba is bejáratosak voltak. Kasztíliai Mária aragón királyné a királyi árvákat a gondjaiba vette, és Jolán házasságaiban is aktív szerepet vállalt.[4] Jolán első férje Guzmán Henrik (1371–1436), Niebla grófja, Sanlúcar de Barrameda ura volt, aki II. Henrik kasztíliai király unokájaként a király egy házasságon kívül született lányától, Kasztíliai Beatrixtól származott. Henrik nieblai grófnak ez a második házassága volt, de gyermekei csak az első és a harmadik házasságából származtak. Ez a házasság gyermektelen maradt, miután férje eltaszította magától Jolánt, majd pedig feleségül vette a szeretőjét. Mária aragón királyné hozta tető alá Jolán második házasságát is a szintén a Guzmán családból származó Mártonnal, aki Orgaz urainak ágából származott.[4] Második férje Alvár Pérez de Guzmánnak, Orgaz 6. urának volt a legkisebb fia. A házasságukból három leány született, akik után folytatódott genetikailag a Barcelonai-ház királyi vonala.

Gyermekei [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ L. Silleras-Fernández (2005).
  2. ↑ Urgelli Jakab feleségül vette az aragón király húgát, Izabella (Erzsébet) (1380–1424) hercegnőt, aki apja, IV. Péter aragóniai király negyedik, Fortià Szibillával kötött házasságából származott. A házasságukból 5 leány született, többek között Aragóniai Johanna pradesi grófné (1415–1455).
  3. ↑ Idős Márton király édeshúgának, Eleonóra kasztíliai királynénak és I. János kasztíliai királynak volt a fia.
  4. ^ a b Lásd Miron (1913).

Irodalom [szerkesztés]

  • Silleras-Fernández, Núria: Spirit and Force: Politics, Public and Private in the Reign of Maria de Luna (1396–1406), In: Theresa Earenfight (ed.): Queenship and Political Power in Medieval and Early Modern Spain, Ashgate, 78–90, 2005. ISBN 075465074X, 9780754650744 URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd Külső hivatkozások

Külső hivatkozások [szerkesztés]


Előző
Teresa de Orozco		 Niebla grófnéja Escudo Medina-Sidonia.gif
1405 után – 1428 előtt		 Következő
Isabel de Mosquera
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aragóniai_Jolán_nieblai_grófné&oldid=13061645”