Arab tahr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Arab tahr
Stuffed Arabian Tahr.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae)
Nem: Hemitragus
Faj: H. jayakari
Tudományos név
Hemitragus jayakari
(Thomas, 1884)
Szinonimák

Arabitragus jayakari

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Arab tahr témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Arab tahr témájú kategóriát.

Az arab tahr (Hemitragus jayakari) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjához tartozó kecskeforma.

A himalájai sörényes (H. jemlahicus) és az indiai nilgiri tahr (H. hyloricus) mellett a Hemitragus nem tagja, bár egyes tudósok újabban új nembe (Arabitragus) sorolják, amelynek az arab tahr (Arabitragus jayakari) az egyetlen faja. Tudományos neve a Maszkat vidékén 1870 és 1900 között zoológiai és nyelvészeti kutatásokat végző indiai orvos és katonatiszt, A.S.G. Jayakar emlékét őrzi.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kizárólag Omán északi részének hegyvidéki területein és az Egyesült Arab Emírségek ománi határvidékén él a Hormuzi-szorostól nagyjából a Szúr városától délre eső Kahván-hegységig, azonban az állomány meglehetősen ritka az északi, muszandami, bátinai és emirátusi területeken. Az arab tahrok zöme Nahl városa környékén, a külön tahrok védelmére Maszkattól 45 kilométerre létrehozott Vádi sz-Szarín Rezervátumban, illetve a Kahván-hegységben él. Élőhelyéül 1000–1800 méteres tengerszint feletti magasságon levő, északi lejtők szolgálnak, ahol változatos a növényzet, az időjárás hűvösebb, az esők pedig gyakoribbak.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemének legkisebb faja: testtömege 17-40 kilogrammos, marmagassága körülbelül 60 centiméteres, míg rokonai közel kétszer ekkorára nőnek. Mindkét nem tömzsi felépítésű és hátraívelő szarvakat visel, de a bakok rendszerint nagyobbak, szarvaik pedig hosszabbak és vastagabbak. A vörösesbarna szőrzet hosszú és bozontos, a háton sötét csík fut végig. A bakoknak vörös lábpamacsaik vannak és sörényt viselnek hátukon, amely az idő előrehaladtával egyre nagyobbra nő. Az idős bakok szakálla is hosszú, az eleve fekete pofa és a szem körüli csíkok pedig besötétednek. A tahr patája rugalmas, hogy jobb kapaszkodást biztosítson a sziklás lejtőkön. Az arab tahr enyhébb időkből hátramaradt reliktumfaj, mivel a száraz és forró, sivatagos körülményekhez nem igazán alkalmazkodott.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arab tahrok a nagy csordákat alkotó másik két tahrfajjal ellentétben magányosan vagy két-három egyedből álló családokban élnek – ez utóbbiak egy nőstényből és gidájából, illetve olykor egy hozzájuk csapódó bakból állnak. A bakok territoriálisak, területük határát trágyakupacokkal, vizelettel, mellkasi mirigyváladékukkal, a talaj és növények kaparásával jelölik. A tahr kora reggel és késő délután aktív, a nap legforróbb óráit árnyékban pihenve tölti. Viszonylag hosszú időt kibír ivás nélkül, ha megfelelő mennyiségű növény áll a rendelkezésre, egyébként két-háromnaponta keresi fel az itatókat. Táplálékául különféle levelek, fűfélék, magvak és gyümölcsök szolgálnak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vadonban szeptembertől novemberig tart a párzási időszak, de termékenyebb években, ha korán hullik a csapadék, egy másodlagos időszakra is sor kerülhet februárban. A fogságban tartott tahrok egész évben szaporodnak. A bakok a párzási idényben nagy távolságokat tesznek meg, hogy megtermékenyíthető nőstényekre bukkanjanak. 140-145 napig tartó vemhességet követően egy gida jön világra, aki 2-3 évig anyja mellett marad. Fogságban akár 22 évig is élhetnek.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Példányszáma rejtőzködő életmódja és lakhelyének megközelíthetetlensége miatt nehezen megbecsülhető, de általában kétezer körülire teszik, az egyes populációk ráadásul elszigeteltek egymástól. Bár a védelmi intézkedések hatására egyes helyeken az állományok növekedésnek indultak, a szakemberek összességében csökkenő tendenciát mutatnak ki. A legnagyobb veszélyt lakhelyük elvesztése jelenti a tahrokra nézve, a védett területeken kívül pedig orvvadászat fenyegeti őket. A nagy számban tartott kecskék egyes betegségei is megtámadhatják a tahrokat, akik a túlzott legeltetésnek is kárát látják. A súlyos szárazságok is megtizedelik az állományokat.

Az arab tahr Kábúsz ománi szultán 1976-os rendeletének köszönhetően Ománban védettséget élvez. 1975-ben külön a faj védelmére Maszkattól 45 kilométerre dérre a Vádi sz-Szarín vízgyűjtőjében egy 200 km²-es rezervátumot hoztak létre, amelyet a helyi beduin törzsek közül toborzott felügyelők védelmére bíztak. A felügyelők hatásköre az évek folyamán 2,350 km²-es területre terjedt ki. A későbbiekben a tahrok teljes élőhelyén kutatócsapatokat állítottak fel az állatok felkutatására és védelmére, bizonyos helyeken pedig megtiltották a háziállatok legeltetését. Bajt al-Baraka városában az ománi emlősöket fogságban szaporító központban tahrokat is igyekeznek tenyészteni, de ez a vártnál nehezebbnek bizonyul, így eddig nem történt visszatelepítés a vadonba. A tahr jövőjét további kutatásokkal, új természetvédelmi területek létrehozásával, a védelmi intézkedések szigorításával és visszatelepítésekkel kívánják biztosítani. Az Egyesült Arab Emírségekben Sárika területén működik egy tenyésztőközpont Arábia veszélyeztetett állatai számára, ahol tahrokat is tartanak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]