Aquitania

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Aquitánia szócikkből átirányítva)
Aquitania (Aquitaine, Aquitània, Akitania)
Aquitania címere
Aquitania címere
Aquitania zászlaja
Aquitania zászlaja
Közigazgatás
Ország  Franciaország
Rang Régió
Székhely Bordeaux
Megyéi Dordogne (24)
Gironde (33)
Landes (40)
Lot-et-Garonne (47)
Pyrénées-Atlantiques (64)
Elnök Alain Rousset
Népesség
Teljes népesség 3 254 233 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 78 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 41 308 km²
Időzóna UTC+1
Aquitaine map.png
Aquitania régió elhelyezkedése
Aquitania weboldala

Aquitania (franciául Aquitaine, okcitánul Aquitània, baszkul Akitania, latinul Aquitania) Franciaország egyik régiója az ország délnyugati részén, az Atlanti-óceán partvidéke és a Pireneusok nyugati vonulataitól közrefogott területen. Az ország harmadik legnagyobb kiterjedésű régiójaként (41 308 km²) a következő öt megyét foglalja magában: Dordogne, Gironde, Landes, Lot-et-Garonne, Pyrénées-Atlantiques. Székhelye Bordeaux, jelentősebb települései Pau, Bayonne, Mont-de-Marsan, Biarritz, Bergerac és Périgueux.

Már az őskor óta lakott terület volt, az ókorban Gallia Aquitania néven szervezték be a Római Birodalom közigazgatásába. A középkorban a helyi születésű Aquitaniai Eleonóra feleségül ment II. Henrik angol királyhoz, melynek következtében a térség angol fennhatóság alá került. Csak a százéves háború végén, 1453-ban került vissza Franciaországhoz. Az újkorban a nagy gyarmatosítások során Bordeaux előnyös földrajzi elhelyezkedésének (kikötő az Atlanti-óceánra) köszönhetően fellendült a térség gazdasága. Jelenlegi közigazgatási határai a 20. század közepén alakultak ki.

Gazdag kultúrával rendelkezik, a francián kívül beszélik itt az okcitán számos nyelvjárását, illetve a régió délnyugati részén találhatunk baszk nyelvhasználókat is. Bortermesztés szempontjából kiemelkedő még Franciaországon belül is, a bordeaux-i bor világhírű. Sajátos építészeti stílusok jellemzik, a vidéki házaktól kezdve a városi lakóépületekig.

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aquitania nevének eredetéről több elképzelés is létezik. Az egyik szerint a név a latin aqua szóból származik, ami vizet jelent, ezáltal a terület elnevezése „vizek földje” jelentéssel bír. Ehhez az elmélethez hasonlóan egy másik szerint a régiót Dax városának ókori római nevéről nevezték el, ami Aquae Tarbellicae („Tarbellusok vizei”) volt.

A másik elképzelés szerint a régió ókori törzsekről kapta a nevét. A római hódítások idején Auscusok éltek itt, így neve értelmezhető akár az „Auscusok földjeként” is. Többek közt belőlük alakult ki később a gascogne-i és a baszk nép.

Az ókori római közigazgatásban Gallia Aquitania néven szerepelt. A középkortól a Francia forradalomig Guyenne néven ismerték. Ez szintén az Aquitania névből ered: Aquitania → *Aguidaina → l'Aguienne → la Guienne → la Guyenne.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aquitaniai partvidék látképe az előtérben Arcachon városával, háttérben a Pyla-dűne

41 309 km²-es kiterjedésével, Aquitania a harmadik legnagyobb francia szárazföldi régió. Keleten a Francia-középhegység, délen a Pireneusok vonulatai, míg nyugaton az Atlanti-óceán részét képező Vizcayai-öböl határolja. A parthoz közeledve területének nagy részét alacsonyabb fekvésű síkságok uralják. A Pireneusok mentén húzódó országhatárnak köszönhetően határos Spanyolországgal.

Legmagasabb pontja a 2974 méter magas Pic Palas, további jelentősebb hegycsúcsai a Pic du Midi d'Ossau (2884 m) és a Pic d'Arriel (2824 m). Jelentősebb folyói a Garonne, az Adour és a Leyre (vagy Eyre). A Garonne és a Dordogne folyók torkolatánál kialakult vízfolyást Gironde-nak hívják. Legnagyobb kiterjedésű tavai a Hourtini-lagúna (56 km²), a Cazauxi-lagúna (55 km²) és a Biscarrossei-lagúna (35 km²). Az aquitaniai óceánpart legnagyobb részét az Azúr-part mintájára Franciaországban elterjedt szokás szerint Ezüst-partnak, kisebb, déli részét pedig Baszk-partnak nevezik. Arcachon közelében található a Pyla-dűne, Európa legmagasabb homokdűnéje.

Az Atlanti-óceán közelsége miatt óceáni éghajlat jellemzi, vagyis a tél enyhe, a nyár viszonylag hűvös, a hőmérséklet évi ingása alacsonynak mondható. Az évi átlagos hőmérséklet az óceánparton 15°C, Bordeaux közelében 14°C, míg a keleti határhoz közeledve 11°C. A csapadékmennyiség relatíve magas. A talaj minősége változó, ugyanis a folyók mentén jó minőségű, míg azon kívül kevésbé. A mészköves talajon a bortermesztés terjedt el, Landes megyében viszont az erdőgazdálkodást helyezték előtérbe.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lascaux-i barlangban talált rajzok bizonyítják, hogy a régiót már az őskorban lakták

Aquitania mai területe már az őskorban lakott volt, erre utaló nyomokat találhatunk a Lascaux-i barlangban. Az ősemberek közel 15 000 éves festményeivel gazdagon ellátott barlangrendszer elképzelhetően szakrális funkciókat töltött be, többnyire a veszélyes állatokat (pl.: bölény, medve) ábrázolták a falakon.

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókorban az aquitániaiak törzsei népesítették be. Julius Caesar egyik hadvezére, Publius Crassus hódította meg a régiót i. e. 56-ban. Augustus császár i. e. 27-ben Gallia Aquitania néven szervezte be a Római Birodalom közigazgatásába, akkoriban sokkal nagyobb mérete volt, mint a jelenlegi régiónak. Gallia Lugdunensis és Gallia Belgica mellett egyike volt annak a három római provinciának, melyeket a mai Franciaország és Belgium területén alakítottak ki. Korábban csak a dél-franciaországi Gallia Narbonensis nevű tartomány volt a Birodalom része.

A provincia fővárosa eleinte Mediolanum Santonum (a mai Saintes) városa volt, később ezt a szerepet Burdigala (a mai Bordeaux) vette át. A rómaiak számos várost alapítottak a térségben, melyekben a mai napig maradtak építmények. Ilyenek például Burdigalában az amfiteátrumként működött Gallienusi palota, a Vesunában (ma Périgueux) található amfiteátrum és galloromán templom, Mediolanum Santonum városában fellelhető amfiteátrum, Germanicus diadalíve, termálfürdők és vízvezetékek maradványai, a Divona Cadurcorum (a mai Cahors) városában felépített színház, a Diana diadalíveként elhíresült termálfürdő. További római városok voltak Limonum (ma Poitiers), Avaricum (ma Bourges), Augustonemetum (ma Clermont-Ferrand), Aginnum (ma Agen), Augustoritum (ma Limoges), Iculisma (ma Angoulême), Aquae Tarbellicae (ma Dax), stb.

Az i. sz. 3. századfordulón a tetrarchia idején Aquitania a Diocesis Viennensis területbe tagozódott, három további tartományra osztották fel: Aquitania Prima (a Francia-középhegység és Berry), Aquitania Secunda (az Atlanti-óceán partjai), Aquitania Novempopulana (a Pireneusok és a Garonne közti területek). Az 5. században nyugati gót törzsek törtek be a tartományba, végül 475-ben békeszerződés útján megszerezték Aquitania Secunda és Novempopulana részeket, ahol saját királyságot alakítottak ki. Ezzel véget vetettek a római uralomnak a térségben.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyugati gótok uralkodását I. Klodvig frank király szakította meg 507-ben, mikor seregeivel Vouillé mellett legyőzte II. Alarich királyt. Ezután Aquitania a Frank Birodalom része lett. Rövid függetlenségi időszak után szaracénok törtek be vidékre, akiket 732-ben a Poitiers-i csatában Martell Károly, a frank Karoling-ház alapítója győzött le. 742 után Kis Pippin vezetett hadjáratokat a megerősödő kiskirályok ellen. 781-ben Nagy Károly Aquitaniát birodalmon belüli királysággá szervezte, irányításával pedig fiát, a későbbi Jámbor Lajost bízta meg. A terület fővárosa Toulouse lett.

A Frank Birodalom széthullása után nagyjából a Garonne folyó mentén két részre bomlott a terület: az Aquitaniai és a Gascogne-i hercegségre. Végül a 11. század elején Guyenne néven újból egyesült. 1137-ben hatalomra került X. Vilmos herceg lánya, Aquitaniai Eleonóra. VII. Lajossal kötött sikertelen házassága után feleségül ment II. Henrik angol királyhoz, ami a későbbiekben a francia és az angol királyok konfliktusaiban kulcsszerepet játszott, ugyanis az Angol Királyság szerves részévé tette Guyenne-t. A százéves háború végéig volt angol kézen, amikor 1453-ban a castillon-i csatában VII. Károly francia király seregei sorsdöntő ütközetben legyőzték VI. Henrik angol király hadait. Aquitania megőrizte a Guyenne elnevezést, így tagozódott be a Francia Királyságba.

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV. Henrik az aquitaniai Pau kastélyában született

A Reformáció franciaországi térnyerésekor Aquitaniában a hugenották képviselték a kálvinizmust. Mivel a mindenkori uralkodó katolikus vallású volt, számos vallásháború bontakozott ki a térségben. Ennek 1598-ben IV. Henrik vetett véget a Nantes-i ediktummal. Érdekesség, hogy 1615-ben Bordeaux-ban lép házasságra Ausztriai Anna és XIII. Lajos francia király, majd 1660-ban ugyanitt Ausztriai Mária Teréziát XIV. Lajos francia király veszi feleségül.

Gazdaságilag a 18. század felemelkedést hozott Bordeaux számára, hiszen fontos óceánparti kikötővé nőtte ki magát. A gyarmati birodalmak kiteljesedésével a kereskedelem fellendült, kávét, kakaót és gyapjút importáltak. Az exportot a térség gazdaságának motorja, a bor képviselte, amit német és orosz, de amerikai kikötőkbe is szállítottak többek közt. A Francia forradalom idején Gironde megyéből számos kiemelkedő szónok került be a Törvényhozó Nemzetgyűlésbe, ezért őket girondistáknak hívták. Ettől függetlenül forradalom ezt a régiót nem kifejezetten érintette.

A 19. században a gazdasági fejlődés üteme Aquitaniában lelassult, ami a kereskedelmet érintő napóleoni blokádok, illetve a britek tengeri egyeduralmának tudható be. 1848-ban megépült a Bordeaux-t Párizzsal összekötő vasútvonal. Az Atlanti-óceán déli partjain beindult a turizmus, melynek egyik neves képviselője Eugénia francia császárné, III. Napóleon francia császár felesége volt.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború idején Bordeaux-ba költözött a francia kormány átmenetileg. A második világháborúban Franciaország kapitulálása után Charles de Gaulle Mérignac repteréről menekült Angliába 1940. június 16-án. Franciaország északi része és teljes atlanti partvidéke (ideértve Aquitania nagy részét is) német megszállás alá került. A háború után 1960-ban határozták meg a régió jelenlegi határait. A franciaországi központosítás lazulásának részeként 1986-ban első alkalommal szavazták meg közvetlen úton az aquitaniai Regionális tanács tagjait.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi táblázat Aquitania magasabb szintű közigazgatási felosztását mutatja:

Zászló Régió Főváros Megye Székhelye
Aquitánia Aquitania Bordeaux Bordeaux
Dordogne Dordogne 24 Périgueux Périgueux
Gironde Gironde 33 Bordeaux Bordeaux
Landes Landes 40 Mont-de-Marsan Mont-de-Marsan
Lot-et-Garonne Lot-et-Garonne 47 Agen Agen
Pyrénées-Atlantiques Pyrénées-Atlantiques 64 Pau Pau

Alacsonyabb szinten a régió 19 kerületre, 235 kantonra és 2 296 településre oszlik.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aquitaniai Regionális tanács összetétele

Az 1982-ben megkezdődött decentralizációs folyamat során az aquitaniai lakosok 1986-ban választották meg először képviselőiket a Regionális tanácsba. A Regionális tanács székhelye Bordeaux városában van, jelenlegi elnöke Alain Rousset, szocialista képviselő. A tanácsnak 85 tagja van. Az aquitaniai megyék négyévenként megtartott választásokon meghatározott számú képviselőket küldhetnek: Gironde 36-ot, Pyrénées-Atlantiques 17-et, Dordogne 13-at, Landes 11-et, Lot-et-Garonne pedig 8-at.

1986 és 1998 között jobboldali többség irányított Jacques Chaban-Delmas (1985–1988), Jean François-Poncet (1988-ban, ideiglenesen), Jean Tavernier (1988–1992), majd Jacques Valade (1992–1998) vezetésével. Az 1998-as választások óta a baloldali Alain Rousset a tanács elnöke. A 2010-ben megtartott választások során a Baloldali Front (Front de Gauche) 3 képviselőt, a Szocialista Párt – PRG (Parti Socialiste – PRG) szövetsége 45 képviselőt, az Európa Ökológia (Europe Écologie, zöldpárt) 10 képviselőt, a Demokrata Mozgalom (Mouvement démocrate) 10 képviselőt, az Unió egy Népi Mozgalomért (Union pour un mouvement populaire) pedig 17 képviselőt küldhetett a tanácsba. Így látható, hogy Aquitania Regionális tanácsát többségében a baloldal irányítja 2014-ig, a következő választásokig.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aquitania közúthálózata meglehetősen fejlett. Az alábbi autópályák hálózzák be a régiót:

Autópályák Aquitaniában és a környező régiókban

Spanyolországba a Pireneusokon keresztül juthatunk el, melyre két fő lehetőség biztosított. Az egyik ilyen nagy forgalmú útvonal az Atlanti-óceán partja mentén található Irún-Hendaye határátkelőhely. A másik ettől keletebbre fekszik: a Pireneusokon átvezető kétsávos, kétirányú, 8602 m hosszú Somport alagút.

Aquitania vasúti közlekedése is fejlett, hiszen a francia fővárossal, Párizzsal TGV (nagysebességű vonat) köti össze. A vonal nemzetközi viszonylatban PárizsBordeaux - Madrid útvonalon közlekedik Irún érintésével. A nagysebességű vonalon kívül léteznek még elővárosi ingajáratok, melyeknek középpontjában a regionális székhely, Bordeaux áll. Ilyen a Transport express régional Aquitaine (Aquitaniai regionális expressz közlekedés), rövidítve TER Aquitaine. A kötött pályás közlekedést Bordeaux-ban a vasúton túl villamos vonalak kiépítésével egészítették ki. Jelenleg a városban 3 vonal létezik.

Hajózás szempontjából Bordeaux bír a legfontosabb kikötőhellyel. Az óceán felől a Gironde folyón keresztül közelíthető meg. A nemzetközi kikötő egyaránt megfelel idegenforgalmi (pl.: tenger- és óceánjárók fogadása) és ipari céloknak. A teherforgalom nagy részét a Gironde partján kialakított Grand port maritime de Bordeaux-ban (Bordeaux-i nagy tengeri kikötő) bonyolítják le. Franciaországban a létező tengeri teherkikötők között áruforgalom szempontjából a Bordeaux-i a 6. helyen áll (az 1. Marseille).

Aquitaniában több nemzetközi repülőtér is található, ezek közül a legfontosabb a Mérignac-ban található Aéroport de Bordeaux (Bordeaux-i Repülőtér). Légi közlekedéssel a további városokat lehet megközelíteni: Pau, Biarritz, Bayonne, Périgord, Agen, stb.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Segalen Bordeaux-i Egyetem épülete Bordeaux-ban, a Victoire téren

A Bordeaux-i Egyetem (franciául Université de Bordeaux) felsőoktatási és kutatási intézményrendszert foglal magába. 2001-ben hozták létre a már meglévő létesítményekből az egyetemi központot, amit 2007-ben továbbfejlesztettek kutatási központtá. Alapító tagjai között az alábbi intézmények szerepelnek:

Az egyetemek főbb profiljai lefedik a tudományos tanulmányok számos területét, ezáltal minőségi oktatást biztosít az itt tanuló hallgatók számára. Biztosítja a bolognai rendszer mindhárom szintjét, vagyis nyújt alap-, mester- és doktori képzést is. A különböző karok eltérő helyen vannak, de mindegyik Bordeaux városában, vagy annak közvetlen szomszédságában, egyetemi kampuszokon találhatók.

Aquitaniában a Bordeaux-i Egyetemen túl még létezik a Pau-i és Adour-menti Egyetem (Université de Pau et des Pays de l'Adour, UPPA). 1972-ben alapították, székhelye Pau városában van, viszont több kara is más településen található: Bayonne, Tarbes, Mont-de-Marsan (ezek elhelyezkedése miatt nevezik Adour-menti egyetemnek, mert azok az Adour folyó mentén fekszenek). Közel 1200 fős személyzete van, 12 000 hallgató tanul itt.

Nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aquitaniában a francián kívül két regionálisan elismert dialektus van jelen: az okcitán és a baszk.

Az okctián dialektusok földrajzi elolszlása Domergue Sumien szerint

Az okcitán nyelvet további alcsoportokra bontható:

  • A gascogne-it Gironde, Lot-et-Garonne déli részén és Landes megyékben beszélik, de ide sorolható a béarni is. Sok sajátosságot mutat, ami miatt néha az okcitántól eltérő nyelvként kezelik.
  • A languedoc-it Dordogne déli és Lot-et-Garonne északi részén beszélik.
  • A limoges-it Dordogne megye középső és északi részén beszélik.

Egy 1999-es INSEE tanulmány alapján hozzávetőlegesen 160.600 aquitaniai beszélt valamilyen okcitán nyelvjárást, ez a lakosság közel 5%-a. Többségük a mezőgazdaságban dolgozik vagy dolgozott, ezt mutatja az a tény is, hogy többnyire azokban a megyékben maradt fenn, ahol ez a gazdaság fő profilja.

A baszk nyelvnek 73 780 beszélője volt az 1999-ben, ez Aquitania lakosságának nagyjából 2,3%-a. Beszélőinek többsége a franciaországi Baszkföldön lakik, ami a Pyrénées-Atlantiques megye nyugati részét fedi le. Az okcitánhoz hasonlóan itt is főleg a vidéki, mezőgazdaságból élő lakosság beszél baszkul.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A canelé egy aquitaniai cukros különlegesség

Aquitaniában található Franciaország egyik legnagyobb borvidéke Bordeaux környezetében. 57 eredetvédett terület, úgynevezett apelláció keretében 120 000 hektáron termesztenek szőlőt, 7000 termelő munkájának köszönhetően 700 millió üveg bor kerül ki a borvidékről, amelyek 12 000 különböző bejegyzett château (ejtsd: /sató/, bortermelő „kastély”) néven futnak. Már az ókorban bortermelő vidék volt. A 18. században véghezvitt Médoc környéki mocsárlecsapolásoknak köszönhetően még nagyobb területen folyik a gazdálkodás, sikere azóta töretlen. 1. osztályú borok közé sorolhatók a Château Margaux, Château Latour, Château Lafite Rothschild, Château Haut-Brion, Château Mouton Rothschild, stb.

Az óceán közelségének köszönhetően számos tengeri ételt készítenek Aquitaniában. Ilyenek például: arcachoni osztriga, bordeaux-i ingola, stb. Egyéb húsételek például: bazas-i borjú, pauillac-i bárány, libamáj, kacsamáj, poule au pot (fazékban főtt zöldséggel töltött tyúk). Vannak továbbá főleg zöldségalapú ételek is, mint például a vargányagombából, illetve sorges-i szarvasgombából készült különlegességek, vagy a piperade (aquitaniai lecsóféle), garbure (helyi káposztaleves), stb. Desszertnek például tourtière (szilvás, vagy almás lepény), croustade (leveles tésztából készült sütemény), vagy canelé (bordázott cukros különlegesség) szolgálnak fel. Baszkföldnek is megvannak a saját specialitásai, mint például az axoa (fűszeres, hagymás borjú, vagy marha), vagy a baszk sütemény (süteménykrémmel töltött édesség), továbbá ismert fűszere az espelette-i pirospaprika.

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy bordeaux-i üzletház
Egy landes-i ház
Egy baszk ház díszített bejárata

Bordeaux városában találhatók az úgynevezett bordeaux-i üzletházak (franciául échoppe bordelaise), melyek már a 15. században megjelentek. Akkor a kézművesek műhelyként és lakóháznak egyaránt használták az épületet, de a 18. századtól többnyire már csak lakásként funkcionált. Jelenleg kb. 11 000 ilyen kis üzletház van a városban, sokat a második császárság és az 1930-as évek közt húztak fel. Az épületek egyszintesek, pince viszont gyakran van bennük. A tető két irányban lejt, cseréppel van lefedve. A vízelvezető ereszcsatorna az utcára néz, a fedélszéket a homlokzattal párhuzamosan alakítják ki. Az ajtók és az ablakok fölé díszítő elemeket faragnak.

A landes-i ház (franciául maison landaise), avagy oustaù Landes megyében terjedt el. Vidéki háztípusról van szó. Építése során előbb a faszerkezetet húzzák fel, majd a gerendák közti részeket vályogtéglákkal töltik ki. A 18. századtól kezdve a vályogot felváltotta az égetett tégla illetve a térségre jellemző vastartalmú homokkőből készült téglaféle, a garluche. A landes-i ház középpontjában a nappali áll, ahol a kémény is található. Ez a helyiség gyakran szolgál konyhaként és ebédlőként egyaránt, sok bútorral rendezik be. A hálószobák ettől elkülönítve vannak.

A baszk ház (franciául maison basque) Aquitania déli részén, Baszkföldön terjedt el. Építészeti stílusa sokszínű a különböző földrajzi hatásoknak köszönhetően. Az építmények közös tulajdonsága, hogy általában nem rendelkeznek pincehelységgel, és nincs megemelt alapzatuk. Faszerkezet alkalmazása a földszinten nem jellemző, ez inkább az emeletek esetében figyelhető meg. A főbejáratot kődíszítés veszi körül, a homlokzaton akár feliratok is előfordulhatnak.

Világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aquitaniában több olyan hely is van, ami szerepel az UNESCO Világörökségi listáján. Ilyenek például a Vézère-völgyi festett barlangok, barlangrajzok (1979-ben vették fel), Saint-Émilion városának törvényszéke (1999-ben vették fel), Bordeaux-ban a „Hold kikötője” (2007-ben vették fel), de Vauban építész erődítményei is szerepelnek a Világörökség listáján. Ezen kívül a régióban jó néhány híres kastély, kúria vagy erőd is fellelhető. Pl.: Dordogne megyében Hautefort, Castelnaud-la-Chapelle, Commarque, Monbazillac, Beynac, Herm, Bourdeilles, Biron, Milandes, Montfort, vagy Gironde megyében Roquetaillade, Langoiran, Villandraut, Malle, Cazaneuve, Cadillac, Beychevelle, Lot-et-Garonne megyében Bonaguil, Duras, Gavaudun, Rois ducs, Villeneuve sur Lot, Monflanquin, Vianne, Tournon-d'Agenais, továbbá Pyrénées-Atlantiques megyében a Pau-i kastély.

Hírességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom

Zene

Történelem

Politika

Tudomány

  • Pierre Bourdieu (1930–2002), szociológus, a szimbolikus erőszak fogalmának és a mezőelmélet megalkotója

Sport

  • FC Girondins de Bordeaux, első osztályú labdarúgó csapat, az 1996-os UEFA-kupa döntőjében játszottak
  • Union Bordeaux Bègles, Top14-es rögbi csapat
  • Biarritz olypique Pays Basque, Top14-es rögbi csapat
  • Aviron bayonnais rugby pro, Top14-es rögbi csapat
  • Sporting Union Agen Lot-et-Garonne, Top14-es rögbi csapat
  • Élan béarnais Pau-Lacq-Orthez, Pro A osztályú kosárlabda csapat

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]